Ma is lehet forradalmi? – A kereszténység térnyeréséért
A keresztre feszítés után mintegy 100 évvel a messiáskövetők elképesztően sikeres reformzsidók képében jelennek meg, akik a gójok élére állva egy globális, multikulturális demokratizálódási hullámot irányítanak. Az erőszakkal és igazságtalansággal teli ókori világ eresztékei recsegnek-ropognak, zsidó lelki és szellemi vezetéssel egy szelídebb, igazságosabb világrend épül.
A kereszténység térvesztésének egyetlen okát láttam az erről szóló korábbi cikkben: a keresztények magukra vették az „életidegen lúzer bagázs a világ ellen” imázst, és ez egyre kevésbé kelendő. A kereszténység térnyerése érdekében először valós képet kell mutatnunk vallásunk érdemeiről:
1. Jézus tanítása a judaizmus kiteljesítése;
2. az egyetlen egyensúlyi rendszer a földi és a transzcendens gondolkodás között;
3. a világ egyetlen szimmetrikus (egységes mércét alkalmazó) etikája;
4. az egyetlen demokratikus értékrend;
5. az egyetlen valóban toleráns vallás.
Először azonban arról az időről szeretnék képet adni, amikor a „hagyományos mosópor” még ultramodern termék volt.
A megbotránkoztató kezdetek
Amikor a Jézus feltámadását megtapasztaló, hitükben újjászületett, etno-kulturálisan és szokásaikban azonban továbbra is ízig-vérig zsidó apostolok elindultak hirdetni az Örömhírt, hallatlan és szokatlan dolgokról beszéltek, elképesztve és hol meggyőzve, hol megbotránkoztatva hallgatóságukat.
Zsidó nemzettársaik megbotránkoztak, mert úgy vélték, a Messiás földi király, aki egyesíti a világon szétszórtan élő zsidókat, újjáépíti a jeruzsálemi Nagytemplomot, kiűzi a rómaiakat Izraelből, és olyan tetteket művel, hogy minden gój önként aláveti magát a zsidók fennhatóságának. Jehosua ezzel szemben transzcendens királynak mondta magát, lélekben igyekezett egyesíteni a zsidókat, feltámadt testében szimbolikusan újjáépíteni a Nagytemplomot, de semmilyen formában nem űzte ki a rómaiakat, és az első egy-két évtizedben a gójok széles tömegeit sem nyűgözte le. Következésképp zsidó álláspont szerint Jehosua nem lehetett a Messiás, követői megtévedt eretnekek.
A koncepció egyedülálló, a kor egyetlen vallása sem épített hidat Isten és az ember közé, mint Jézus. Sem Noé, sem Ábrahám, sem Mózes, sem Dávid, sem Salamon, sem Illés, sem Keresztelő János nem állította magáról, hogy több vagy más minőség lenne, mint a többi ember. Jézus ellenben azt mondja, hogy Isten küldte, egy Istennel, Isten tanítását belülről ismeri és hordozza, sőt Ő maga az Út, az Igazság és az Élet, az Atyához egyedül általa juthatunk el. Ez forradalmi tanítás volt, csak épp ellenkezni látszott a judaizmus dogmatikus értelmezésével.
A lenyűgözött nem-zsidók
A gójok számára – akiket Jézus hosszabb távon nagyon is lenyűgözött – az volt a szokatlan, hogy nem sok, hanem egyetlen Isten van, aki legalább annyira szerető, amennyire igazságos, és aki nem áldozatot, hanem irgalmasságot kíván. Aki úgy mér neked, ahogy te mérsz embertársaidnak. Ilyen vallás nem volt abban a korban. Több ezer különféle kultusz létezett az apostolok idejében, mind titkos tanításokra, égő áldozatokra, furfangos alkukra és szeszélyes istenekre épült, akiknek a kegyéért udvarolni kellett, akik hétfőről keddre átpártolhattak az ellenségedhez, mert mondjuk, nem ízlett nekik az áldozatod füstje, vagy mert egyszerűen olyan kedvük volt. Jézus ezzel szemben azt tanítja, hogy ne a saját akaratod teljesüléséért imádkozz, hanem Isten akaratának megvalósulásáért, Isten ugyanis nagyobb jót készített számodra és mindenki számára, mint hogy megnyerd a következő csatát vagy sikerrel járj kereskedő utadon. Ehhez hasonló üzenetet egyik vallás sem terjesztett akkortájt. Ha jobban belegondolunk, azóta sem.
Radikális társadalmi reformeszmék
A rabszolgák számára Jézus túlvilági vigaszt, uraik számára pedig jótékonykodást hirdetett Isten országának elnyeréséért. Mivel ők felszabadították a rabszolgákat, utóbbiaknak valójában nem kellett beérniük transzcendens vigasszal. A kereszténység radikális társadalmi reformot, demokratikus átalakulást hozott.
Jézus hosszabb távon teljesített egy újabb messiási elvárást, a zsidó apostolok tanítványává tette a gójokat, sokak vallásává az addig törzsi keretben működő judaizmust.
A tartalom helyett a formához ragaszkodó zsidók időközben kudarcot kudarcra halmoztak, egy nacionalista lázadás után, Kr.u. 70-ben a rómaiak lerombolják a jeruzsálemi templomot, a messiásjelölt Bar-Kohba lázadása (Kr.u. 132-135) során a római katonák 580 ezer zsidót ölnek meg, a győztes Hadrianus császár Kr.u. 135-ben halálbüntetés terhe mellett kitiltja a zsidókat Jeruzsálemből, sőt az egész birodalomban betiltja a körülmetélést és a judaista rítusokat, jelképeket. A keresztre feszítés után mintegy 100 évvel a messiásvárók kolosszális lúzerek, a messiáskövetők ellenben elképesztően sikeres reformzsidók képében jelennek meg, akik a gójok élére állva egy globális, multikulturális demokratizálódási hullámot irányítanak, hogy a kiteljesített judaista üdvtanban egyesítsék az emberiséget. Az erőszakkal és igazságtalansággal teli ókori világ eresztékei recsegnek-ropognak, zsidó lelki és szellemi vezetéssel egy szelídebb, igazságosabb világrend épül.
Futótűz
A kereszténységben ekkor még nincs semmi megszokott, semmi természetes, semmi hagyományos. Átütő megoldásokat hoz a kor nagy problémáira, minden megmozdulása szokatlan, minden állítása lenyűgöző, minden újítása forradalmi. A Messiás (görög szóval: Krisztosz) tanítását nem kell tukmálni, futótűzként terjed, sorban állnak érte.
Mai térnyerése érdekében ezt a tartalmat kell aktuális formába öntenünk, ezt a hangulatot kell újra megteremtenünk.
Vértes László
A kereszténység – bevezetőben felsorolt – öt érdemének kifejtése Vértes László blogján olvasható.
Előző rész:
Lúzer bagázs? – A kereszténység térvesztéséről
Tweet