Lótusz és Kereszt: hasonlóságok a buddhizmus és a kereszténység között
Nem érintjük a két világvallás valamennyi összehasonlítható jellemzőjét, csupán néhány elgondolkodtató vonást emelünk ki hasonlóságuk és különbözőségük felvillantására.
Első pillantásra a buddhizmus nagyon különbözik a kereszténységtől. Az utóbbi a személyes Isten vallása, míg a buddhizmusban nincs így meghatározva a transzcendencia. A Biblia a keresztény hívők egy része szerint „szóról szóra” követendő, míg a buddhizmusban a szövegek gyűjteménye csupán informatív jellegű, nem mutatja egyértelműen az utat.
Ha mélyebbre ásunk, akkor a különbség kisebb lesz. Például a korai egyházatyák még azt tanították, hogy Isten elképzelhetetlen és megismerhetetlen, minden szón és magyarázaton túlmutat. Isten ott van mindenben és mindenen túl. A buddhista szövegekben is megjelenik „a Meg Nem Teremtett” és „a Megnyilvánulatlan”, az abszolút Igazság, ami mindenhol ott van, de az érzékelt világon túl; létének nincs oka, és nincs feltétele.
Buddha Dharmája és Jézus Evangéliuma
Mind Buddha, mind Jézus Krisztus tanításai meghaladták a többi vallás alapvető erkölcsi tanításait. Mindketten önzetlen szeretetet tanítottak, szeretetet, ami nem csak a családra és a barátokra, hanem az ellenségre is kiterjed, körülményektől függetlenül.
Keresztény és buddhista misztika
Sok keresztény találja a buddhizmust vonzónak a jól ismert és hozzáférhető misztikus hagyományai miatt. Sajnos a XXI. században a keresztények nagy részének szinte semmi fogalma nincs a keresztény misztikáról, vagyis Isten és a lélek egyesüléséről. Mivel a buddhisták nagy része olyan közösségben él, ahol a vallás egybeolvadt a spirituális élettel, ez sokkal nyilvánvalóbb mindenki számára, mint a kereszténység misztikus hagyománya. Mindemellett hiba lenne azt hinni, hogy a buddhizmus nem más, mint misztika. Ahogyan a keresztények is elmennek minden vasárnap templomba, imádkoznak, imádják Istent, és megpróbálnak neki tetsző életet élni, úgy a buddhisták is imádkoznak Buddhához, megújítják a fogadalmukat a Bódhiszattvához, támogatják a templomot, és megpróbálnak helyesen élni.
A meditációhoz a buddhizmusban sokkal egyértelműbb utasítások léteznek, mint a kereszténységben. Bár mostanában újra feléledt a keresztény meditáció iránt is az érdeklődés, főként az Egyesült Államokban, még mindig kevesebb könyvet találunk a kereszténység spirituális oldaláról, mint a buddhizmuséról.
Lótusz vagy kereszt?
„Lótusz vagy kereszt”: tipikusan nyugati kérdésfeltevés. Én másként fogalmaznék: hogyan lehetne a lótuszt és a keresztet felhasználni, értékesíteni a „közös üdvösség” (Júdás 3) elnyerésében, együtt? Nem ellenkezik a lótusz a kereszttel; a kereszt nem azért történt, hogy eltiporja a lótusz vallását, a könyörületes Buddhát. Buddhát ne azok közt keressük, akik szitkozódva gúnyolták Jézust a kereszten.
Semmi sem áll közelebb egymáshoz, mint a szeretet és a könyörületes irgalom: Jézus és Buddha. Már a XX. század harmincas éveiben érezte ezt Romano Guardini, amikor megkockáztatta azt a kijelentést, hogy még adósak vagyunk a Buddha-titok magyarázatával a keresztény teológiában. Azt hiszem, egyikük ellen sem követnénk el tiszteletlenséget, ha például a keresztet úgy ábrázolnánk, ahogy kinő a szenvedés, a bűn, a rossz lótuszvirágokkal borított iszapjából. Vagy ha csak egyszerűen odatesszük a lótuszvirágot Jézus levétele után a keresztfára, az INRI fölé.” (Béky Gellért SJ gondolatai Dennis Gira „Lótusz vagy kereszt” című könyvének recenziójából)
A Vallásközi Párbeszéd Pápai Tanácsának elnöke, Michael L. Fitzgerald érsek üzenetete 2006 májusában, a buddhizmus ünnepére: „A veletek folyatatott párbeszéd kapcsán láthattuk, hogy mekkora jelentőséget tulajdonítotok a felebaráti szeretetnek, az úgynevezett metta fogalomban, amely kifejezi azt a szeretetet, amely nem birtokol, hanem a másik felé odafordul. Ez a szeretet képes feláldozni saját érdekeit és javait az emberiség javára. A metta – a buddhista tanítás szerint – nem egy jóérzésre redukálódó gondolat, hanem a szeretet cselekedeteire irányul, mások és mindannyiunk szolgálatára. Éppen ezért egyetemes jóindulat. Ugyanakkor nem felejtkezhetünk el a másik erényről sem, amelyet karunnak neveztek, amely szeretetteljes együttérzés minden élőlénnyel szemben. Ebben a világban, amelyben a szeretet szót már teljesen elcsépelték, kívánatos lenne, ha a buddhisták és a keresztények felfedeztetnék a világgal a szeretet igazi jelentését és gyökereit, tiszteletben tartva egymás hagyományait, de megosztva másokkal mindazt, amit ebből megértettek.”
Kisgyörgy Eszter
http://ujember.katolikus.hu/Archivum/2005.07.31/0801.html
http://uj.katolikus.hu/cikk.php?h=544
Tweet