Micsoda? …Ülve táncolni?!
Szerda délutánonként különös zenei hangok és talpalávaló ritmusok hallatszanak ki az OORI (Országos Orvosi Rehabilitációs Intézet) Ergoterápiás Osztályáról.
Dr. Masát Orsolya ritmus- és táncterápiát tart, mely még nem része a terápiás protokollnak ugyan, de (talán épp ezért?!) sok az önként jelentkező rá. Először kicsit szorongva, kicsit félszegen várják az újak a kezdést, de vannak már visszatérők, akik tudják, hogy ez lesz a nap fénypontja.
Felcsendülnek az első ritmusok-dallamok. Egy gesztussal és a keresztnevének kimondásával bemutatkozik a kör minden tagja, szépen egymás után. Majd becsukva szemüket a mellkasukra téve kezüket, ki-ki érzékeli saját szívének ritmusát.
A beatzenét így indította útjára Ringo Starr (Beatles) egy perc alatti 80 dobütése (egy átalagos ember átlagos szívritmusa) anno.
Ritmusra váll- és fejkörzés. Két fadarabbal ritmusképletek együtt, és felváltva. Kalácsfonatszerű kézfogás hulláma és tipegő léptek jobbra-balra, ki széken, ki kerekesszékben ülve. A végére majd’ mindenki felveszi a ritmust és még a legszomorúbb arc is mosolyra vált. Ma én is benn ültem a körben és a végén interjút kértem Orsitól.
A legősibb ember énekelve beszélt és táncolva járt – hozakodom elő ezzel a gondolattal az első kérdésem előtt, s lám Orsi rákontráz, hogy a népzene és a néptánc is ilyen ősidőkben gyökeredzik.
– Mielőtt készültem az interjúra, a neten azt találtam rólad, hogy az Aranytíz Néptáncegyüttest 1996-ban, még orvostanhallgató korodban alapítottad. Hogyan lesz egy orvostanhallgatóból néptáncegyüttes-alapító? Mióta vagy néptáncos?
– Hat éves korom óta táncolok. Nagyon hálás vagyok szüleimnek, hogy beírattak és megismertettek a néptánccal. Tizennyolc éves koromig a szombathelyi Ungaresca csoportban táncoltam. Az orvosi egyetem mellett elvégeztem a Táncművészeti Főiskola néptáncpedagógus szakát. A SOTE-n néptánc iránt érdeklődő társaimból verbuváltam egy néptánc-csapatot, ebből alakult ki később az Aranytíz néptáncegyüttes.
– A férjed is így lett a férjed, ha jól tudom.
– Sőt nagy örömömre mind a négy gyerekünk táncol valamelyik néptáncegyüttesben. Ők 14, 12, 9, 6 évesek.
– A legkisebb gyermekeddel találkoztam is a nyár elején, az OORI által szervezett, az időjárás jegyében tartott rekreációs napon, ahol a te szekciódban „esőtáncot” kellett járniuk a kórházi dolgozókból összeállt csapatoknak. Te is most voltál először ezen a rendezvényen, hogy éltétek meg?
– Nagy élmény volt mindkettőnknek. Nekem azért, mert láttam, hogy mindenki spontán módon és önfeledten táncolt, s hogy a táncban mennyire egymásra tudtak hangolódni egy pillanat alatt. Katalin pedig lelkesen kérte, hogy jöhessen jövőre is.
– Visszatérve az OORI-is pályafutásodra. Hogy kerültél ide és hogy került a ritmus és a tánc a terápiádba?
– Még a belgyógyász szakképzésem keretében jöttem először az OORI-ba dolgozni. Ezen gyakorlatom során hallottam az intézeti referálón egy előadást, melyet Vámos Tibor ergoterapeuta tartott. Külföldi példákon keresztül mutatott rá, hogy a tánc és a zene mennyire hatásos a hemiplég és koponyasérült betegek rehabilitációjában.
Gondolkoldni kezdtem, hogy hogyan tudnék ebben segíteni, hiszen mint orvos és tánctanár testhez álló és kedvemre való feladatnak éreztem. Kidolgoztam egy népzene-néptánc alapú, úgymond, „táncrendet” kifejezetten ülőtánchoz, hemipleg- és koponyasérült betegek számára. Majd előálltam ötletemmel előbb Tibornál, akinek nagyon megtetszett a gondolat, s egyből az ergoterápia részlegvezetőjéhez,Tölgyessy Szilviához irányított. Ő is nagyon nyitott volt és néhány napra rá, már kísérleti jelleggel előbb a kollégákkal, majd az arra önkéntesen jelentkező betegekkel táncoltuk az „ülő körtáncot”.
– Mára már az OORI csapatát erősíted, mint rehabilitációs szakorvos-jelölt.
– Igen, s így végül is a hivatásomba is be tudtam építeni a néptáncot. Hiszem, hogy a játszva-táncolva gyógyulás is hatásos rehabilitációs módszer.
– Hogy látod, milyen területeken tudod még bemutatni ennek a terápiának a hatásosságát?
– Eleinte táncterápiát kifejezetten csak pszichiátriai betegeknél használtak, de az utóbbi években más szakterületeken is egyre több helyen foglalkoznak vele: neurológiai betegségekben, rehabilitációban, onkológiai betegeknél, egészséges időseknél prevenció, vagy egyszerűen csak kreativitás-fejlesztés céljából.
A rehabilitáció során alkalmazott terápiáink (gyógytorna, neuropszichológia, logopédia, ergoterápia, zeneterápia) hasznos és színes kiegészítője lehet, mert a tánc fejleszti a kognitív készségeinket, fejleszti a fizikai képességeinket, kreatív, közösséget teremt, örömöt ad. Nemrég az egyik kolleganőm (dr. Nagy Helga) elhívott az un. Parkinson iskolába, erről az intézeti honlapon látható rövid képes beszámoló.
Készült egy film, ami szerintem nagyon meggyőző a parkinsonos betegek tánc-zene terápiájáról.
Gyakorlatban én is megtapasztaltam, hogy mennyi örömöt ad a betegeknek a zene és a tánc, de azt gondolom, hogy erről szól a te – a Tánc Világnapjára készített – haiku-kalligráfiád is.
Antalffy Yvette
Hasonló cikkeink:
A megszentelt „űrruhás” terápia
A Csend Fényei – Fogyatékossággal élők napja
Márton, Márk és az androidos kerekesszék
Alíz iskolába megy (sorozat)
Tweet