Medjugorje 6.
Az első jelenések Medjugorje-ban harminc évvel ezelőtt, 1981 nyarán kezdődtek. Azóta több mint harminc millió ember kereste fel az eredetileg alig 800 lakosú kis hercegovinai falut. Bár a jelenésekkel kapcsolatban a Katolikus Egyház nem foglalt állást, sőt Mostar püspöke elutasítja azokat, II. János Pál mint magánszemély többször fogadta a látnokokat. Akárhogy is van, mostani életem egyik legizgalmasabb dolga történt ott velem.
A boldogságról
Évekkel ezelőtt hallottam Elvira nővérről, aki drogos fiatalokat szedett össze az utcáról. Otthont teremtett nekik, és elvezette őket a hithez. Az első intézet 1983-ban alakult, azóta hatvan országban működnek keresztény drogterápiás közösségek Cenacolo néven. A közösségekben gyógyszerek nélkül állnak le a résztvevők a drogról, és a tagok több mint nyolcvan százaléka gyógyultan távozik.
Kemény fizikai munka, ima – no film, no pénz, no telefon, no facebook, no televízió.
Az élet a medjugorjei Cenacoloban reggel hatkor kezdődik, majd felöltözés, tisztálkodás, egy rózsafüzér és szabad ima. 8 órától 12 óráig fizikai munkát végeznek a bent élők. 12 órakor ebéd, utána másfélórás beszélgetés – mindig mással, leginkább azzal, akivel problémájuk van. Fél 2-től 6 óráig újra munka, közben egy rózsafüzérrel, majd hatkor megint egy ima. Utána mosás. Kézzel mosnak a bentlakók, hiszen így érzik ennek a tevékenységnek a súlyát. 8 órakor vacsoráznak, majd megint imádkoznak, vagy valamilyen közös esti programban vesznek részt, például fociznak a benti sportpályán. Negyed 10-kor, ha nincs más, alvás. Hetente egyszer szombaton kimehetnek, de vasárnap éjjel 2-3-ig virrasztanak és imádkoznak azokért a fiúkért, akik még most is kinn vannak az utcán.
Boldogabb vagyok, mint életemben bármikor, mondja tanúságtételében Ahmed, a muszlim fiú, aki harminc körülinek látszik.
„Az életemet nem is a drog, hanem a hazugság tette tönkre – kezdi. ( Most is Ági fordít, mint máskor.) – Iskolás voltam, amikor valami rosszat csináltam, apám nagyon megszidott. Egyszer berúgtam a szomszéd házának ablakát. A szomszéd látta, hogy én voltam, és alig várta, hogy hazajöjjön az apám, elújságolta neki. Én azonban mindent tagadtam, végül is az apám nekem hitt. De utána nem bírtam a szemébe nézni. Ha pénzre volt szükségem, egyszerűen kivettem a pénztárcájából. Egyre jobban kerültem a tekintetét, a vele való együttlétet. A hazugság sokszor jól jött, azonban észrevétlenül falat emelt közé és közém. Már nem én voltam, hanem egy fiú, akivel látszólag minden oké, csak épp érzései nincsenek.
A fal egyre nyomasztóbb lett, egyre nagyobb volt bennem a félelem, hogy kiderül valami, nem is tudom, mi. Valami szörnyűség rólam. Az, hogy nem vagyok szerethető. Egyre többet lógtam a fiúkkal, akik erősek tűntek, gazdagnak, félelem nélkülinek. A drog észrevétlenül került hozzám. Észre sem vettem, csak használni kezdtem. Egyre többet voltam az utcán, míg belekeveredtem egy komolyabb ügybe, a rendőrség keresni kezdett. A szüleim ajánlották fel, hogy mehetek a Cenacolóba is, nem muszáj a sittre. Tele voltam ellenállással, amikor idejöttem.
Volt egy úgynevezett „őrzőangyalom”, egy fiú, aki már tudta, hogyan mennek itt a dolgok. Az ő feladata az volt, hogy bevezessen a közösségbe. Első héten majdnem összeverekedtünk. Emlékszem, hogy először rám bízták a locsolást. Néhány dolgot meglocsoltam, aztán hagytam az egészet. Lusta voltam, egyáltalán nem tetszett a fizikai munka. Aztán arra gondoltam, el fognak száradni a növények, ha nem locsolom meg őket. Később erőt vettem magamon.
Egyik alkalommal szintén kinn voltunk a kertben, észrevettem egy szép nagy görögdinnyét. Egy ideig néztem, aztán hirtelen leszakítottam, bebújtam vele egy bokorba, és megettem. Utána szörnyű lelkiismeret-furdalásom volt. Ki kellett állnom a többiek elé, és elmondanom, mi történt. Egy ideig halogattam, aztán kiálltam. Mázsás súly hullott le rólam.
A hittel sokáig nem boldogultam. Nyolc vagy kilenc hónap is eltelt, míg le tudtam térdelni… Addig csak figyeltem a fiúkat, hogy imádkoznak, hálát adnak és kérnek. Ma már nem tudnék Jézus nélkül élni. Ő a legjobb barátom.”
Kifelé menet egy pólót veszek. Olyat, amit a fiúk is viseltek. Rajta egy olasz felirat: Dalle tenebre alla luce – út a sötétségből a fénybe.
Így legyen.
Konkoly Edit
( Vége )
Előző részek:
Medjugorje 1., Medjugorje 2., Medjugorje 3., Medjugorje 4., Medjugorje 5.
Tweet