Talita

Keresztény női magazin

„Mennyit adsz ezért a lyányért?”

prosti2
„Egy lány elmesélte, hogy egy kelet-magyarországi piacon az asztalra állították, és kérdezgették, „kinek kell ez a lyány?”, ki mennyit ad érte. Magam is „vettem” egy lányt az imatársaimmal együtt, külföldre akarták eladni, így tudtuk megmenteni.”


Az utcai prostitúció Magyarországon az 1990-es években, a rendszerváltozást követő munkanélküliség beköszöntével vált parttalanná. A képzetlen, aluliskolázott, főleg roma származású nők kikerültek az utcára, majd megélhetést keresve váltak a prostitúció áldozataivá. Többen felfigyeltünk az utcán álló nők tömegére, és úgy gondoltuk, hogy segítségre volna szükségük ezeknek a kiszolgáltatott nőknek. Én akkor találkoztam „élőben” a prostitúcióval, és értetlenül álltam a jelenség előtt. Csak azt tudtam, hogy valamit tenni szeretnék ezekért a hölgyekért.

Mivel a szerzetesrendek újra hivatalosan is működhettek, új, fiatal nővérek is jöhettek Magyarországra. A Jó Pásztor nővérek karizmája az elesett nők támogatása, így hamar egymásra találtunk. Tőlük tanultam meg, hogyan lehet kapcsolatot építeni az utcán álló hölgyekkel, együtt terveztük, hogyan is segíthetnénk rajtuk. Hamarosan (1996-ban) megalapítottuk a Kiút Veled Egyesületet Silvia Casaro nővér, valamint orvosok, tudósok, szociális munkások összefogásával. Az Egyesület célja ökumenikus segítségnyújtás a prostitució nélküli világért. Silvia nővérrel ezután rendszeresen jártuk az utcákat, építettük a kapcsolatot a hölgyekkel.

Először azt gondoltuk (elég naivan), hogy az utcán álló nőknek tudunk segíteni, hogy kikerüljenek a prostitúcióból. Akkor még nem láttuk át, hogy ez mennyire komplex feladat, milyen sokrétű segítségre van szükség. Az állami szervezetek nem érezték ennek a munkának a fontosságát. Támogatást csak pályázatokból nyerhettünk, aminek futamideje 1-1 évet jelentett. Éppen elkezdtük a munkát, nyitottunk egy irodát, máris mehettünk tovább. A józsefvárosi plébános, Bajzáth Feri atya segítségével is tudtunk egy évig egy irodát működtetni, ahová a környékbeli iskolás lányok jöhettek korrepetálásra, pingpongozni, olvasni. Egy kedves gyermekpszichológus is járt hozzánk a plébániáról. Ezek az utcáról bevitt lányok vélhetően ki voltak téve a prostitúció veszélyének. Velük együtt tanultunk, kézimunkáztunk, kirándulni vittük őket. Az volt a célunk, hogy megelőzzük a prostitúcióba kerülésüket. A környékbeli fiúkról sem feledkeztünk meg, velük a férfi kollégáim foglalkoztak. Könyvtárba vitték őket, társasjátékokra tanították őket, együtt sportoltak. Ebben a helyiségben fogadhattuk a hölgyeket is, más időpontban, mint a gyerekeket. Enni kaphattak, fürödhettek, moshattak. A rehabilitációjukat kezdtük el, ami orvosi, pszichológiai segítséget, iskolai képzést, munkavállalás elősegítését, családi kapcsolatok rendezését, lakhatás biztosítását jelentette. Fogadtuk a külföldről hazatérő, esetleg más szervezetektől átirányított nőket, asszonyokat.

Éveken át végeztünk utcai szociális munkát, részben a Józsefvárosban, részben a Budapestről kivezető utakon. Ez a munka inkább csak lelki segítséget jelentett, hiszen ha volt is irodánk, az nagyon messze volt a lányok „munkahelyétől”, másrészt nem lehetett elvinni őket, hiszen egy lányra többen is vigyáztak. Nagyon féltek a srticiktől, semmiféle kapcsolatot nem alakíthattak ki velünk sem. Legalább tudatosítani akartuk, hogy valakinek ők is fontosak, van, aki emberszámba veszi őket. Évekkel később is emlékeztek a karácsonyi szaloncukorra, a téli hideg éjszakán kapott forró kávéra. Sajnos nem volt védett ház, ahova elvihettük volna őket, ezért szerzetesrendeknél, kórházakban bujtattuk őket. Az is állandó problémánk volt, hogy nem volt állandó helyünk, ahol dolgozhattunk volna. Sosem működhetett folyamatosan az egyesületünk.

A Kiút Veled Egyesület munkája során találkoztunk az emberkereskedelem áldozataival is. Olyanokkal is, akiket itt, Magyarországon adtak el, de külföldről hazatérőkkel is. Az itthoniak maguk vagy hozzátartozóik kerestek meg minket. Egy lány elmesélte, hogy egy kelet-magyarországi piacon az asztalra állították, és kérdezgették, „kinek kell ez a lyány?”, ki mennyit ad érte. Magam is „vettem” egy lányt az imatársaimmal együtt, külföldre akarták eladni, így tudtuk megmenteni. A külföldről hazatérőket más szervezetektől küldték hozzánk, hogy gondozzuk őket. Előfordult, hogy amikor már a lány lábra állt, dolgozott, és a kapcsolatai s rendeződtek, ugyanez a szervezet „visszasegítette” külföldre.
Nagyon jó volt a kapcsolatunk a barcelónai főkonzul úrral, aki többször küldött haza lányokat hozzánk. Számára megnyugtató volt, hogy mi itthon fogadtuk, nem a semmibe küldte őket. Ezek az esetek igen megrázóak voltak számomra, hiszen volt kislány, akit már a saját anyja sem ismert meg. Barcelónában a főkonzul úr találta meg a pszichiátrián. Olyan fáradt volt a rendszeres napi 20 órai munka után, hogy szerencséjére kiszédült a bár ajtaján. Így vitte valaki kórházba. Sajnos nem sokáig tudtuk követni a sorsát, pont az anya kérése miatt. A faluban ugyanis még ott lakott az a banda, aki eladta ezt a lányt külföldre.
A másik lány gimnáziumba járt, amikor elkezdett táncolni. Nemcsak szép, ügyes és jó tanuló volt, hanem tehetséges is. Hamarosan egy külföldi bárban találta magát. Őt Bécsből, szintén a pszichiátriáról hozták haza. Amikor szökni próbált a bordélyból, a fogait kiverték, és olyan emlékezetkiesése lett, hogy segítségünkkel sem tudta tanulmányait folytatni. Húszévesen leszázalékolták, táncosnői karrierje csupán néhány évig tartott.

Később lehetőségem lett a Kesztyűgyár Közösségi Házban (Budapest VIII. ker. Mátyás tér) dolgozni, itt működött a Szeretet iskolája. Első tanítványaink az én régebbi hittanos tanítványaimból és klienseimből kerültek ki. Amit az Egyesületben nem tudtam megvalósítani, itt szinte mindenre lehetőségem van. A környék a prostituáltak klasszikus területe, a házba szívesen bejönnek. Nem kérdezzük, hogy ki honnét jön, mindenki annyit mond el magáról, amennyit akar. A kolléganők hamar felismerik egymást. Egy egyetemista lány nálunk akarta megírni a szakdolgozatát, ami a prostitúció legalizálásának szükségességét igazolta volna. Viselkedéséről, mozgásáról hamar felismerték, hogy nem idegen a szakmában. Mire eljött a szakdolgozat megírásának az ideje, teljesen megváltozott a véleménye, annyira, hogy témát változtatott.

(…) A Kiút Veled Egyesület és a Kesztyűgyár Közösségi Ház munkája sokszor összefonódik, hiszen a Kesztyűgyár ad helyet a korábbi munkánk folytatásához. Mi meg a tudásunkat, kapcsolatainkat adjuk. Néhány pályázatunkat itt tudtuk megvalósítani. A közösségi házban működik a Fókusz Női Közösségi Központunk, amelynek tevékenységéről a Kesztyűgyár honlapján lehet információt szerezni, és ahová szeretettel várjuk önkéntesek jelentkezését is. Többet szeretnénk a prostituált személyekkel foglalkozni, hiszen ők az összes deviáns viselkedés hordozói, és ők azok, akiket a társadalom leginkább kivet magából A másik elképzelésünk egy olyan ház, ahol a szabadulni akaró vagy pihenésre vágyó nők lakhatnak, védelmet kapnak. Gondoltunk arra is, hogy a prostituáltak örökbeadandó babáit befogadjuk, és olyan nők gondozzák majd őket, akik a prostitúció által korábban érintettek voltak. Ennek még csak az elképzelése létezik, tervezzük, hogy nyitott vagy zárt legyen, milyen elvárásaink legyenek a lányokkal szemben, mi lesz a célunk. Természetesen a rehabilitáció, de ennek a formája még most körvonalazódik. Tanulmányozzuk más szervezetek munkáját, hogy a jó példákat átvegyük, de a buktatókat kerüljük el. Támogatókra is találtunk, öt női szerzetesrend tagjaiból megalakult a „Sára Team”. Céljuk prostitúció megelőzése és a rehabilitáció. Kérték, hogy csatlakozzunk hozzájuk, szeretnék, ha a tapasztalatainkat megosztanánk velük, együtt dolgoznánk.

Ez a rövid története Egyesületünknek. Egy egyesületnek is megvan a maga sorsa, élete. Korábban nagy lelkesedéssel kezdtük, de amikor Silvia nővér betegen visszament Amerikába, az Egyesület nagyon megérezte hiányát. Hiszen mindannyiunknak volt egy megélhetést adó munkahelye, itt meg sokszor azonnal kellett segíteni. Többen férjhez mentek, megnősültek, egyesek pedig idősebbek lettek. Mindig azt tettük, amire lehetőségünk volt. Most újra elkezdtük az utcán megkeresni a lányokat, mivel egy fiatal pap csatlakozott hozzánk, és segít nekünk az utcai munkában. Sok konferencián vettünk részt, sok előadást tartottunk, több kiadványunk is megjelent.

Célunk, hogy a társadalom megismerje a prostitúció igazi arcát. Ne az áldozatokat, a nőket hibáztassa, hanem a férfiak felelősségét lássák meg, ismerjék fel. Büntessék a klienseket, a futtatókat, és mindenkit, aki elősegíti a prostitúciót, a pornográfiát. A pornográfia a prostitúció előszobája, tönkreteszi a művelőit és a fogyasztóit is. Az iskolákban még több felvilágosító órát kell tartani, megismertetni a lányokat azzal a veszéllyel, amit a prostitúció jelent. Tudatosítani kell, hogy nem egy könnyű kaland, amit bármikor abbahagyhat következmények nélkül. Hiszen ha valakinek sikerül is új életet kezdeni, számtalan sebet hordoz magában, évekig rémálmai vannak. Keveseknek adatik meg, hogy meggyógyuljanak. Nagyon sok embernek nagyon sok munkájára van szükség ahhoz, hogy valakinek sikerüljön kikerülni. A szenvedés, megaláztatás elképzelhetetlen, ami ezzel az életformával jár.

Budapest, 2015.09.13. Csapó Emma, a Kiút Veled Egyesület elnöke

A cikk a Magyar Nők a Nagyvilágban c. kiadvány 2015. szeptemberi-októberi számában megjelent írás szerkesztett és rövidített változata.

 

Csapó Emma

 

Kép

Hasonló cikkeinkből:

Emberkereskedelem, prostitúció = rabszolgaság

A prostitúció nem munkavállalás!

Megpróbálja megváltoztatni a világot

Gyermekprostitúció – ha film lenne, Oscart kapna. De ez a valóság


Hozzászólások

  • Mezey Klára szerint:

    CSAK GRATULÁLNI TUDOK.Nagyon sok ilyen bátor kezdeményezésre lenne szükség. A hely és pénz hiány sokban gátolja a munkát. Ima-csoportunkkal 17 éven át próbálkoztunk általános iskolás, szegény sorsú, utcán kószáló gyermekek felkarolásával.Sajnos, hely hiányában lehetőségeink beszűkültek. A Csoport tagjai megöregedtek és nincs utánpótlás. Csak biztatni tudom Önöket:amíg fizikai erővel bírják, folytassák. Fontos az utánpótlás biztosítása. Bármennyire is nem látszik azonnal eredmény, hosszú távon minden képpen megéri!!!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Kereső

Alapítványunk

A Fiatalok, a Nők, az Ember Méltóságáért Alapítvány
Számlaszámunk: 10918001-00000120-06900008
Anyagi támogatást szívesen fogadunk. (Adó 1%-ra sajnos nem vagyunk jogosultak.)

Hírlevél

Add meg az email címedet, majd a megjelenő ablakban írd be az ellenőrző kódot.

Nyilvántartási szám: NAIH-105162