Talita

Keresztény női magazin

Lehet erényt kovácsolni a nehéz gyermekkorból? – 3. rész: A hit ereje

A reziliens személyiség talán legfontosabb tulajdonsága rendíthetetlen hite. Állhatatos ragaszkodása a magasabb rendű emberi értékekhez – a kiteljesedés, öntisztelet, pozitív, illetve megoldásfókuszú életszemlélet, önzetlenség, empátia és mások segítése, egyszóval a jóra való készség – a hit ajándékának alapja. Mi az, amiben a rugalmasan alkalmazkodó személy hisz?

 

Örökhitűek

A hit önmaga és mások fejlődési kapacitásában, valamint az alapvetően jó szándékú feljebbvalóban nem feltétlenül azonos az istenhittel. Legalábbis nem megfogalmazott, kimondott formában. Néha elejtett vallomásokban csíphető nyakon, mint pl. „Ennél már csak jobb következhet.” ill. „Nem szabad feladnom, mindennek célja, értelme van, csak most még nem világos számomra miként.” „A felhők felett mindig süt a nap.”

A válságos pillanatokban az ilyen személy képes arra gondolni, hogy ami éppen veszendőben van, bár fontos részét képezte az életének, elengedhető, és a krízis valami jobb eljövetelének előszele lehet. A vihar elül, és ismét kiderül az ég.

 

Mit jelent a felülemelkedés?

A reziliens emberek sérüléseikből felépülve még „hétszerte szebben vagy erősebben”, lelkileg edzetten állnak fel. A magyar népmesékben a hős olykor elveszíti a fejét, melyet egy segítő gyógyfüvekkel ragaszt a helyére; vagy társai letaszítják az alvilágba, ahonnan a világok között közlekedő griff segítségével jut fel ismét a napfényre.

Amikor elbukunk, vagy egy tragédia áldozataivá válunk, a gyászmunka nélkülözhetetlen. Az elengedés előfeltétele a veszteség felvállalása, elsiratása, a végső búcsú. Az alvilágból a hős nem jut fel azonnal, vándorlása és keresése alatt ér el a segítőhöz, aki megmutatja a kiutat.

A bibliai József évezredes története csodálatosan ábrázolja egy viszontagságos életút során az önmaga hibájából, mások irigysége miatt, vagy a végzet szeszélye folytán újra és újra elbukó, de a nehézségekkel mindig megbirkózó embert. A tapasztalatok hatására egyre bölcsebb hős végül alkalmassá válik arra, hogy saját kezébe kapja sorsa irányítását.

A felülemelkedés más perspektívából láttatja velünk azt, amit magunk mögött hagytunk. A magasból rálátunk mindarra, amit a felszínről nézve nem vehettünk észre. A perspektívaváltás akkor szükséges, amikor a saját szintünkön állva elveszettnek, eltévedtnek érezzük magunkat. Ahhoz, hogy megtaláljuk a kivezető ösvényt, fel kell kapaszkodnunk egy magaslatra, ahonnan beláthatjuk a tájat. Innen egészen új viszonyítási pontokat fedezhetünk fel, és ezek segítségével megtehetjük a következő lépést a helyes irányba.

 

Hányszor lehet egy életút során meghalni és újjászületni?

Valahányszor túljutunk egy fejlődési fázison, a következő szintre lépéshez krízisen megyünk keresztül: valami elmúlt, és még nem tudjuk pontosan, mi következik. Ilyenek az életkor változásaiból következő megrázkódtatások. Az elsajátított és begyakorolt készségek már nem elégségesek az új feladatok megoldásához. Gondoljunk például a serdülőkorra, amikor a gyermeki létformát felváltja az önálló életre készülés időszaka. A gyermekség állapota elveszik, „meghal”, és hosszú vajúdás után megszületik az önálló, felnőtt személyiség. Minden változás egy kis halál, melyet gyász, majd egy magasabb szinten történő újjászületés követ.

Az általában bekövetkező változások normatív krízisek, vagyis mindenki keresztülesik ezeken a megrázkódtatásokon. Az egyéni sorsban váratlanul és kiszámíthatatlanul felbukkanó válságok azért jelentenek nagyobb megpróbáltatást, mert nem osztozhatunk kortársainkkal a bajban. Azt érezhetjük, hogy a trauma vagy krízis elszakít bennünket a közösségtől, mássá, kitaszítottá válunk. Ilyenkor a társak támogatása nem kísér utunkon, egyedül kell nekivágnunk a rengetegnek, s rátalálnunk a saját ösvényünkre.

Az emberiség évezredes narratívái: mesék, mítoszok, szent iratok megoldási kulcsokat adnak a továbblépéshez. Fontos hát tiszteletben tartanunk az ősi tudást, hiszen minek feltalálni újra a spanyolviaszt, fölösleges energiát vesztegetve rá? Mégsem egyszerű feladat meglelnünk azt a narratívát, mely éppen a mi helyzetünkhöz illeszkedik. Miben térnek el egymástól ezek a történetek, és hogyan fejthetjük meg a bennük rejlő kódokat?

 

Szentírás vagy titkosírás?

A bibliai történeteket figyelmesen olvasva, hallgatva igazi szellemi kalandban lehet részünk, hiszen ezeket ihletett szerzők vetették pergamenre egykor, kiknek kezét a Szentlélek, a mindentudás forrása vezette. Egyetlen könyv, mely magában rejti az emberi létezéssel kapcsolatos összes fontos tudást – nem hiába fürkésszük évezredek óta titkait.

Ádám, az első ember, vagy a fentebb említett József és mások is, mind előképei Jézus Krisztusnak, a megváltónak. Az ő története nemcsak az evilági problémák megoldó kulcsait tartalmazza, de továbbvezet bennünket életünk legnagyobb krízise, a halál problémájának megoldásához. Sokak éltek át halál közeli élményt, és jutottak egy köztes térben lebegve nagyon közel az utolsó kapuhoz, ám Jézus az egyetlen ember, akiről tudjuk, hogy átlépett rajta, és valóban visszatért. A Jézus történet azoknak is vigasztalást jelenthet, akik nem hisznek benne, csak úgy fogadják be azt, mint egy mesét.

Folytatjuk

Balkuné Szűcs Emese pszichológus

1. rész: A lelki túlélés stratégiái
2. rész: A lelkileg leleményes személyiség

Kép: Főnixmadár, az újjászületés vagy feltámadás jelképe. Forrás: pixabay.com


Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Kereső

Alapítványunk

A Fiatalok, a Nők, az Ember Méltóságáért Alapítvány
Számlaszámunk: 10918001-00000120-06900008
Anyagi támogatást szívesen fogadunk. (Adó 1%-ra sajnos nem vagyunk jogosultak.)

Hírlevél

Add meg az email címedet, majd a megjelenő ablakban írd be az ellenőrző kódot.

Nyilvántartási szám: NAIH-105162