Levelek a Camphillből 2.
Példamutató élet és munka zajlik a Camphill otthonokban, ahol egymás mellett élnek fogyatékos és ép emberek, szinte családi körben. Gabi önkéntesként egy angliai Camphillben dolgozott, ottani élményeit örökítette meg levelekben.
2010. január
Nézzük, mit is jelent a csehovi monológ, angol módra!
Este az asztalnál:
Jess: – Délután John összekente a pulcsimat agyaggal. Mondtam neki, hogy többször ne csinálja.
Jade: – Óóó, szia Marlene (a ház fekete macskája, aki épp betoppan az ajtón)! Jaj, de szép vagy. Megéheztél?
Tudor: – Az egyik barátomnak a kedvenc énekese Britney Spears, és az a dal, hogy (itt énekelni kezd): Hit me baby one more time… (majd ezen nagyon jót röhög)
Jess (Tudornak): – Unalmas! Hagyd abba!
Jade: – Otthon a kutyáimnak vettem karácsonyra játéklabdát, azzal tudnak játszani, ha unatkoznak.
Tudor: – William, figyelj! Azt ismered, hogy…? (és itt egy szó szerinti idézet következik, többnyire valamilyen bugyuta vígjátékból, majd újabb röhögés)
Jess: – Tudor, ez reménytelen. Fejezd be!
Tudor: – OK, csak vicceltem. William, ez csak egy vicc.
William és Jess, mindig mókára készen
Közben William minden figyelmét a vékony szelet sajtra fordítja, amit gondosan szemügyre vesz, majd komótosan a pirítósa közepére helyezi. Olyan ráérős minden mozdulata, mintha lassított filmet néznénk. Két mozdulat között pedig ránéz az asztalra kihelyezett órájára.
William: – 6:52 (motyogja maga elé)
Jess: – Hú, de jóllaktam.
Jade: – Azt hiszem, szakítok Daniellel. Nincs értelme folytatni. Anya is azt mondta, hogy néha tovább kell lépni. Igazából nem is voltam szerelmes, neki volt rám szüksége. Előfordult, hogy csúnyán viselkedett, egyszer félrelökött az útból.
Jess (kicsit unottan): – Ez tényleg nem szép tőle.
Jade: – Most, hogy ilyen messze lakom, úgysem tudunk találkozni.
William (újra az órát nézi): – 6:54
A lakókat sokszor nehéz kizökkenteni saját kis világukból. Vannak jolly joker-témáik. Első helyen: a születésnapok. Főleg a sajátjuk, de mindenki másét is figyelemmel kísérik. Már én is fejből tudom, hogy Julia áprilisban 30 éves lesz, és nagyszabású partit akar, Jessnek pedig vasárnapra esik jövőre a szülinapja, és már gyarapszik a meghívottak listája. Két hete Cherryvel főztem, és hirtelen nem tudtam, mitől olyan fenemód vidám. Aztán rájöttem, hát persze, ma van a nagy nap! Végigénekelte az utat a zöldséges bódéig, és az összes házba bement, hogy mindenki felköszönthesse. Akinek pedig nem esett le elsőre, hogy mi a pálya, azzal lazán közölte, hogy ma van a szülinapja. És (el)várta a jókívánságokat. Az ötperces sétából így lett huszonöt perces, de aztán olyan vidáman-gyorsan pucolódtak a répák, hogy simán készen lettünk az ebéddel.
Második helyen vannak a filmek. Nincs olyan lakó, aki ne kapott volna karácsonyra legalább egy – de inkább két-három, sőt valaki tizennégy! – új DVD-t. Legnépszerűbbek a vígjátékok, lehetőleg minél több (szerintem buta) poénnal. Heti kétszer mozi-est van, és már napokkal előtte megy a vita, hogy legközelebb melyik filmet tűzzék műsorra. A kedvenceket képesek hetente újra megnézni. Meghívják más házak lakóit, bekészítenek egy kis édességet, kólát. Indulhat a mozi…
A dobogóra felférnek még a helyi hírek. Főleg a „ki, kinek, mikor, mit mondott vagy mit csinált” tartalmú pletykák mozgatják meg a lakók fantáziáját. A hírek terjedési sebessége pedig vetekszik a telepátiával. Tapasztalataim alapján egy-két óra alatt bármilyen infó körbeér. A kacsa is. Szóval így lehet, hogy a nemrég született baba érkezéséről (az egyik házvezető párnak született kisfia) egy órán belül már mindenki értesült. Vagy így hitte mindenki – sokszoros ferdítés után –, hogy a koreai önkéntes lány gyanús körülmények között távozott, nagy rendetlenséget hagyva maga után.
Húsvéti ólomüveg-készítés
Az elmúlt december egyébként mozgalmasan és puha fehérségben telt. Huszonnyolc éve nem láttak errefelé ennyi havat. Az iskolák bezártak, a buszok is a garázsban maradtak. Sőt – téli gumi híján – a legtöbb autó is. És amíg az angolok sopánkodtak, mi előbányásztunk pár szánkót, hónunk alá csaptunk pár nejlonzsákot, és birtokba vettük a lejtőket. A braziloknak először volt részük ilyen mókában, kattogtak a fényképezők. És hiába nem volt gyakorlatuk, csuda jól céloztak a hógolyóval.
Esténként karácsonyi énekeket gyakoroltunk, vagy az ünnepi színdarabot próbáltuk. A narrátor szerepét kaptam, míg a többiek egy lepedő mögött, árnyjátékkal keltették életre a szöveget. Jelentem, jól sikerült az előadás. Szenteste volt még meghitt gyertyagyújtás, lazac az asztalon, és éneklés a farmon. A „Mennyből az angyal” is felcsendült (vagy legalább is próbált előtörni a magyar torkokból).
Ami a legszokatlanabb az itteni karácsonyban, az ajándékbontás. 25-én, fényes nappal. Más, talán kevésbé bensőséges a hangulata, a lakók szeme viszont ugyanúgy csillogott a csomagok láttán. Elképesztő, mennyi ajándék várta őket. Csak a ruhák, amiket Jess kapott, összehajtogatva egy méter magas kupacot alkottak. Azt hiszem, a rokonok kompenzálnak. Legalább ilyenkor, egyszer egy évben. Pedig mennyivel többet érne egy személyes látogatás, közös élmény…
Szert tettem egy különleges ünnepi fotóra: gumicsizmában, talicskával az állatok között. A „téli szünet” alatt mindenki be volt osztva a farmra segíteni. Etetni, itatni, szalmaágyat vetni, tojásokat begyűjteni. Örömmel mentem. Volt, hogy más helyett is.
A január újra a régi, lassabb ritmusban telik. Tervezzük a magyar estet tavaszra, és már megint elkések a fazekas műhelyből…
Húsvéti színdarab szereplői
2010. május
No de mi is történt itt az angol vidéken? Csak az áprilisi hírek egy egész oldalt tesznek ki a helyi hírlevélben. Volt benne szó a fergeteges magyar estről (moldvai táncokkal, Mátyás királyos mesével, dalolással, kisfilmmel és persze gulyással), a szép, de esős húsvéti hétről (nemezelés workshoppal, mókás vasárnapi színdarabbal, csokitojás-vadászattal) és a kiskecskékről. Áprilisban nemcsak a virágok bújtak elő, hogy jókedvre derítsenek minket, de a farm is gyarapodott sok kis mosolyra fakasztó szőrcsomóval. Immár tizennyolc szökellő kiskecske és öt pöttyös, vinnyogó kismalac színesíti a repertoárt.
Egy hónapja a kertben dolgozom délutánonként, lecseréltem a fazekaskorongot kapára. Itt nincs lazsálás. Ültetünk ezerrel – szorgosan gyarapodnak a krumpli-, hagyma-, virág- és zöldségágyások, két ültetés között pedig laza gazolás és kapálás a meló.
Rudolf Steiner (1861-1925) osztrák filozófus, az antropozófia (szellemtudomány) nevű filozófiai irányzat megteremtője, nevéhez fűződnek az első Camphill otthonok. Célja: az emberi tudat felemelése és az érzékfeletti tapasztalás fejlesztése tanulás, meditációs gyakorlatok és lélekvándorlás által. Az antropozófiában az ezoterikus-gnosztikus eszmevilág és a keleti vallások mellett a kereszténység elemei is megjelennek, de nem nevezhető Rudolf Steiner kereszténynek. Világképének számos gyakorlati megvalósulása ma is működik, pl. Waldorf-pedagógia, antropozófus orvoslás, biodinamikus módszerek a mezőgazdaságban, organikus építészet, euritmia. Ezek egy részében a filozófiai háttér már elhalványult, vagy nem hangsúlyos, így célkitűzéseikkel más hitű emberek is közösséget tudnak vállalni.
Hamar kezdődik a nyaralási szezon a faluban, áprilistól mindenki holiday-lázban ég. Mi is voltunk áprilisban a tengerparton, egy nagyon speciális szállodában. Bevett szokás szerint két önkéntes visz hat lakót egyhetes „group holiday”-re. Nekik száz százalék nyaralás, nekünk – a csoport nehézségétől függően – ötven-hetven százalék… A szállodában sérült fiatalok is dolgoznak, többségük pincér vagy takarító. A szobát mindig széles mosollyal, rossz időben takarították. Pont, amikor mindenki visszament (volna) a cuccaiért az aznapi kiruccanáshoz. A felszolgálók tündériek voltak. Akadt, aki szépen, komótosan körbesétált, és mind a nyolcunktól külön megkérdezte, hogy „Első fogásként házi sárgarépa-krémlevest szeretne frissen sült zsömlével vagy hűtött narancslevet?”, majd precízen húzta a strigulákat a lapon. Nagyon ügyesek voltak, csak egyszer borult egyikünk hátára a narancslé.
A csapatunk nagyon vegyesre sikeredett, a falu legvékonyabb és legtestesebb, leggyorsabb és leglassabb, valamint legtürelmesebb és legforróbb vérű lakóját mind ide osztották be.
A nyaralás jól sikerült, egy csepp eső nélkül, sok programmal, nagy zabálásokkal, és – minden játékra buzdító próbálkozásunk ellenére – este közös tévézéssel. Amúgy biztosra veszem, ha most megkérdezném bármelyik lakót, mi tetszett neki legjobban az egy hétből, a reggelire elfogyasztott kolbászt emelnék ki, és nem a vonatozást vagy a vízi kalandparkot.
Kiránduláson – Kik a fogyatékosok, és kik a segítők? Ugye nem is olyan könnyű eldönteni?
Minden az utolsó. Az utolsó napsütéses hétfő reggel, az utolsó esti röplabda meccs, holnap megfőzöm az utolsó gulyáslevest (nagyon szeretik, főleg, ha palacsinta követi), elmegyek az utolsó gitárórára, hétvégén pedig tekerek egy utolsót az erdőben. Egy hét múlva ilyenkor újra a budapesti hétköznapokat élem majd. Amikor leszáll a gép Ferihegyen, egy régi-új életbe fogok kilépni.
Azaz majdnem. A búcsú nem végleges. Retúrjegyet foglaltam, és júliusban jövök vissza pár hétre. Két-három házra fogok felügyelni, amíg a házi szülők nyaralnak. Szóval, amikor Jessica minden nap elmondja, hogy mennyire fogok neki hiányozni, és egyáltalán nem fair, hogy kihagyom a szülinapi buliját, mindig kéznél van egy megnyugtató válasz: Nemsokára jövök vissza!
Vége
Horváth Gabriella
Előző rész:
http://www.talita.hu/index.php?option=com_content&view=article&id=537
Tweet