Talita

Látta-e már Budapestet este? – A „kijárási tilalomról”

December közepén az Országgyűlés többsége támogatta, hogy a családvédelmi törvényben rögzítsék: a szülők kötelessége gondoskodni éjszaka a közterületen vagy szórakozóhelyen tartózkodó kiskorú gyermekük felügyeletéről. Jogszabály ugyan még nem létezik, de a közösségi oldalakon már tényként kezelik, és egymást hergelik vele a fiatalok. Kevesen veszik a fáradságot, hogy utána nézzenek a helyzetnek.

Hétvégi infernó

Van olyan időszak, amikor igyekszem elkerülni a fővárost. Péntek-szombat este, nyolc-tíz óra után. Különösen a körút és a villamos, valamint a metróvonalak vannak indexen. Nem azért, mintha félnék vagy a tömeg zavarna. Utóbbi van máskor is. Felnőtt és anyai minőségemben szomorít el, mondhatom, megrendít, amit ilyenkor tapasztalok.
Tizenkét évestől felfelé igyekeznek a fiatalok szórakozni ebben az időben. Sok van közöttük, aki minden igyekezete – lányokon kilónyi festék és tűsarkú cipő – ellenére is látványosan gyerek még. Hangosak.  Ez még belefér, hangolnak a bulira. De van olyan, aki már az utcán is részeg vagy beszívott. Sokukat a többiek támogatják. Trágár szavak. A lányok szinte elöl járnak ebben. A telefonokról hangosan szóló különböző számok, öntudatlan, semmibe révedő szemek, csókolózó tizenhárom évesek. Az éjszaka leszálltával a helyzet csak egyre rosszabb.
Szerencsére a fiatalok nagy része nem lerészegedni jár el este, hanem kulturáltan, igényesen szórakozni…
„A törvény erejével”

„Ha Magyarországon olyan hülyék egyes szülők, hogy nem jönnek rá maguktól, hogy 12-14 éves gyermekeiket nem kéne elengedniük (lerészegedni) a hajnalig tartó diszkóba, akkor a törvény erejével kell emlékeztetni őket kötelességeikre...” – írja egy kommentelő az egyik újság online fórumán. Mások úgy érzik, betarthatatlan lesz a rendelkezés, és csak arra jó, hogy ellenségeskedést szítson a generációk között: „Ezt nem fogják betartani a fiatalok! A szülők pedig nem tudják megoldani! Csak a gazdag fiatalnak van saját kocsija, hogy ne kelljen az utcán a közlekedésre várnia! A nem tehetős szülők pedig fizethetik a bírságokat, és veszekedhetnek a gyerekeikkel miatta! Ezzel az intézkedéssel a kormány szembeállítja a fiatalokat a szüleikkel! Megint egy csoport, akiket összeugraszt”

És persze vannak, akik nagyon messzire látnak: „Lesz itten majd kötelező hittan is, na...”

De mit is mond ki pontosan a törvényjavaslat a jegyzőkönyv alapján:
6. Az Ifjúsági bizottság a törvényjavaslat 8. (3) bekezdését új g) ponttal
kiegészíteni javasolja :
(3) A kiskorú gyermek szülője köteles különösen
g) (14 év alatti. A szerk.) gyermeke felügyeletéről külön jogszabályban foglaltak szerint gondoskodni, amikor a gyermek éjszaka közterületen, szórakozóhelyen tartózkodik.
A törvényről az országgyűlés a következő ülésszakán dönt.

A felnőttek

A szülők nagyon különböző módon állhatnak hozzá cseperedő gyermekeik szórakozási elképzeléseihez, igényeihez. Környezetemben a teljes korlátozástól és ellenőrzéstől a teljes megengedésig minden előfordul. A közbeszéd viszont alapvetően a féltést helyezi előtérbe. A szülők, ha tiltanak, ha mindent megengednek, alapvetően féltik a gyereküket. Legalább is a többség. „Döbbenj meg, mi rendszeresen a színház előtt vártuk annak idején a csemetét, kivéve, ha mi is beültünk vele az előadásra, és ez már középiskolában volt/…/. Nem azért, mert nem bíztunk benne, hanem mert féltettük, ez kb. 15 éves történet, de már akkor sem volt túl biztonságos az éjszaka, azóta meg csak minden romlott. Egyébként, ha nem tűnt volna fel, ez a 14 éven aluliakra vonatkozik, ugyan már mi a bánatos fenét keres egy gyermekkorú a diszkóban, kocsmában akár szülei kísérettel is? Szerintem nem a törvényen kellene fennakadni, hanem azért, mert nem magától értendő, hogy ilyen korú gyerek ne flangáljon este egyedül vagy a haverokkal.” – háborog egy kommentelő. De vannak más szülői vélemények is, még az idősebb, hajdan erősen korlátozott generációból is: „Nem tudom, minek ez a nagy szigor. Én a lányomat 15 évesen elengedtem diszkóba, éjfélig maradhatott, együtt jött haza a többiekkel. Soha nem volt semmi baj. Igaz, amikor én gyerek voltam, az apám nagyon szorosan fogott, haragudtam is rá. De az más világ volt. Akkoriban nem közvetítette a média ezt a szabados erkölcsöt, amit ma a filmekben látni. Akkor a lányokat különösen féltették. Bálba jártunk, de sokszor még oda is elkísért egy idősebb nőrokon”.                ( Zsuzsa 56 éves) Más szülők megint a betarthatatlanságot helyezik előtérbe: “De édes lesz, amikor anyuka, apuka a napi 10-12 órai munka után elkíséri a gyermekét az iskola által előírt színházi előadásra, a diszkóba, esetleg egy házibuliba.”

A  tizenévesek

Véleményük különböző. A szüleikkel jó viszonyban lévő lojális fiatalok is fenntartással beszélnek a törvényről: „Ismerem ezeket a híreket a Facebookról. Mindenki úgy tudja, hogy akkor ezután csak szülői kísérettel lehetünk kint az utcán este 10 után. Ezt túlzásnak tartanám, mert a felnőtté válásunkhoz az is kell, hogy ilyen időben is tudjunk közlekedni. Azzal viszont egyetértek, hogy a szülők tudjanak a gyerekeik programjairól, törődjenek velük. “(Éva, 15) Természetesen azoknak is van erről véleménye, akik már nem tartoznak az érintett generációhoz: „Azzal egyetértek, hogy a szülőknek tudnia kéne, merre jár a gyerekük. De 16-18 éveseknél túlzás lenne, ha egyedül nem mászkálhatnának este 10 után. A lányok és fiúk helyzete egyébként nem egyforma: a fiúk talán biztonságosabban közlekedhetnek még későn is.”(Boldizsár, 20) Természetes, hogy van, akinek nem tetszenek ezek az intézkedések: „Nem örülök egyáltalán ennek az egésznek. Már ha igaz, hogy nem szabad kimenni 10 után szülői felügyelet nélkül az utcára. 5 hónap múlva leszek tizennyolc, 16 éves koromig az apukám engem is csak tízig engedett el, utána 11-ig, most, negyedikben már nincs megszabva időpont, vagyis ajánlott fél 2-re hazaérni. De előfordul, hogy hétvégén reggel 6-ra érek haza. Az, hogy hoznak egy rendeletet, még nem fogja azt eredményezni, hogy minden megváltozik.  Ezt máshol kellene elkezdeni, valahogy az egész világ olyan szabadnak tűnik, közben tudom, hogy nem az. Szóval nemcsak ellenérzés van bennem ezzel kapcsolatban, hanem lázadás is.” ( Bori 17)

Akkor mi is a felelősségünk?

Nem tudjuk még, milyenek lesznek azok a jogszabályok, amelyek konkretizálják a törvényt. Világosnak látszik, hogy a felelősség a szülőket fogja terhelni, de nem tudjuk, lesznek-e szankciók ellenük, amennyiben a felügyeletet nem oldják meg. Nehezem tudom elképzelni, hogy a rendőrség a jelenlegi helyzetben képes lesz betartatni a törvényt, hiszen ez azt jelenti, hogy fiatalok tömegeit kéne igazoltatni egy-egy hétvégi estén. Bár tény, hogy a törvények bevezetésénél a kezdeti figyelmeztetés meglehetősen hatékonyan működik.
Az elvvel egyetértek: gyerek, különösen 14 éves kora előtt ne bulizzon sem az utcán, sem szórakozóhelyen késő este, éjszaka. Azzal is, hogy a szülőnek felelőssége van. Mégis nehezen tudom elképzelni, hogy a törvénynek lesz valós hatása. Talán megszaporodnak majd a „house partyk”, amelyeken zárt körben történik ugyanaz, vagy még rosszabb, mint publikus helyeken. Valami ennél sokkal lényegesebb dolognak kéne megváltoznia.
A szülő-gyerek viszonynak kellene bensőségesebbnek, bizalommal telibbnek lennie. A fiataloknak kéne megérteniük, sőt, megélniük, hogy az életüket nem azért kapták, hogy tönkretegyék, elveszítsék. Félek egy kicsit a túlzott ellenőrzéstől is. Hogyan válnak felnőtté, ha sokáig fogjuk a kezüket? Mindenesetre a világ nem a normális megoldások felé halad. A fogyasztói társadalomban a fiatalok az egyik, ha nem a legfontosabb célcsoport: márkás ruhában menő helyekre járni, sok pénzt költeni – sugallják nekik a reklámok, a filmek.
És ne feledjük, ha a tizenéves nem lát mást maga körül, mint széthulló házasságokat, szeretetlenséget, bedőlt hiteleket, boldogtalan embereket, akkor a maga gyors örömeit, az azonnali élvezeteket fogja keresni. Ezt érzem a felnőtt világ legnagyobb felelősségének.

Kóczián Mária