Talita

„…mert Istennél semmi sem lehetetlen”

„Ez az egész dolog úgy kezdődött, hogy a jó Isten körülnézett a földön: hová kellene egy kisgyereket küldeni? Ez szokása a jó Istennek. Időről időre alá szokott pillantani, végignézi a nagy városokat és a kis falvakat, benéz a leghatalmasabb palotába és a legpicinyebb kunyhóba is, kutatja, hogy hol van az a néni meg bácsi, akik szívesen fogadnának egy kisgyereket.” (Török Sándor: Kököjszi és Bobojsza)

Farkas-Bodrogi Zsuzsát az „On-line médiával a megkülönböztetés ellen” elnevezésű, mozgássérülteknek szervezett újságíróképzésen ismertem meg 2010 nyarán. Az első „sajtófotóim” egyikén is ő szerepel már, mint „mosolyszolgálatos” munkatárs.

Hamar összebarátkoztunk. Kiderült, hogy a szakmája festő-restaurátor, de amikor a munkahelye profilt váltott, és felszámolta a restaurátor osztályt, ő is váltani kényszerült, és újságírásra adta a fejét. A képzés alatti időszakban férjével a „gyerekprojektet” is beindították. Sokszori próbálkozás után, lombikprogramok és még az örökbefogadás lehetőségeinek kemény próbatételeit is végigjárva 2011 táján csaknem feladták a reményt.

Korábban már több, gyermek után vágyódó barátnőmnek is megvettem Török Sándor Kököjszi és Bobojszáját, a fenti idézetet kiemelve belőle. Így tettem hát Zsuzsi esetében is, és kisvártatva elvittem őt magammal az augusztusi Tengerszem Föstőtáborba.

A táborban Zsuzsi ezt a képet festette (egy naptárból való fénykép volt a minta):

Íme a barlang bejárata, mely a befogadó anyaméh szimbóluma – Istennek felajánlva, hogy legyen meg az Ő akarata.

Az újságíró-képzésen ismerkedtem meg Yvette-tel, aki elhozott a föstőtáborba, hogy fessek végre, mert már évek óta nem vettem ecsetet a kezembe. Fantasztikus érzés volt újra megtenni! Nem is gondoltam, volna, hogy ennyire hiányzott, hogy ennyire a részem. És ami a legjobb volt, hogy mindezt olyan lelkes, inspiráló emberek között tehettem, akik szintén az alkotás öröméért, belső kényszerből festenek, akik vagy meglelték már, vagy még keresik azt az eszközt, azt a formát, ami a legjobban ki tudja fejezni önnön valójukat. Számomra gyógyulás volt ez a hét, ezért külön hálás vagyok ennek a kedves kis föstőcsapatnak, amelynek része lehettem.”  (Farkas-Bodrogi Zsuzsa)

„Íme, a te rokonod, Erzsébet is fiút fogant öregségére, és már hatodik hónapjában van az, akit meddőnek mondanak, mert az Istennél semmi sem lehetetlen.” Lukács 1,37

S láss csodát: úgy lett, ahogy a mesében.
Nem telt el másfélév sem, és megfogant a gyermek. Augusztus első napjaiban pedig megszületett Gergő – az addig ki tudja, hol tekergő.

Antalffy Yvette

A fotókat a szerző készítette, ill. Farkas-Bodrogi Zsuzsa tulajdonai.

Korábbi, hasonló témájú cikkeinkből:

Örökbefogadás 1. – Réka, Krisztián és Sári

Cili – a Down Alapítvány ihletője

Zöld út a családtervezésnek – Te mit választanál?