Mari néni, a hitbéli pletykák és az elsődleges források
Lukács evangéliumának legelső néhány mondatából sokat tanulhat az az ember, aki tényleg az igazságot keresi. Lukács ugyanis alaposan utánajárt (a görög parakolútheó azt is jelenti: pontosan megfigyel, nyomon követ) annak az anyagnak, amit leírt, és nem a Jézusról terjedő sokféle szóbeszédre alapozta munkáját. Ez az, amit legtöbben nem teszünk.
Csak néhány történet saját, közelmúltbeli tapasztalataimból.
Egyik ismerősöm vehemensen kritizálja a katolikus egyházat, bevetve az összes ismert fogást, ami eszébe jut a női pápától a Máriázásig bezárólag. Végül megállapítja: a katolikus egyház hitének egyetlen alapja Szűz Mária. Miután végighallgatom a szóáradatot, mondom neki, rendkívül egyszerű megtudni, mi a katolikusok hitének alapja, hiszen csak el kell olvasni a katekizmusukat. Kézlegyintéssel nyugtáz: neki erre nincs szüksége, hiszen Mari néni, akitől a tojást veszi a piacon, sokat mesélt neki arról, valójában mi zajlik a templomban…
Másik történet, más időben, más ismerőssel.
Közli velem, hogy aki muszlim, tulajdonképpen ugyanabban az Istenben hisz, mint amiben mi keresztények. Allah vagy Jahve – a név teljesen mindegy, majd a „világvégén” Isten eldönti ki mennyire volt jó. Elárulom neki, kicsit kutattam a témában, és bizony a Koránt olvasva én nem erre a következtetésre jutottam. Allah nem az a személy, akit mi Istenben tisztelünk. Válasza hasonló az előző delikvenshez: ehhez nem kell Koránt olvasni sem, anélkül is egyértelmű, hogy márpedig a kettő egy és ugyanaz.
Utolsó példám talán már unalomig ismert, lerágott csont: evolúció és teremtés. Gipsz Jakab testvér elsöprő lendülettel bizonygatja: a biológusok és tudósok márpedig hazudnak, kitalált meséket terjesztenek, az egész evolúció puszta hitkérdés, és feltevéseken alapszik. Kérdezem erre: félretéve a témáról szóló meggyőződésedet, mit tudsz egyáltalán a biológiáról? Olvastad Darwin művét? A válasz tipikus: hát azt nem, de teremtéshívős könyveket többet, és azt is okos emberek írták, ráadásul mélyen hisznek Istenben.
A fenti esetekben több közös pont is van. Mindenekelőtt észre kell vennünk, hogy az olyan komplex kérdések, mint a katolikus hitrendszer, világvallások összevetése vagy éppen az evolúcióbiológia nem intézhetők el néhány tőmondatban. Mértékadó vélemény alkotásához mindenképpen igénylik az alapos utánajárást, a megértést, átgondolást. Ez a megismerési folyamat persze nagyon fárasztó, időigényes, sok benne a lexikális ismeretanyag, és bizony még azzal a „veszéllyel” is járhat, hogy közben lekopik rólunk rengeteg előítélet, zsigeri indulat, ami addig nehezítette a tisztánlátást.
Ugyanakkor az sem mindegy, hogy saját kis kutatásainkat milyen metódussal végezzük. Az Internet korában felfoghatatlan anyagmennyiség zúdul ránk a nagyobb kérdésekről, és sokszor nehéz ezek közül a hiteleseket kiválogatni. Mégis, ökölszabályként azt lehet mondani, hogy az elsődleges források mindig a véleményalkotás alapját kell, hogy alkossák. Maradva a fenti három sztorinál: a katolikus egyház hitvallását beszerezni nem kerülhet iszonyatos erőfeszítésbe, a Korán akár az Interneten is olvasható, Darwin fő műve minden könyvesboltban ott van. A Bibliát már említeni sem szükséges: elérhető tucatnyi fordításban, hegy méretű segédanyaggal fűszerezve.
Túlzás nélkül állíthatom, a legtöbb elsődleges forrás csupán néhány egérkattintásnyira van tőlünk! Ám az emberek – köztük sajnos mi keresztények is – beérjük a másodlagos forrásokkal: haverok, cimborák, Mari nénik és Pista bácsik, tévéműsorok, eleve rosszindulatú szerzők véleménye alapján formáljuk ki saját álláspontunkat.
Szó se róla: amit Mari néni mond, az igenis fontos! A barátokat is jó megkérdezni, sőt egy kritikus szerző művét sem árt átgondolni – de nem az elsődleges források helyett, hanem azok után. Ha ugyanis elsőként a másodlagos forrásokhoz nyúlunk, és csak utána vagyunk hajlandók az elsődlegeseket áttekinteni, az már irányítani fogja, hogyan kezeljük ezeket. Már bizonyos érzelmekkel, előítéletekkel, bizonyos módon „behangolva” közelítünk a téma felé.
Az a helyzet, hogy saját közösségeinkben és odakint az utcán rengeteg olyan emberrel fogunk találkozni, akik már túl vannak sok másodlagos forráson, miközben az elsődlegeseket meg sem ismerték. Véleményük van a Bibliáról, a tudományról, a homoszexualitásról, az egyházról és minden más kérdésről – ám ezek a vélemények többnyire nem információn, hanem információhiányon alapulnak. Aki már beszélgetett így, tudja, hogy milyen elképesztően fárasztó lehámozni a sok dezinformációt, félreértést, prekoncepciót a másikról. Az ember egészen elfárad, mire a valódi témához eljut!
Milyen jó lenne, ha sok lukácsi gondolkodású ember jelenne meg az egyházban, akik pontosan megfigyelnek, utánajárnak a dolgoknak, és saját döntéseiket megalapozott források alapján hoznák meg – nem lebecsülve a szomszéd Mari nénit sem, de nem emelve magasabbra az őt megillető helynél!
Sytka
Kép innen. A szerző korábbi cikkeiből:
Íszá, az iszlám Jézusa 3. – Keresztény-iszlám párbeszéd?
A büdös víz és a sok-sok megtérő
Tweet