Talita

Lázadó lehet-e keresztény?

Robert Coles arra a meggyőződésre jutott, hogy mindaz, amit tanulmányai során a vallásról hallott – miszerint az „a nép ópiuma”, amely tompítja az erkölcsi és politikai érzéket –, nem más, mint a vallásellenes, a szegények életét nem ismerő társadalomtudósok által terjesztett mítosz.

Hiszen azon szegény rétegek körében, akiket alkalma volt megismerni – akár Dél-Afrikában, akár Brazíliában, Észak-Írországban vagy az Egyesült Államokban –, a hit nemhogy tompította volna az erkölcsi érzéket és felháborodást, hanem inkább élesre csiszolta azt. Coles, miután újraolvasta a zsidó próféták és Jézus szavait, tanúja lehetett annak, miként öltenek azok testet a való életben a dél-amerikai, a fekete dél-afrikai lelki közösségekben és az Egyesült Államok déli államaiban éledező polgárjogi mozgalom tüzes prédikátoraiban. 1965-ben hallotta egy fiatal alabamai tüntetőtől: „Nem tudom, miért harcolok a szegregáció ellen. Hiszen fehér vagyok, délen nőttem fel, és nem úgy neveltek, hogy az integráció híve legyek! Viszont arra neveltek, hogy szeressem Jézus Krisztust, és amikor azt láttam, hogy a rendőrök kutyákat eresztenek az emberekre, akkor feltettem magamnak a kérdést: mit tenne most Jézus? Ez az egyetlen magyarázat arra, hogy most itt állok a tüntetők között.”

(Philip Yancey: Kerülő utak a boldogsághoz. Harmat Kiadó, 2010.) Robert Coles (1929 – ) író, pszichiáter, társadalomkutató.
A képen az 1956-os “asszonyok menete” látható.