Talita

Megszülni vagy…császár?

 
Egy nonprofit szervezet, a National Women’s Health Resource Center kezdeményezésére egy tanulmány jelent meg nemrégiben, amely azt taglalja, milyen tudományos eszközök állnak a nők rendelkezésére a fogantatás, várandósság és szülés kapcsán. A tanulmány célja az volt, hogy minél több nő figyelmét felhívja ezek hasznára illetve veszélyeire.

Folyamatos ultrahang – nem indokolt

Egy átlagos, orvos által felügyelt kórházi szülés és egy száz évvel ezelőtti otthonszülés között nem sok hasonlóság van, leszámítva, hogy mindkét esetben egy gyermek világrahozatala a cél. Míg száz éve az egyetlen eszköz, ami segíthetett megállapítani, hogy érzi magát a baba anyukája hasában, a sztetoszkóp volt, addig a hatvanas években már elkezdték alkalmazni az elektromos magzati monitort, amely papíron dokumentálta a kisbaba szívverését, később pedig áttértek a ma is használatos ultrahangra, amely a mama hasán keresztül, vagy belső vizsgálat során közvetlenül a magzat fejére helyezve mutatja a szívritmust.

Egy szülészekből és nőgyógyászokból álló társaság nemrég megállapította, hogy semmi nem indokolja a folyamatos szívhang-monitorozást a szülés alatt azoknál az édesanyáknál, akik nem veszélyeztetettek, ráadásul az állandó figyelés akadályozza a nőt a mozgásban és nem veheti fel a számára legkényelmesebb testtartást. Ennek ellenére a legtöbb nőn folyamatosan rajta van az ultrahang a vajúdás teljes ideje alatt.

Folyamatos vizsgálat – nem indokolt

A várandósság alatt a világ legtöbb kórházában az anyukákat egy sor tesztnek és vizsgálatnak vetik alá. A tudomány fejlődésének köszönhetően soha ilyen hamar nem lehetett kiszűrni a terhesség alatt felmerülő problémákat. Azonban a tesztek, vizsgálatok egyre növekvő száma sok kismamában szorongást idéz elő, hiszen mindannyian egészséges kisbabára vágynak és a sok-sok várakozás a teszteredményekre megnövekedett stressz-szintet eredményez. Míg a várandós anyukák egy része csak a legalapvetőbb vizsgálatokat végezteti el, és nem kér a különleges tesztekből, addig egy másik csoport minden hozzáférhető információt tudni akar a születendő babáról.

Császármetszés egyre növekvő száma – nem indokolt

A szüléssel kapcsolatos gyakorlat szintén sokat változott száz év alatt. Noha császármetszést és fogót már a XX. század első felében is alkalmaztak, az ilyen beavatkozások száma nagyon alacsony volt. Ma a császármetszések aránya rendkívül magas: Amerikában és fejlett országokban a szülések harminc-negyven százaléka végződik így. Ráadásul az utóbbi években elterjedt a választható császármetszés szokása, ami azt jelenti, hogy a beavatkozás valójában nem indokolt, csupán az édesanya kérésére végzik el.

Egyértelműen kiderül a felmérésből, hogy a technológiai vívmányok sok esetben segíthetnek, rutinszerű használatuk inkább hátrányt, mint előnyt jelent. A szülés egy természetes, az emberiség létezése óta “gyakorolt” folyamat, amelyhez a szükséges tudást a nők génjeikben adják tovább az utódoknak. Mégis egyre több nő éli át a várandósságot és a szülést tele félelemmel, kétséggel és szorongással. Az ok: az orvosok sok helyen a várandósságot betegségként, a kismamákat betegként kezelik.

A legtöbb várandósság és szülés orvosilag felügyelt. Mivel az orvostudomány azt állítja, hogy a gyerekszülés “egyre inkább igényli” az orvosi beavatkozást, a legtöbb nő aláveti magát ennek a gondolkodásmódnak és várandóssága első pillanatától a gyermeke megszületésének egy egészségügyi technológiának válik alanyává. A szülészek számára a várandósság “kockázatos állapot”, amely orvosi felügyeletet és folyamatos beavatkozást igényel. Emiatt nagyon sok nő úgy hiszi, hogy a szülés túl veszélyes és fájdalmas ahhoz, hogy orvosok és kórházak nélkül hozza világra gyermekét.

Miért jó természetesen megszületni?

A természetes úton születő babák esetében a szülőcsatornán végighaladva a csecsemők képesekké válnak szabályozni testhőmérsékletüket, hormonok szabadulnak fel szervezetükben, amelyek hozzájárulnak a tüdők egészséges működéséhez. Ezzel ellentétben a császárral világra jövő babák nemcsak, hogy nem jutnak ezekhez az előnyökhöz, de a műtét következtében komoly veszélyben foroghat az egészségük. A tervezett, vagyis egy adott időpontra kijelölt császármetszés esetében a baba nem akkor születik meg, amikor itt van az ideje, hanem hamarabb. Emiatt légzési nehézségei lehetnek, gondok léphetnek fel a táplálkozással kapcsolatban is, amely meghosszabbíthatja a kórházi tartózkodás idejét. Egyes császármetszések során a magzat megsérülhet, ráadásul a császármetszésekkel született babák körében magasabb a halandóság aránya, mint a természetes úton világra jövő csecsemők esetében. És ott van még a nagy fertőzéskockázat, hiszen a műtét során a vesék vagy a húgyhólyag sok esetben károsodik. A császármetszés során az anya kétszer annyi vért veszít, mint természetes szülésnél. Nem minden anyuka reagál jól az altatással, vagy az érzéstelenítéssel a szervezetébe juttatott szerekre. Sok császármetszésnél újabb műtétekre pl. húgyhólyagműtét, méheltávolítás, stb. van szükség. Felléphet még vérrögképződés, légzési nehézségek, tüdőgyulladás.

Császármetszés a számok tükrében

Paradox módon minél modernebb, fejlettebb egy egészségügyi rendszer, annál több a császármetszés az adott országban – persze vannak kivételek.. Ausztráliában például jelenleg a szülések 40 százaléka végződik császárral. Vannak, akik azt jósolják, hogy két évtizeden belül ez az arány 90 százalék lesz. A közkórházak esetében ugyanennyi az arány Brazíliában, de a magánkórházak 80-90 százalékról számolnak be. Olaszországban 32,9, Amerikában 30,2, Az Egyesült Királyságban 23, Nigériában 34,6, Kínában 50 császár jut 100 szülésre. A WHO által javasolt, elfogadható arány 15 százalék.

A csaladhalo.hu nyomán.

Nyitókép.

Kapcsolódó cikkeink:

„A szülés nagyon női misztérium”

Babát várni: áldás és teher

Szülés szeretetben – 1. rész

Szülés szeretetben – 2.

Szülés szeretetben – 3. Tanácsok várandósoknak