Talita

Lorántffy Zsuzsanna vajon hogy csinálta? Női karrier a XVII. században

Amikor régi korok embereiről olvasok, mindig az foglalkoztat leginkább, ami közös bennünk. Persze, hogy más korban, más társadalmi berendezkedésben más az élet díszlete, de mégis: az a rég porrá lett ember ugyanúgy érzett, voltak vágyai, tervei, kudarcai, fájdalmai, és számára is a földi élet halandóságot jelentett. 

De, aki a sorsát gazdaggá tudta tenni, aki örülni tudott, és mosolyt vitt mások arcára is, az nagyon érdekel engem. Egy ilyen nőről akarok ma mesélni. Feleség volt és anya, mellette pedig olyan eredményei voltak a szakmai és a közélet területén, amelyek előtt tényleg azt kell mondanunk: “Le a kalappal!”

Lorántffy Zsuzsanna ő. Poros történelem- és egyháztörténelem könyvekből tanultam róla anno, és megmondom úgy, ahogy van: az unalmas életrajzok nem hoztak lázba. Amúgy is, mi közöm nekem valaki életéhez, aki nagybirtokos családba született, aztán pedig az erdélyi fejedelem (I. Rákóczi György) felesége lett?! Most, hogy a Híres nők a magyar történelemben című kötetet lapozgattam, mégis elkezdett bennem motoszkálni az a sok régi infó is… Most, hogy már a 40. évemet is betöltöttem, sokféle munkatapasztalatom van, és anyaként is helytállok, igazán tudom értékelni és tisztelni mások teljesítményét. Tudom, hogy mennyi munka van minden igazi eredményben. Pont ezért érdekel ez a nő is.

Hiába született gazdag családba, az élet sok próbát mért rá. Emberfelettieket is. Öt gyereke született, de olyan korban élt, amikor a gyermekgyógyászat még gyerekcipőben (sem) járt. Az első két kisfiát pici gyermekként temette el, majd az ötödik gyerek sem tudta megérni a felnőttkort. A gyermekgyógyászat fejletlenségétől függetlenül nem hiszem, hogy ez egy akkori szülőnek kevésbé fájt volna. A negyedikként született fia 29 évesen fejezte be földi életét himlőbetegségben – kevéssel a házasságkötése ( és ifjú felesége halála – a szerk.) után. Elképesztő tragédiák. Ezeknek az árnyékában még nagyobbnak tűnik Lorántffy Zsuzsanna teljesítménye. (Másik fia, II. Rákóczi György erdélyi fejedelem 1642-60, aki édesanyja halála után néhány héttel kapott végzetes sebet a fenesi csatában. A szerk.)

Szívügye volt az iskolák fejlesztése. A református kollégiumokat és gyülekezeteket erősítette meg támogatásaival, hogy több gyerek és jobb körülmények között tanulhasson. Itt eszembe jut egy mai analógia: J.K. Rowling, a Harry Potter könyvek írója hatalmas vagyonából hasonlóan a hátrányos helyzetű gyerekeket támogatja. Az iskolaügy minden korban azt jelenti: Lesz-e a következő generációnak esélye jobban élni? Lesz-e több lehetősége értelmes életet élni?

Lorántffy a tettek embere volt. Nagyon gyakorlatiasan közel vitte sokakhoz a kulturális lehetőségeket. Nyomtatott könyveket adományozott (akkor, amikor a könyvnyomtatás még nagy szó volt, nagyobb, mint ma birtokolni egy laptopot), templomépítéseket és harangállításokat támogatott – ezzel a korabeli közösségi életet szolgálta. Gondoljunk bele, milyen nagy szó ez mai perspektívánkból nézve is! Mert mi a mai ember legnagyobb mentális gondja? Hogy nincsenek működő közösségek, illetve sokkal kevesebb van, mint amennyi ahhoz kellene, hogy minden ember tartozhasson valahova. Kevés ember jár egyházi közösségbe, helyette pedig a plázák nem kínálnak valódi közösségi tereket.

Amikor Lorántffy iskolákat és gyülekezeteket támogatott, no és embereket, akik a közösségépítő munkában szervezőként, mesterként elől jártak, akkor valójában azon dolgozott, hogy egy egészséges lelkivilágú ország mozaikkockáit illesztgesse, bővítgesse.

Kiismerte magát a korabeli szellemi irányzatok között – családi teendői mellett időt és energiát fordított erre. Azért támogatta – például – Tolnai Dali Jánost, mert felismerte a lelkigondozás fontosságát. A lelkigondozó úgy működött, mint egy jó pszichológus. Ahol erre odafigyeltek, ott a közösség élete is minőségibb lett.

Gyógynövénykertje nemcsak hobbi volt számára: sokan gyógyultak gyógynövényes főzeteitől. Gyümölcsfáit, virágait is legalább olyan gonddal ápolta, mint a családi gazdaság minden birtokát. Férjével folytatott levelezéséből úgy tűnik, együttélésük három évtizede harmonikus házasság volt. Hogy miért leveleztek? Háborús és hivatalos ügyek miatt gyakran voltak távol egymástól – utóbbi mai házaspároknál sem ritkaság. Egymás iránti figyelmük és szeretetük, valamint a közösen felvállalt ügyek összekovácsolták őket. Felemelő olvasni például a férj ezen sorait (amelyeket már nem friss házasként írt feleségének!):

“Mitől fogva az Úr Isten összehozott bennünket, se szebbet, okosbat, gazdagabbat s akármi dicséretre méltó személyt náladon kívül nem láttam, néztem, s hozzád igaz tökéletes szeretettel voltam. Köszönöm édesem, az te én hozzám való igaz szeretetedet is, kit mind jó s gonosz állapotomban hűségesen te hozzám bőségesen megmutattál.”

Ahogy magam elé képzelem azt a nagyjából 60 évet, amely ennek a nagyszerű nőnek a Földön adatott, sajátosan szép értelmet nyer a “karrier” szó. Hasznos célok mozgatták, adakozó élete mások számára is szebbé tette az életet. Mindeközben egy szilárd házasságban élt, gondos édesanya is volt. Hogy csinálta? Az tudható róla, hogy erős hitű asszony volt. Mindenesetre jó tudni, hogy valóban lehetséges az értelmes élet – az ő példája bőven felér egy motivációs tréninggel, nem?! Ha neki ment egy háborús korban, akkor nekünk is érdemes ezért dolgozni nap mint nap.

Végh-Fodor Mónika

Az írás eredetileg a Táltosparipa blogon jelent meg. A blog Facebook-oldala.