Létezik boldog házasság
Dr. Gőgh Edit, Kunszentmártonban élő neurológus, pszichiáter vállaltan keresztény orvos három szakvizsgával, több évtizedes orvosi gyakorlattal a háta mögött. Legutóbbi, a családról szóló előadását követően beszélgettünk.
– Napjainkban mi a funkciója a családnak?
– Sokszor elhangzott, leírták: a társadalom alapköve a család. Ezekből épül fel a társadalom, a nemzet. Család nélkül csupa magányos, szorongó emberből állna a világ, akik kiválóan manipulálhatók. Mindenekelőtt azonban meg kell határoznunk a házasság fogalmát, amely egy férfi és egy nő szövetsége – elsősorban az utódok nemzésére és felnevelésére. Minden ember vágyik az őt elfogadó, megértő, szerető közösségre. Olyanra, ahol örömeit, kríziseit, ”szürke hétköznapjait” megélheti. Ahol hat a közösségre, s az visszahat rá. Ez a család. Petit Senn mondja: „A házasság kikötő a viharban, de gyakran vihar a kikötőben”. A kérdés az, felül tudunk emelkedni a „harcmező” szindrómán, s ez által megtalálni a ”béke szigetét”, vagy elmerülünk a mindennapos trivialitásokban.
– Mennyire változott meg a család szerepe a társadalomban?
– A legszembetűnőbb, hogy ma már nincsenek többgenerációs családok. Régebben zártabb csoportokban éltek az emberek, azonos gyökerekkel, örökített mítoszokkal. Gyakran egy házban élt több generáció, amelyek az utódok számára az élet mintáit jelentették, az idősebbek számára a lét biztonságát. Ez mára gyökeresen megváltozott. A történelmi traumák okozta félelmek, és egy jobb élet utáni vágy azonban minden generációban ott bujkált. Belefáradva a létért vívott küzdelembe, sokan rossz kompromisszumokat kötöttek, amelyek kikezdték a családot. Mintha feledték volna, hogy az együvé tartozás, az összefogás az egyik legnagyobb megtartó erő. A család tehát leszűkült szülő-gyermekre, de ők sem találták mindig elviselhetőnek egymást. A régi minták megszűntek, újak nem léptek helyükbe. Ha mégis, azok nem túl kívánatosak. A mai házasságok zöme rendkívül sérülékeny. Ennek okait abban látom, hogy a házasság kezdetén, amikor a két, különböző családrendszerből érkező fiatalnak ki kellene alakítania a maga közös értékrendjét, rövid idő alatt eltűnik a tolerancia, helyébe az önzés lép. További krízishelyzet a gyermek megszületése. Egy új orientáció jelenik meg. De próbatétel a házasságban a további gyermekek érkezése, az óvoda-, iskolakezdés, majd a gyermek leválása. Ha a párkapcsolat „kősziklára” épült, akkor nem kezdheti ki semmi. Ha „homokra”, akkor az első fuvallat elsöpri…
– Hogyan kellene ma jól működnie a családnak?
– Minden családnak vannak olyan tagjai, akik maradandó nyomot hagytak maguk után. Az ő emléküket őrizni, továbbadni kell, hiszen mintául szolgálnak. A jó működéshez hozzátartozik a szerepkörök, feladatok differenciált, személyre szabott megosztása. A családtagok rugalmas határainak megélésének a személyiségfejlődés szempontjából igen nagy a jelentősége. Így alakul ki az egyén önállóságtudata úgy, hogy az ne elszigeteltséghez, hanem az önállóság és a közösségbe tartozás dinamikus egységéhez vezessen. Fontos a kommunikáció, ami többek között jelentős szerepet játszik önképünk kialakulásában, önbecsülésünkben.
– A legtöbb konfliktus mire vezethető vissza?
– Az alapokra. Amikor elvettem a másikat, vagy hozzámentem, láttam is őt, vagy csak néztem? Elvakított a rózsaszín köd, rávetítettem olyan tulajdonságokat a másikra, amelyek soha nem voltak sajátjai, aztán számon kérem: miért is nem olyan, amilyennek én látni akarom? Mert soha nem volt olyan! Az alapok lerakásakor nagyon fontos, miként illeszkednek egymáshoz az érzelmek, a kultúrák, az alaptermészet, életkor, életfelfogás, a lelkek egymásra rezdülése, s nem utolsó sorban a hit. Konfliktusforrás, ha nincs meg két ember között a kölcsönös tisztelet, közös célok, az érzelmi szinkronicitás. Mindenkinek szüksége van arra, hogy ne csak adjon, de kapjon is.
– Mi az, ami összekötheti a párokat, családtagokat?
– A valódi, őszinte szeretet úgy figyel a másikra, hogy idővel odaadás lesz belőle, s az egymáshoz tartozásból szövetség lesz. Szeretni annyit jelent, mint finom érzékkel, megtisztult szívvel, önként közeledni a másik felé. Mindez akkor és attól hiteles, ha úgy fogadja el, és szereti a másikat, amilyen, s nem a megváltoztatására törekszik. – Válságban van ma a család? – Nem a család, hanem az emberi értékrendünk került válságba. Szorongás, elbizonytalanodás uralkodik mindennapjainkon. Új problémák jelentek meg, mint az elszegényedés, munkanélküliség, létbizonytalanság, céltalanság, depresszió, a hiányzó jövőkép. Noha a két világháború közötti időszakban volt részük ezekben a magyar családoknak, mára azonban alapvetően változott meg valami: az erkölcsi normák devalválódtak. A tisztesség büntetendő. A ravaszság, ügyeskedés, csalás, lopás, hazudozás jutalmazott magatartás. Azonban az ember nem elsősorban haszonért, érdekből tisztességes, hanem olykor érdekei ellenére is! S itt egy hallatlanul nagy generációs ellentét feszül a szülők, s gyermekek között. A talmi hajszolása valódi értékek helyett kijelölt út az arány- és értékvesztéshez.
– Mára csaknem megszűntek azok a társadalmi elvárások, amelyek preferálnák a mintául szolgáló párkapcsolatokat. Könnyen és gyorsan végződnek válással a házasságok. Miben látja az okot?
– A válás a házasság legnagyobb krízise. Évek során feláll egy hierarchikus sorrend, ahol utolsó szempont a házastársi kapcsolat ébren tartása. Ide sorolhatóak az irracionális elvárások a másikkal szemben, a harmadik megjelenése, önismeret hiánya, az adni tudás képtelensége, a másik értékén alul, vagy felül kezelése. A házaspárok sokszor nem társai, hanem riválisai egymásnak. Ezek mind a válás irányába hatnak.
– Létezik boldog házasság?
– Létezik. Amikor el tudják egymást viselni, ha kell, szenvedni a szeretetben. S miközben a szeretetben eggyé válnak, mégis önálló személyiségek maradnak. Egyik félnek sem kell feladni saját életét a másik, vagy a házasság vélt boldogságáért. Ha egy párkapcsolatban az aránytalanságok eluralkodnak, annak a kapcsolatnak vége, mert az egyik fél tartósan sérül benne. A házasság, a családépítés egy folytonos megújulásra, önmagunk meghaladására késztető folyamat, melynek során nem csak mi magunk lehetünk a másik által többek, de naponta írjuk saját történetünket, ami mintául szolgál utódaink számára. Vissza kell találnunk a család óvó, megtartó erejéhez.
dr. Gőgh Edit, neurológus, pszichiáter szakorvos. 1978-ban a Szegedi Orvostudományi Egyetemen végzett. Az embert a testi-lelki-szellemi-spirituális egységében nézi, ezért a hagyományos orvoslás mellett munkája során alternatív gyógymódokat alkalmaz: homeopátiát, lézerterápiát is. “Hiszem és a praxisban tapasztalom, hogy amikor elfárad a lélek, megbetegszenek a szerveink. Testi jól-létünk hat lelki jól-létünkre, és fordítva. Vagyis az ép testben ott kell hogy éljen az ép lélek, és fordítva. Az emberi komplexitás határtalan, ezért nem „szabdalható szét” darabjaira. Amikor egy betegség kialakul, akkor a beteget abban a közegben kell meggyógyítani, amelyben megbetegedett.” Fő profilja a pszichoszomatikus betegségek gyógyítása.
Lehoczky Leopoldina
Fotó: Borbélyné Pákozdi Éva
Nyitókép: innen
Néhány cikkünk a témában: Levél a házasságról
Sikeres házasságok 5. – Ezüstlakodalomra várva
Tweet