Manipuláció közelről – Vízy Dorottya, a reklámok és a gyerekek
Mikor fognak telt nagymamákkal reklámozni fürdőruhákat? Vagy pocakos bácsikkal dezodorokat? Legfeljebb abban a dramaturgiában, hogy a nagymami fiatal, dögös csajjá változik, ha megveszi adott terméket, a sörhasú ötvenes meg kigyúrt gladiátorrá.
Nem vagyok az a prűd, bigott keresztény, de néha azért előtör belőlem a „nagy löttyös indulat”. Ez történt ezen a héten kedden is, amikor vezetés közben rádiót hallgattam. A Kossuthot, ami egyébként sokszor előfordul, mert ezt az adót hallgatva még mindig úgy tűnik, hogy a Földet emberek népesítik be.
Éppen a „Közelről” ment, Vízy Dorottyával. Szeretem, amikor Dorka azt mondja kedvesen: „autózzanak óvatosan, vigyázzanak magukra és egymásra!”. Most viszont alaposan felingerelt a műsorával.
A felvezető riport szerint Nagy-Britanniában a kormány megszigorítaná a gyerekekre irányuló reklámokat és médiatartalmakat amiatt, mert az utóbbi időben a gyerekek egyre inkább reklámok célcsoportjaként jelennek meg, illetve nagyon gyakran szexualizálják őket. Az este 9 előtti tévéműsorok, reklámok nem lehetnének olyanok, amelyek nem gyerekeknek valók. Az iskolák környékéről is kitiltanának bizonyos tartalmú reklámokat. Az üzletek polcairól pedig eltűnnének a kislányoknak gyártott szivacsos melltartók. Először csak önkéntes lenne a szigorításhoz csatlakozás, idővel kötelezővé tennék. Az előterjesztő a „Keresztény Anyák Uniója” volt. A szigorítás melletti érvek között extrém példák is szerepeltek: Egy amerikai nő a hétéves kislányának mellplasztika-utalványt vásárolt, mondván, majd csak jó lesz valamikor; egy brit kisvárosban szépségszalon nyílt 3-7 éves gyerekeknek. A szalon vezetője felháborodottan utasította vissza a különféle vádakat, „a kislányokból hercegnőt varázsolok, örömet okozok nekik egy délutánra” – mondta (?)
Nagyon jó téma! Izgatottan vártam a folytatást. A riport után derült ki számomra, hogy Virányi Péter egyetemi tanár, reklámszociológus, és Benei Péter, a Karmamédia vezetője a szakértő vendégek. Ajjaj, biztos? Igen, biztos! Vízy Dorottya meghívott két reklámszakembert!? Ez olyan, mintha egy focimeccsre csak az egyik csapatot hívnák meg, akik aztán az üres kapura lőve megnyernék a játékot!
Virányi Péter elkezdte bagatellizálni a reklámok hatását, mondván, ha a reklámok olyan nagy hatással lennének a gyerekekre, akkor miért nem mosnak naponta háromszor fogat? Majd teljesen jogosan azt mondta, hogy a gyerekek nem azt tanulják meg, amit mondunk vagy mutatunk nekik, hanem azt, amit tőlünk látnak. Valóban, ez így igaz! De a reklámot is látják, nemde? A kérdés pedig ma az, hogy mi hat jobban a fiatalokra? A személyes vagy a tömegkommunikáció? Tudjuk, az utóbbi egyre jelentősebben. Azokra a fiatalokra különösen, akiknek a családja problémás. Ez a Virányi mégiscsak felnőtt ember, kandidátus, még az is lehet, hogy vannak gyerekei, esetleg unokái…
Nem így Benei Péter, a Karmamédia vezetője, aki 29 év minden élettapasztalatát beleadva kijelenti, hogy a Keresztény Anyák Uniójának kezdeményezése „erőteljesen átitatott vallásilag”. Szerinte nincs semmi értelme a szabályozásnak, mert ha a gyerek az iskolája mellett nem is lát 200 méteres körzetben olyan tartalmú reklámokat, amelyek nem neki valók, akkor majd lát azon kívül. Ha otthon a szülei lefilterezik a számítógépet, akkor majd a haverjainál megnézi azt, amit otthon nem láthat.
Ez tényleg így van, de a gyerek nem hülye. Hamar rájön, hogy „van, ami az iskolához tartozik, és van, amit az iskola nem kedvel. És van, amit a szüleim nem szeretnének. Ha meg is teszem ezeket a dolgokat, tudom, hogy az akaratuk ellenére.” Így a gyerek mégiscsak szembesül egy értékrenddel!
Virányi azt mondja, hogy a kirakatban is látnak fehérneműt a gyerekek, Benei pedig azt reméli, hogy voltak már strandon, és láttak fürdőruhás embereket! Igen! A strandon mindenféle formájú, súlyú, korú ember előfordul. Vagyis ott a gyerek az élet valóságával, nem pedig a reklám manipulatív világával találkozik! Mikor fognak telt nagymamákkal reklámozni fürdőruhákat? Vagy pocakos bácsikkal dezodorokat? Legfeljebb abban a dramaturgiában, hogy a nagymami fiatal, dögös csajjá változik, ha megveszi adott terméket, a sörhasú ötvenes meg kigyúrt gladiátorrá.
Fülöp Zsuzsanna, aki szintén megszólal, a Nemzeti Fogyasztóvédelmi Hatóság szóvivője, megnyugtat bennünket, Magyarországon szigorú törvények védik a gyerekeinket. Persze, arról lehet vitatkozni, hogy mi az, ami „a nemiséget szeméremsértő nyíltsággal jeleníti meg”. De nem jellemzőek a jogsértések, mondja Zsuzsanna, majd hozzáteszi, hogy nem találkoztak még olyasmivel, hogy 16 év alattiak névre szóló reklámanyagot kaptak volna. Ezek szerint azok a „termékminták”, amiket az én 16 év alatti gyerekeim névre szólóan, rendszeresen kapnak, nem minősülnek reklámnak?! Végül is valóban: minden azon múlik, mit minek nevezünk. Mindenesetre nekem már nem egyszer adott komoly pedagógiai munkát, hogy a gyerekeimet lebeszéljem az így beharangozott dolgokról. Tény, hogy ezek a termékminták nem erotikus tartalmúak voltak.
Fülöp Zsuzsanna a riport végén jó kezdeményezésnek tartja a nálunk még nem alkalmazott lehetőséget: az okostelefonokról több országban, például Nagy-Britanniában is le lehet tiltani a felnőtt tartalmakat.
Virányi Péter elmeséli, hogy Svédországban a gyerekműsorok között nem lehet reklámokat sugározni, ezért a svéd gyerekek szívesebben nézik az angol adásokat, mert ott vannak reklámok, és ennek az a nagyon pozitív hatása van, hogy jól megtanulnak angolul!
Vízy Dorottya megkérdezi, tehet-e valamit a jog a reklámok területén? Benei örül, hogy alkoholt, dohányárut nem lehet 18 év alattiakkal reklámozni – nagyszerű! Virányi pedig tudományos fejtegetésbe kezd, miszerint a reklám tradicionális műfaj (?), amely „nem csinál értékeket”, „amilyen a társadalom, olyan a reklám”. Vagyis az agresszivitás, a durva közbeszéd, a szexualitás azért jelenik meg a reklámokban, mert a világunk agresszív, trágár és átszexualizált. Majd elhangzik, hogy ez a generáció „sokkal hamarabb lett felnőtt”, mint az előzőek, és évente változtatják az értékeiket, beállítottságukat (?), a reklám egyszerűen ezt követi. Nem hiszek a fülemnek! A „mamahotel” generációja felnőtt lenne?
Kedves Virányi Péter, el kéne gondolkodni azon, mit is jelent ez a szó: felnőtt! És arról is, hogy a folyamatok nem egyirányúak. A társadalom hat a reklámra, de a reklám is a társadalomra.
Végül professzor Virányi önmagának teljesen ellentmondva az aggódó szülők arcába vágja, hogy Franciaországban elvégeztek egy kutatást, amely szerint a 10 éves gyerekek 47%-ban befolyásolják a szüleiket a vásárláskor. És ellamentál azon, hogy a reklámnál sokkal nagyobb hatása van a kortárscsoportnak, „a média értéktelen értékeinek”, amibe szerintem egyébként a reklám is beletartozik.
Benei Péter úgy véli, nem volt ez (mi?) másként 50 éve sem. (Ő csak tudja.) Virányi szerint pedig minden állapot átmeneti. Akkor jó. (Bár anyaként egy kicsit aggódom: mi jöhet még ezután?)
Kedves Dorottya, legközelebb nem akarna hasonló témában esetleg egy fiatalt, egy szülőt, egy – mondjuk – anorexiásokkal, vásárlásfüggőkkel foglalkozó – pszichológust is meghívni az egyik „szakember” helyett?
Kóczián Mária
Tweet