Talita

Keresztény női magazin

Mi a titka az iszlám oktatásnak Scruton szerint?

madrasza nyitó 
Az elmúlt évek politikai-történelmi eseményei, az utóbbi napok párizsi merényletsorozata egyre inkább arra (is) figyelmeztet bennünket, hogy jobban kell ismernünk az iszlámot, a muzulmán hívőket – éljenek akár Keleten, akár valamelyik nyugati országban. Roger Scruton (1944-), a neves angol konzervatív filozófus és esztéta szemléletesen veti össze az iszlám és a nyugati oktatást:

“Az iszlám tehát nem annyira tanítás, mint inkább kegyességi rendszer. Alávetni magunkat annyi, mint fölfedezni a zavarmentes élet és a nyugodt lelkiismeret szabályait. /…/ Védi a családot mint a hűség és a bizalom legfőbb tárgyát, világossá teszi és szabályozza a nemi magatartást, szentesíti a barátságból és rokonságból adódó kötelezettségeket, és meghatározza az üzleti tevékenységnek mind a fölmentésre, mind a felelősségre vonásra alkalmazandó szabályait. /…/ Van egy páratlan előnye a modern világ összefüggésében: világos. Megmondja a hívőnek, mit tegyen, hogy jó viszonyban legyen Istennel, és amit tennie kell, az kizárólag a magánéletével , a rítusokkal és az istentisztelettel függ össze. A Közszféra majd gondoskodik magáról, és az egyszerű muzulmánnak nincs miért törnie magát ezért. A nyugati anómiával és élvhajhászással szembesülő muzulmán bevándorlók következésképpen belekapaszkodnak vallásukba, hiszen azt szükségképpen magasabb rendűnek látják a körülöttük lévő erkölcsi zűrzavarnál, és inkább annak előírásait tartják követendőnek, mint azt a törvényt, amely ennyi bűnnek ad teret. Gyermekeik talán egy darabig föllázadnak a muzulmán család szigorú nemi szabályai és patriarchális parancsai ellen, de ha bármilyen baj adódik, ők is az ősi valláshoz térnek meg. Ez ugyanis a feddhetetlenség és az erkölcsi biztonság látomását adja meg nekik, melyet hiába keresnének a nyugati politikai rendszerek által módszeresen teremtett köztérben.

Ezenkívül látnunk kell a madraszák (Az iszlámra építő alap- és középszintű iskolák. A szerk.) óriási jelentőségét abban, hogy ott a fiatalok megkapják a hűséget és az átmenet rítusát, amit keresve sem találnának meg szekularizált iskoláinkban. Bármilyen elmaradottnak látszódjék is az iszlám oktatás a szabad vizsgálódás és a tudományos módszeresség szemszögéből, erkölcsi és kulturális tekintetben messze felülmúlja a nyugati nagyvárosok fiataljainak nyújtottakat. Jámborságra, megfontoltságra és az öregkor tiszteletére nevel, biztosítja a felnőttkorba való átmenet magától értetődő rítusát, a diákoknak inkább bizonyosságokat mutat föl, semmint kételyeket ébreszt bennük, inkább vigasztalást ad, semmint szorongást támaszt. Továbbá szorgalmazza a klasszikus arab tanulmányozását, és a diákokkal óriási mennyiségű nagyszerű és fennkölt szöveget memorizáltat, megadva nekik azt, aminek a legtöbb modern ember a maga nagy kárára híjával van, nevezetesen: idézetek, szállóigék és szellemes, velős mondások tárházát, amelyből mindennapi életük és kapcsolataik közben mindig meríthetnek. E bizonyosságtól átitatott szövegtöredékek nagy becsben állnak mindazok szemében, akik megtanulják őket, és úgyannyira fölemelik a hívő ember gondolatait és érzelmeit a szappanoperák és popzenei klipek banális szintje fölé, hogy a nyugati materializmus termékeit minden további nélkül annak látja, amik valójában: szemétnek. Röviden szólva azt mutatja föl ez a nevelés, amit a nyugati országok liberális oktatási rendszerei mélységesen megvetnek: a tekintélyt.

madrasza 2

Madrasza Nagy-Britanniában

Az iszlám oktatásnak ezt az előnyét nem csökkenti az a tény, hogy az iszlám tudományos gondolkodás kiveszett a modern világból. A madraszákban folyó oktatás inkább mindennapi kultúrát ad, nem a magaskultúrát közvetíti. Az egalitáriusság, a kritikátlanság és a lényegre összpontosítás jellemzi. /…/ A mi iskolai oktatásunk nem nyújt semmilyen mindennapi kultúrát, nem igazít el az élet dolgaiban, semmilyen bizonyosságot nem mutat fel, és egyenlőtlen képzettséget ad. Akik azonban tudnak élni a szabadság nyújtotta lehetőségekkel, hamar szert tesznek a magaskultúra, a filozófia áldásaira, és részt vehetnek a különféle nyilt vitákban, amelyekben a tudatlanságot immár nem fölmagasztalják, hanem megvetik.

Másként szólva a nyugati társadalmak olyan közteret biztosítanak, amely a közoktatás romlását a szabad növekedés és művelődés egyéb lehetőségeivel ellensúlyozza. Ilyen köztér azonban a hagyományos iszlám társadalomban nincs. A szent törvény parancsa hat át minden dolgot, és mi sem áll távolabb az iszlámtól, mint az a gondolat, hogy a szabadságnak és kísérletezésnek tisztán emberi eredetű törvény által védett zónája legyen.”

In: Roger Scruton: A nemzetek szükségességéről. Helikon kiadó (2005). 105-107. o. Fordította: Pásztor Péter. Az eredeti mű 2002-ben jelent meg.

Nyitókép. Madrasza Torontóban

Második kép

Kapcsolódó cikkeinkből:

Henri Boulad: A nyugat flörtöl az iszlamizmussal

Keleti keresztény, nyugati nyugalom?

Szerelmem, Szarajevó

Muzulmánból katolikus lettem

Íszá, az iszlám Jézusa 1.


Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Kereső

Alapítványunk

A Fiatalok, a Nők, az Ember Méltóságáért Alapítvány
Számlaszámunk: 10918001-00000120-06900008
Anyagi támogatást szívesen fogadunk. (Adó 1%-ra sajnos nem vagyunk jogosultak.)

Hírlevél

Add meg az email címedet, majd a megjelenő ablakban írd be az ellenőrző kódot.

Nyilvántartási szám: NAIH-105162