Talita

Létezik vallástalan demokrácia? – 1.

A magyar választók többsége magáévá tette azt a politikai tételt, hogy a demokráciát kötelező világi, vagyis vallástalan keretek között megvalósítani – miközben ez az elgondolás minden valóságalapot nélkülöz.

Két éve a magyar választók többsége valószínűleg úgy szavazott a Fidesz-KDNP-re, hogy nem gondolta végig, mit rövidít a pártszövetség nevében szereplő „K”, vagy nem vonta le az ebből adódó következtetéseket. Nem csak a baloldaliak és az ideológiailag határozatlanok nagy többsége, hanem a jobboldaliak jelentős része is szívesen lemondana az Alaptörvényről, vagy legalább kihúzná belőle az Istenre, illetve a házasság férfi és nő közöttiségére vonatkozó kitételeket, szívesen visszavenné az egyházaktól az iskolákat, elvenné tőlük a szociális funkciókat, az értük fizetett állami támogatással együtt, és a békesség kedvéért visszaszorítaná a vallásos közéleti megnyilvánulásokat. A magyar választók többsége magáévá tette azt a politikai tételt, hogy a demokráciát kötelező világi, azaz vallástalan keretek között megvalósítani – miközben ez a demokrataság, európaiság, emberi tisztesség és szalonképesség nélkülözhetetlen feltételeként terjesztett elgondolás minden valóságalapot nélkülöz.

A sokat emlegetett első „demokráciát” Athén hozta létre, de nem modern jellemzőkkel: az athéni demokrácia a rabszolgatartó urak egymás közötti szórakozása volt némi népbutítással, később egyre nagyobb populizmussal, ami aztán tönkre is tette a poliszt. Az athéni demokrácia nem volt világi, az istenek kultuszát olyan komolyan vette, hogy Szókratész halálos ítéletének egyik indoka az istenek tagadása volt.
A következő demokráciát Anglia valósította meg, királyi fennhatóság alatt, és kizárólag úri részvétellel. Ez a demokrácia sem volt világi, az ideológiai hátteret az anglikán keresztény egyház adta.
A francia forradalom készítette elő a nép részvételét a politikai életben, de a jakobinus diktatúra miatt megvalósítani már nem tudta. A francia demokrácia a felvilágosodás ideológiai talaján állt, nagyjából világi lett volna, ha nem torkollott volna véres, eszelős diktatúrába, amelyből azután egy szintén nem világi restauráció mentette ki.

A ma demokráciának nevezett rendszer Észak-Amerikában alakult ki, a francia forradalom emberi és polgári jogi nyilatkozatából ihletet merítve, de annak világi jellegét nem átvéve. Az amerikai társadalom hetven százaléka ma is hívőnek mondja magát! A modern demokrácia három életképes és egy hamvába holt előfutára közül tehát egyedül a dugába dőlt változat lett volna világi. A pszichopata Robespierre azonban leguillotinoztatta az ateista konkurenciát, valláspótlékként bevezette és főpapként celebrálta a „Legfőbb Lény” kultuszát, majd maga is vérpadon végezte. A francia forradalom egy erkölcsi gátszakadás horrortörténete, az Istent kiiktató emberek embertelensége révén vérbe fojtotta önmagát – így a kiinduló nyilatkozaton túl nem szolgálhatott példaként Amerika számára.

A történelemkönyvekből megtudhatjuk, hogy az amerikai demokrácia inkább véletlenül, mintsem szándékosan öltött többé-kevésbé valódi népfelségi formát: a minden demokráciák etalonjának tekintett amerikai alkotmányt a kor nagybirtokosai írták, saját maguknak! Szó sem volt arról, hogy a nép egyszerű fiai valamikor választhatóvá válnak. A nép egyszerű lányaira meg pláne nem gondolt senki! Szó sem volt a nők választójogáról, a feketék és más bevándorlók egyenlő jogairól. Ezek későbbi kiegészítések, a nagy alapító atyák egyáltalán nem így tervezték, elképzeléseikhez sokkal közelebb állt a nagytőke meghatározó szerepe. Az egyház és az állam különválasztása eredetileg a vallás szabadságát szolgálta, és nem a vallástalanság szabadságát. Az amerikai demokrácia kétszáz év toldás-foldás eredményeképp öltötte magára ma ismert – azaz formálisan világi, informálisan azonban hívő, és a kereszténység írott és íratlan szabályait tisztelő – jellegét, amelyet Francis Fukuyama liberális politológus az egész világ számára irányadó modellé emelt.

Vértes László

(Folytatás itt olvasható)

Vértes László blogja

Kép innen