Lehet erényt kovácsolni a nehéz gyermekkorból? – 4. rész: A transzcendens, ami erőt ad az önmeghaladáshoz
Miként lehet feldolgozni egy szerettünk elvesztését, szembesülni egy krónikus vagy rövid időn belül halállal végződő betegséggel, kibírni a háború borzalmait? Hogyan lehet tíz éven keresztül túlélni a Gulágon? – Akár nehéz gyermekkort kellett megélnünk, akár szerető, harmonikus családból jöttünk, mindannyian szembesülünk a hétköznapi életben megoldhatatlan problémákkal is.
A megküzdés formái
A kríziseket és problémákat nemcsak normatív és ettől eltérő kategóriákba sorolhatjuk. Léteznek a földi életben megoldható, és azon túlmutató nehézségek.
Sok erőfeszítéssel és munkával, de túljuthatunk egy párkapcsolati krízisen, egy munkahelyi konfliktuson, anyagi problémákon vagy az életút személyes válságain. Ilyenkor minden megküzdési kapacitásunkat összeszedve igyekszünk mobilizálni a saját magunkban vagy környezetünkben fellelhető erőforrásokat.
- Logikusan átgondolva keressük a probléma lehetséges megoldásait.
- Érzelmileg is megpróbáljuk kezelni a nehézségeket, csökkenteni a feszültséget.
- Sokat segíthet, ha bízunk magunkban, hiszünk abban, hogy urai vagyunk a helyzetnek.
- Várakozásaink pozitívak a végkimenetelre nézve.
- Kihívásnak tekintjük a problémát, és képesek vagyunk annak elemzésére és átstrukturálására.
- Kitartunk a végsőkig, miközben észrevesszük a társaink nyújtotta lehetőségeket, és merünk segítséget kérni tőlük.
- Jó, ha minden megpróbáltatás ellenére is tiszteljük és hatékonynak érezzük önmagunkat.
- Meglátjuk a rejtett lehetőségeket, és élünk is azokkal.
De mi történik akkor, ha olyan tragédia részeseivé leszünk, melynek megoldása kívül esik a legprofibb emberi megküzdő stratégiák hatókörén?
A hétköznapi értelemben megoldhatatlan problémákkal való megküzdéshez nincsenek meg az eszközeink. Mivel képtelenek vagyunk a helyzetünkön, környezetünkön változtatni, önmagunkkal kell elkezdenünk munkálkodni. Miként lehet feldolgozni egy szerettünk elvesztését, szembesülni egy krónikus vagy rövid időn belül halállal végződő betegséggel, kibírni a háború borzalmait? Hogyan lehet tíz éven keresztül túlélni a Gulágon, ahol még csak nem is az állandó életveszély a legnagyobb gond, hanem a feladáshoz vezető depresszióval, tehetetlenségérzéssel, kilátástalansággal való szembeszegülés fenntartása?
Placid atya Isten segítségével és a földi élet legkisebb örömeinek megbecsülésével nemcsak önmagát, de társait is hozzásegítette a hazatéréshez. Mi ad erőt ekkora horderejű önmeghaladáshoz?
Mit jelent a transzcendens és a transzcendens élmény?
A szó olyan lehetséges valóságra utal, amelynek megismeréséhez az embernek át kell lépnie köznapi értelemben vett határait. A transzcendens szó filozófiai és lélektani jelentései: értelemmel fel nem fogható, érzékfeletti, nem anyagi, magasabb rendű, tudatalatti.
A transzcendens élmény során tudatosak vagyunk, de nem egy meghatározott dologra fókuszálva. Az elme nyitottsága, befogadásra készsége, az idő érzékelésének hiánya, a térérzet elvesztése jellemzi ezt a tudatállapotot. Éber, ám relaxált állapotról van szó, melyben a stresszek fokozatosan kioldódnak, és a nyugalom, béke érzése teret nyit az önmagunkon túli élmények felé.
A perspektívaváltás, mely Istenhez vezet
Az élet egy-egy megoldhatatlannak látszó krízise igazán kikényszeríti a magaslati pontok felkutatását. Olykor egészen megritkul körülöttünk a levegő, és zord, havas-sziklás vidéken találva magunkat, egyre magasabb csúcsok és meredélyek között bolyongva megértjük, hogy a magunk erejéből nem juthatunk feljebb, nem érhetjük el célunkat.
Ahogyan Frodónak és Samunak, egyetlen küldetésünk marad csupán: a hatalomvágy, kontroll, önhittség, nagyravágyás, vagyis a lehúzó és mélybe taszító erők gyűrűjét megsemmisíteni, és átadni magunkat a feljebbvaló előtti alázatnak. Végül, amikor minden veszni látszik, magasba emelnek bennünket az ég madarai, és eljutunk rendeltetési helyünkre: hazaérünk. De aki visszatér, már nem ugyanaz az ember, mint aki nekivágott az útnak.
Nehéz mást érezni a hálán kívül, amikor Isten egy pillanatra megengedi, hogy a szokásosnál élesebben, mindenre rávilágítva láthassunk rá utunk értelmére, s ezáltal önmagunkra találhassunk. Ettől fogva nem képzelhető el az élet Nélküle.
Mi a megtérés? Úgy gondolom, a hála folyamatos átélése, amiért ráleltünk az Istenhez vetető ösvényre.
Balkuné Szűcs Emese pszichológus
1. rész: A lelki túlélés stratégiái
2. rész: A lelkileg leleményes személyiség
Tweet