Talita

Lehet erényt kovácsolni a nehéz gyermekkorból? – 2. rész: A lelkileg leleményes személyiség

A pszichológiai szakirodalomban reziliensnek nevezett személyiség olyan helyzetekből is jól jön ki, ahol mások elbuknak, elakadnak, megtorpannak, megtörnek. A reziliencia rugalmas ellenálló-képességet jelent: vagyis a külső hatások okozta krízisből vagy sokkos állapotból való gyors felépülés adottságát.

Nem tagadást, a szembenézés hiányát, a helyzet elfogadásának elutasítását, éppen ellenkezőleg: a gyors helyzetfelismerést követően a megküzdési repertoár mérlegelését, a szituáció átstrukturálását, vagyis eltérő keretbe helyezését és hatékony problémamegoldást, amely érzelmileg is kezeli a nehézséget.
A fizikából átvett fogalmat, mely a különböző fémek külső behatásra való ellenálló képességét írta le, kezdetben éppen a legszörnyűbb helyzetekből lelkileg épségben kikerülő, minden előzetes számításnak ellentmondó gyermeki sorsok esetében kezdték használni.

Az alkalmazkodás bajnokai

A lelki szuperhősök képesek leglényegesebb önmaguk megóvására a zaklatott körülmények között is. Milyenek ezek az emberek?

Az erőteljes külső stresszhelyzetre a legtöbben szorongással vagy dühvel reagálunk, ami különböző viselkedésmódokhoz vezethet. Vannak, akik lefagynak, lemerevednek, mások menekülőre fogják, némelyek pedig felkészülnek a harcra, és támadásba lendülnek.

A reziliens személyiség mindhárom reakciómóddal képes élni, mindig azt választva, amely saját aktuális kapacitását mérlegelve leginkább hatékony lehet a stresszorral szemben.
Vagyis nincsen állandó jellemzője annak, hogyan reagál nehéz helyzetekre, hanem az adott pillanatban dől el a leginkább megfelelő viselkedésmód.

Nem célja hősként meghalni az első csatasorban, hiszen ezzel nem szolgálná saját maga vagy a számára fontos ügy túlélését. Hasonló erejű ellenfél esetén, reálisan megnyerhető küzdelemben ugyanakkor felvállalja a harcot, kiáll saját magáért, sőt mások jogaiért, érdekéért is. Képes jól felmérni az erőviszonyokat: saját lehetőségeit és a helyzet nyújtotta előnyöket és hátrányokat egyaránt. Vagyis jó stratéga.

Különösen fontos tulajdonsága, hogy megtanult veszíteni, elbukni, és a legnyomorultabbnak látszó helyzetből felállni, sőt, a maga hasznára fordítani azt.
Megértette, hogy léteznek nála sokkal hatalmasabb, általa kiismerhetetlen és befolyásolhatatlan tényezők, amelyek olykor a porba sújthatják, nem hagyván más kiutat, mint a szenvedés erejébe kapaszkodva feltápászkodni, és továbblépni. Ez a tapasztalat azonban nem döngöli a földbe, képes a magasabb erők előtti alázat mellett belső kontrollal kezelni az eseményeket, vagyis hinni abban, hogy az élete menetét saját maga is befolyásolhatja. Az ilyen embereket még ellenfeleik is tisztelni kezdik, és belátják, hogy érdemesebb az együttműködést keresni velük.

Az alkalmazkodás bajnokai nem azonosak a manipuláció mestereivel, sem az önfeladás rabszolgáival.
Nyíltak, becsületesek, foglalkoznak mások problémáival, képesek az empátiára, és amikor tehetik, segítenek. Nem vetik alá magukat érdemtelen személynek akkor sem, amikor a csatát elvesztették, mert lélekben rendíthetetlenek.

Egy alkalmatlan gondozónak életveszélyes engedelmeskedni, a vele való azonosulás lelki öngyilkosság lenne.
Ha korábban az tette lehetővé a túlélésüket, ha nem fogadtak szót azoknak, akiktől függtek, akkor később, a károsító környezetből kikerülve is bizalmatlanok a felnőttekkel szemben. A gyermekotthonokban például számos veszély leselkedik a bekerülő gyermekre, jóval nagyobb megpróbáltatások érhetik alkalmazkodó kapacitását, mint egy családban élő társáét. Azok, akik képesek egy ilyen rendszerben megtalálni azt a személyt, akihez érdemes kötődni, és képesek kiváltani belőle a segítő szándékot, túlélhetik azt, ami lehetetlennek látszik: lelkileg épségben maradni elsődleges gondozó nélkül.

A reziliens személyiség tehát az élet nehéz pillanataiban képes a helyzet újraértelmezésére, és a szükségből erényt kovácsolva észrevenni az előre kiszámíthatatlan lehetőségeket.
Mivel a folyamat nem feltétlenül tudatos, a személy maga sem mindig érti, miként talált rá a kiútra szorult helyzetéből. A környezet számára pedig egyenesen csodaszámba mehet az ilyen megoldásmód, amelyet teljes értetlenség övezhet.

Reziliensnek születni kell?

Livia Javor pszichoterapeuta szerint a személyiség rezilienciája nem csak magából az egyénből fakad. Az örökölt biológiai és pszichológiai adottságok és a környezeti tényezők (családszerkezet, anyanyelv, szociális, kulturális meghatározottságok, környezeti feltételek) együttese váltja ki az adaptív reakciót, és határozza meg reziliencia mindenkori mértékét: a megbirkózás sikerességét. „A reziliencia legszélesebb értelemben olyan gyűjtőnév, amelybe mindazon erőforrások, erények és ravaszságok beletartoznak, amelyekre támaszkodva a halandó ember belekapaszkodik az életbe, elviseli a számtalan kötelező és egyéni traumát, újra meg újra visszakapaszkodik; szinte legyőzi a múló időt”.

Mindez azért jó hír számunkra, mert következik belőle, hogy a lelki leleményesség tanulható sajátosság, amelyet mi is kifejleszthetünk önmagunkban és gyermekeinkben. Miként kezdjünk hozzá?

Mesehősök és istenek

A magyar népmesékben kódolt ősi tudás közvetítésével a hősök éppen a megküzdés útját mutatják meg számunkra kalandjaik során. A Boldizsár Ildikó munkássága nyomán mára önálló terápiás létjogosultsággal bíró meseterápia felnőttek számára is hatékony módja lehet egy életfeladattal való megbirkózás támogatásának.

A hős útja gyakran szerencsétlen körülmények közül indul, vagy éppen egy sorscsapás miatt szükséges nekivágni a vándorlásnak, amelynek során a történet mindent felsorakoztat, mely akadályként vagy segítségként megjelenhet az utazó előtt célja elérése során. Egyik legjobb módja annak, ha megfelelően alkalmazkodó személyiséggé szeretnénk nevelni gyermekünket, hogy mindennap mesélünk neki. Az évszázados narratívák életprogramok rejtjelezett formáit tartalmazzák, az életút során előttünk álló különböző feladatok és nehézségek eltérő megoldásait foglalva magukba, melyek megfejtésével – vagy egyszerűen tudattalanunkon való átengedésével –kulcsokat kapunk a zárt kapuk kinyitásához.

A múlt homályából kiemelkedő mítoszok és legendák közül például Perszephoné története sokat elárul arról, miként lehet erényt kovácsolni az egyik legnagyobb megrázkódtatásból, ami egy lánygyermeket érhet: elrablása és megerőszakolása ellenére az alvilág királynéja mások lelki vezetőjévé válhatott. Jean Shinoda Bolen, a Bennünk élő Istennők, ill. Bennünk élő Istenek című műveiben a görög mitológia főbb istenségeinek történetein keresztül vázolja fel a jellemző női- és férfisorsok kríziseinek lehetséges lefolyását és megoldási módozatait.

Folytatjuk

Balkuné Szűcs Emese pszichológus

Kép

1. rész:  A lelki túlélés stratégiái
3. rész: A hit ereje