„Legyetek egymásnak alárendeltjei Krisztus iránti tiszteletből!”
Amíg a bűn miatt megromlott emberiség legfőbb célkitűzése az egyenlőség lesz, addig soha nem valósulhat meg az igazi egyenlőség és a belőle fakadó békesség.
“Csak a szeretetben születhet meg a valódi egyenlőség, amikor a felek kölcsönösen szolgálni akarják egymást és alárendelik magukat egymásnak. Tudjuk, mivé lett a gyakorlatban a „szabadság, egyenlőség, testvériség” hármas jelszava. Körülbelül ez a sors vár minden olyan mozgalomra, amely különféle elnyomott osztályok, rétegek, etnikai csoportok jogainak érvényesítését tűzi zászlajára, hiszen harcot hirdet, amelynek a vége csak az ellenfél megsemmisítése vagy porba sújtása lehet, jobb esetben pedig ésszerűen kompromisszum – de igazság, béke és öröm sohasem.
Férfi és nő kapcsolata sem fog megnyugtatóan rendeződni mindaddig, amíg saját jogaikat és elszenvedett sérelmeiket hangoztatják, hanem csak akkor, amikor a nemek harcát felváltja az egymás elfogadása és szolgálata, a szeretetben való kiegészítés és kiegészülés. Akkor valóban egy test lesznek ketten, s beteljesítik azt a misztériumot, amelyet Szent Pál Krisztusra és az Egyházra vonatkoztatott.
Szeretni és engedelmeskedni ezen a ponton egy és ugyanaz. Ez az a lelkület, amely Isten Fiát jellemezte, aki szeretetből megalázta magát, és engedelmes volt mindhalálig. Ő saját személyében mutatta be, és kereszthalálig menő odaadásával igazolta, hogy mindez nem pusztán hangzatos teória, hanem élhető valóság. Élet, amely az önajándékozásban nyer értelmet és beteljesülést. Amelyet nem lehet – és nem is érdemes – „kipróbálni”, hanem csak vállalni lehet, minden kockázatával együtt. A teljes önátadást nem lehet próbaképp eljátszani, az egész életre szóló, abbahagyhatatlan vállalkozás.
Hogy megéri‑e, arra bizonyíték a szerelemben megöregedett házaspárok és Istennek szentelt szerzetesek, szent életű papok és világiak példája, az apostolok korától mind a mai napig. Az ő életük arról is tanúskodik, hogy kinek az erejéből voltak képesek a mindhalálig tartó hűségre. Ha valaki egyedül vállalkozik arra, hogy mindenki alávetettje és szolgája legyen, az előbb-utóbb megízleli Krisztus keresztjének édességét, ha azonban ketten-hárman együttes erővel vágnak bele az önátadás teljes emberi életet kívánó, meglepetésekkel teli kalandjába, azok tanúságtétele még nagyobb erővel hirdeti Isten országa közelségét és minden emberi struktúrát megszentelő, hatalmas erejét.”
forrás: www.barsibalazs.hu
Tweet