Kutyasimogató 1×1
Amióta kutyánk van, egy új világ tárult fel előttünk.
Folyamatosan tanulunk. És folyamatosan más szemszögből látjuk a dolgokat.
Itt van például a kutyasimogatás esete…
Régebben a kutyasimogatás egy pofonegyszerű aktus volt, jó esetben megkérdeztük a gazdit, szabad-e megsimogatni a kutyát. De nem mindig kérdeztünk, a gyerekeim szemre eldöntötték, hogy ez a kutya elég cuki ahhoz, hogy ne egye meg őket, és már nyúltak is. Ráadásul a kutya feje búbjához…
Ma már tudom, hogy óriási hibát követtünk el, és főleg én, akinek mindezt tudnia kellett volna. Sajnálom, de a múltat vissza nem hozhatom.
És akkor lássuk, hogyan kellett volna!
Először is, ha találkozunk egy kutyával, keressük meg a gazdiját! Jó esetben nem kell sokáig kutatni utána. Ha igen, az már rossz ómen, inkább felejtsük el a simogatást!
Ezt követően kérdezzük meg a gazdit, szabad-e megsimogatni a kutyát! Tapasztalatból mondom, ezt kevesen teszik meg. Pedig számos oka lehet annak, ha egy gazdi arra kér, ne simogassuk meg. Higgyünk neki, mert biztos jobban ismeri a kutyát, mint mi!
Ha szabad az út egy kis simogatáshoz, akkor nyugodt mozdulatokkal nyújtsuk az öklünket a kutyus orrához, engedjük, hogy megszagoljon bennünket! Ez kutyanyelven olyan, mint amikor mi emberek köszönünk egymásnak, és bemutatkozunk.
Ha lehet, ne guggoljunk le a kutyához, maradjunk nagyobbak, mint ő, így domináns egyed látszatát keltjük.
Ha megszimatolt, akkor nyugodt mozdulattal a szája alatti részt, az állánál simogassuk először! Ez sokkal megnyugtatóbb számára, mert látja a kezünket.
Ha ezt is barátságosan engedi, akkor bátran megsimogathatjuk a feje búbját is, elölről hátrafelé simítva a szőrét.
Sárosdi Virág
Sárosdi Virág blogja
Kutyás cikkeinkből:
Tweet