Talita

Keresztény női magazin

Miért mondja Jézus, hogy hagyjuk el apánkat, anyánkat?

henri-j-m-nouwen
“Már húsz éve eljöttem a családomtól és a hazámból, mire tudatára ébredtem, hogy még mindig apám és anyám elvárásainak próbálok megfelelni” – írja Henri J. M. Nouwen „Itt és most” című könyvében.

 

„Életem legnagyobb részében szó szerint értettem Jézus felszólítását: „Hagyd el apádat, anyádat és testvéreidet az én nevemért.” Felhívásként értelmeztem, hogy költözzünk el a családunktól, házasodjunk meg, vonuljunk kolostorba, vagy menjünk el egy távoli országba misszionáriusnak. Bár még mindig ösztönöznek azok az emberek, akik megteszik ezt Jézus nevéért, korosodván kezdem felismerni, hogy mélyebb jelentése is van ennek az „elhagyásnak”.

Mostanában egyre inkább felfigyelek arra, milyen nagy mértékben befolyásolja életünket a szüleinkhez és testvéreinkhez fűződő kapcsolatunk. Ez a befolyás gyakorta olyan erős, hogy a szülői házat réges-rég elhagyó felnőttekként is szorosan kötődünk érzelmileg a szüleinkhez. Csupán nemrégiben vettem magamon észre, hogy még mindig szeretném megváltoztatni az apámat, remélve, hogy egyszer majd megadja nekem azt a figyelmet, amelyre vágyom. A közelmúltban azt is alkalmam volt megfigyelni számos barátomon, hogy mennyire a családi kapcsolataikból eredő düh, sérelem vagy kiábrándultság hatalma alatt állnak. Talán huzamosabb ideje nem is látták már a szüleiket, sőt szüleik esetleg már nem is élnek, de ők még mindig nem jöttek el igazán hazulról.

Mindez nagyon is kézzelfogható azok számára, akik kezdenek tudatára ébredni annak, hogy gyermekkorukban zaklatták őket. Ez a felfedezés hirtelen szinte elviselhetetlen fájdalommal idézi vissza emlékezetükbe és lelkükbe az otthoni helyzetet.

Ebben a kontextusban Jézus felhívása, hogy hagyjuk magunk mögött az apánkat, anyánkat és testvéreinket, egészen új értelmet nyer. Képesek és hajlandóak vagyunk-e kilépni a gúzsba kötő érzelmi kötelékekből, amelyek megakadályozzák legszentebb hivatásunk beteljesítését? Ennek a kérdésnek nagyon mélyreható következményei vannak az érzelmi és lelki jóllétünkre.

/…/

Az apa, az anya és a testvérek elhagyása Jézus kedvéért egész életre szóló feladat. Csak fokozatosan ébredünk rá, még mindig mennyire ragaszkodunk gyermekkorunk negatív és pozitív élményeihez, s milyen nehéz ezt magunk mögött hagyni és önmagunkká válni. Az „otthon” elhagyása, akár jó, akár rossz volt az az otthon, életünk egyik legnagyobb spirituális kihívása.

Már húsz éve eljöttem a családomtól és a hazámból, mire tudatára ébredtem, hogy még mindig apám és anyám elvárásainak próbálok megfelelni. Döbbenten láttam, hogy a munkastílusommal, a pályafutásommal és az életemmel kapcsolatos döntések nagy részét még mindig a családomnak való tetszeni vágyás irányítja. Még mindig az a fiú vagy testvér akartam lenni, akire büszkék lehetnek. Amikor ezt felismertem magamban, számtalan barátom életében is megláttam ugyanezt. Egyesek, akiknek már felnőtt gyermekeik voltak, még mindig a szüleik visszautasításától szenvedtek. Mások, akik szép pályát futottak be, s megannyi jutalmat és díjat söpörtek be, a szívük mélyén még mindig abban reménykedtek, hogy apjuk vagy anyjuk egyszer elismeri a tehetségüket. Megint mások, akik sokszor csalódtak személyes kapcsolataikban vagy a munkájukban, még mindig a szüleiket okolták szerencsétlenségük miatt.

Idősödvén egyre jobban látjuk, milyen mélyről erednek azok a kötelékek, amelyek azokhoz az emberekhez fűznek bennünket, akik életünk kezdeti, meghatározó szakaszában a legnagyobb hatást gyakorolták ránk.

Jézus szeretne bennünket megszabadítani, mégpedig mindentől, ami megakadályoz bennünket abban, hogy tökéletesen a hivatásunknak élhessünk, s mindenkitől, aki hátráltat bennünket abban, hogy teljesen megismerhessük Isten feltétel nélküli szeretetét. Annak érdekében, hogy elérhessük ezt a szabadságot, egyre csak magunk mögött kell hagynunk apánkat, anyánkat, testvéreinket, és mernünk kell követni őt… még oda is, ahová magunktól inkább nem mennénk.”

Forrás: Henri J. M. Nouwen: Itt és most

Nyitókép


Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Kereső

Alapítványunk

A Fiatalok, a Nők, az Ember Méltóságáért Alapítvány
Számlaszámunk: 10918001-00000120-06900008
Anyagi támogatást szívesen fogadunk. (Adó 1%-ra sajnos nem vagyunk jogosultak.)

Hírlevél

Add meg az email címedet, majd a megjelenő ablakban írd be az ellenőrző kódot.

Nyilvántartási szám: NAIH-105162