Talita

Keresztény női magazin

Miért tisztelem Máriát? 1. – Ami a Bibliából kiderül

Maria Nazareth
Katolikusként természetesnek veszem, hogy tisztelem, sőt szeretem Szűz Máriát. Ám protestáns barátaim számára ez egyáltalán nem magától értetődő. Ez szembesít azzal, hogy miért is tartom indokoltnak és helyesnek a Mária-tiszteletet.

Az ökumené egyik legnagyobb akadályának tartják sokan a katolikusok és görögkeletiek kiemelt Mária-tiszteletét, mint ami egy törésvonal mentén két táborra osztja a keresztény közösségeket. Nem értek ezzel egyet teljesen (vannak ennél jelentősebb különbségek is, pl. az Oltáriszentség / úrvacsora), de elismerem, hogy a szentek és különösen Mária kultusza a maga nagyon látványos megnyilvánulásaival valóban vízválasztó lehet.


Nézzük először – a teljesség igénye nélkül – a Mária-tisztelet bibliai alapjait!

“Jézus Krisztusnak ez az eredete: anyja Mária, József jegyese, még egybekelésük előtt méhében fogant a Szentlélektől.” (Mt 1,18)

Részemről itt már be is fejezhetném ezt a cikket, mert a fenti mondatban benne van minden lényeges:
Hogy ne tisztelnénk azt az embert, aki méhében foganta a Szentlélektől a Megváltót?
Ki az az ember rajta kívül a világtörténelemben, akit Isten ehhez foghatóan nagyszerű feladatra méltónak talált?

De folytassuk, és olvassuk el együtt, sorról sorra újra a jól ismert esemény leírását, azét az eseményét, amely megváltoztatta az emberiség történelmét!

“A hatodik hónapban az Isten elküldte Gábor angyalt Galilea Názáret nevű városába egy szűzhöz, aki egy Dávid házából való férfinak, Józsefnek volt a jegyese, és Máriának hívták. Az angyal belépett hozzá és megszólította: „Üdvözlégy, kegyelemmel teljes! Veled van az Úr! Áldottabb vagy minden asszonynál.” E szavak hallatára Mária zavarba jött, és gondolkozni kezdett rajta, miféle köszöntés ez. Az angyal ezt mondta neki: „Ne félj, Mária! Kegyelmet találtál Istennél. Gyermeket fogansz, fiút szülsz, és Jézusnak fogod elnevezni. Nagy lesz ő és a Magasságbeli Fiának fogják hívni. Az Úr Isten neki adja atyjának, Dávidnak trónját, és uralkodni fog Jákob házán örökké, s országának nem lesz vége.” Mária megkérdezte az angyalt: „Hogyan válik ez valóra, amikor férfit nem ismerek?” Az angyal ezt válaszolta és mondta neki: „A Szentlélek száll rád, s a Magasságbeli ereje borít be árnyékával. Ezért a születendő Szentet is az Isten Fiának fogják hívni. Íme, rokonod, Erzsébet is fogant öregségében, s már a hatodik hónapban van, noha meddőnek mondták, mert Istennél semmi sem lehetetlen.” Mária így válaszolt: „Íme, az Úr szolgálója vagyok, legyen nekem a te igéd szerint.” Erre az angyal eltávozott. (Lk 1,26-38)

Az angyal, aki közvetlenül, „forró dróton” Isten akaratát és szavát közvetíti Máriának, háromszor erősíti meg, hogy mekkora nagy becsben áll Mária, a kis tizenéves lány az Istennél: kétszer is kegyelemmel teljesnek nevezi őt, egyszer pedig áldottnak.

Ha ez nem lenne elég hitetlenkedő énünknek, a Szentírás (vagyis Lukács) gondoskodik arról, hogy ugyanezt megerősítse egy Lélektől ihletett asszony által is:

„Amikor Erzsébet meghallotta Mária köszöntését, örömében megmozdult méhében a gyermek, maga Erzsébet pedig eltelt Szentlélekkel. Nagy szóval felkiáltott: „Áldott vagy az asszonyok között, és áldott a te méhed gyümölcse! Hogy lehet az, hogy Uramnak anyja jön hozzám? Lásd, mihelyt meghallottam köszöntésed szavát, az örömtől megmozdult méhemben a gyermek. Boldog, aki hitt annak a beteljesedésében, amit az Úr mondott neki!

Lukács evangélista örökül hagyta ránk a világ egyik legszebb imádságát, amely a zsoltárok hagyományát folytatja, mégis több azoknál, mert már az Újszövetség fényében keletkezett. Ez a Magnificat, Mária imádsága:

„Lelkem magasztalja az Urat, és szívem ujjong megváltó Istenemben, mert rátekintett szolgálója alázatosságára. Íme, mostantól fogva boldognak hirdet minden nemzedék, mert nagyot tett velem a Hatalmas, és Szent az ő neve…” (Lk 1,46-48)

Jézust születése után felvitték a Templomba. Ekkor „Simeon megáldotta őket, és így szólt anyjához, Máriához: „Íme, ő sokak romlására és sokak feltámadására lesz Izraelben, jel lesz, amelynek ellene mondanak – a te lelkedet is tőr járja át –, hogy kiderüljenek sok szív titkos gondolatai.” (Lk 2,34-35)

Nézzük a kánai lagzi jelenetét (amit egyes protestáns testvérek – kisebbítendő Mária jelentőségét – az erőszakos, parancsolgató, Jézust meg nem értő anya példájaként szeretnének értelmezni):

„Amikor fogytán volt a bor, Jézus anyja megjegyezte: „Nincs több boruk.” Jézus azt felelte: „Mit akarsz tőlem, asszony? Még nem jött el az én órám.” Erre anyja szólt a szolgáknak: „Tegyetek meg mindent, amit csak mond!” (Jn 2,3-5)
És Jézus megoldotta vendéglátói problémáját, még mielőtt azok leégtek volna a vendégek előtt.

A következő idézet számít a legerőteljesebb protestáns „vádiratnak” Mária személye ellen:

„Miközben még a néphez szólt, anyja és testvérei megálltak kint, és beszélni akartak vele. Valaki figyelmeztette: „Anyád és testvéreid kint állnak, és beszélni akarnak veled.” De ő megkérdezte a hozzá szólót: „Ki az én anyám, és kik az én testvéreim?” Aztán kitárta karját tanítványai felé, és így szólt: „Ezek az én anyám és testvéreim! Aki teljesíti mennyei Atyám akaratát, az mind testvérem, nővérem és anyám.” (Mt 12,46-50)
Vajon ezt úgy kell értelmezni, hogy innentől kezdve anyja nem számít az anyjának? Vagy Mária személye elveszítette tiszteletre méltóságát, mert Jézus másokat is rokonainak, hozzátartozóinak, anyjának tekint? Aligha… De lelke rajta, aki mégis így gondolja!

Jézus keresztjénél ott állt anyja két másik asszonnyal. „Mikor Jézus látta, hogy ott áll anyja és szeretett tanítványa, így szólt anyjához: „Asszony, nézd, ő a te fiad!” Aztán a tanítványhoz fordult: „Nézd, ő a te anyád!” Attól az órától fogva házába fogadta őt a tanítvány.” (Jn 19,25-27)
Ennek a látszólag személyes rendelkezésnek a kereszténység történetében később általános érvényű következménye lett, amelyre a következő részben még visszatérek.

Jézus mennybemenetele után a tanítványok visszatértek Jeruzsálembe. „Amikor beértek, felmentek a felső terembe, ahol időzni szoktak: Péter és János, Jakab és András, Fülöp és Tamás, Bertalan és Máté, Jakab, Alfeus fia és Simon, a buzgó, végül Júdás, Jakab testvére. Ezek mindnyájan állhatatosan, egy szívvel-lélekkel kitartottak az imádkozásban az asszonyokkal, valamint Máriával, Jézus anyjával és rokonaival együtt.” (Ap Csel 1, 13-14)
Mit tudhatunk meg tehát a szentírási szövegekből Máriáról?

1. Mária kegyelemmel teljes. / Kegyelmet talált Istennél.
2. Vele van az Úr.
3. Áldottabb minden asszonynál. / Áldott az asszonyok között.
4. Leszállt rá a Szentlélek. / A Magasságbeli ereje borította be.
5. Elfogadta azt az Isten által neki szánt feladatot, hogy kihordja és megszülje az Isten Fiát.
6. Jézus fogantatása csodálatos (isteni) módon történt, mivel Mária még szűz volt, és férfinak ebben nem volt szerepe.
7. Boldog, mert hitt abban, amit az Úr mondott neki. (A Bibliában a „boldog”kifejezés kegyelmi lélekállapotot jelöl.)
8. Küldetését nem szomorúan, megbánva, kényszerből teljesítette, hanem magasztalva az Istent és lelkében ujjongva.
9. Áldott és boldog mivolta nem saját érdeméből, külső körülményektől, hanem Isten akaratából ered.
9. Mária az Úr anyja.
10. Hitt Fia különleges küldetésében és képességeiben.
11. Mária Fia szenvedésében lelkileg osztozott, kínhalálánál (is) jelen volt.
12. Mária jelen volt fia szűkebb közösségében, az apostolok ismerték őt. A Jézust követő asszonyok csoportjában is gyakran ott volt. Résztvevője, szemtanúja volt Fia több, messiási küldetése szempontjából jelentős életeseményének.

Vajon a fenti, teljességre törekvés nélkül kigyűjtött, Jézus anyjára vonatkozó újszövetségi idézetek arról tanúskodnak, hogy Mária periférikus szereplő az evangéliumokban? (Az apostolok, vagyis Jézus legközvetlenebb tanítványainak többsége jóval ritkábban szerepel a szövegekben!) Mindez nem elegendő, hogy a bibliai Máriát, Isten anyját kiemelkedően tiszteljék még a “sola Scriptura” (“csak az Írás”) elvét valló keresztények is?

Ő csak egy „rendes” zsidó lány a Szentírásban, olyan, mint a többi, semmivel se jelentősebb? Sőt, még el is halványul mondjuk a népét megmentő Eszter mellett?

A következő részben a Mária-tiszteletnek a Szenthagyományon alapuló elemeit szeretném áttekinteni.

 

Kölnei Lívia

Második rész

Harmadik rész

Kép a Názáreti Mária c. filmből.

Ajánljuk még:

Mária evangélikus is!


Hozzászólások

  • Nádas Mária szerint:

    Mt 12 46-50-hez: nem jelenti Mária elutasítását, hisz rajta kívül nincs ember (mivel Jézus Istenember), aki készségesebben megtette volna Isten akaratát, mint ő. Ez nyilvánvalóan arról szól, hogy a mély, meghitt kapcsolat alapja nem biológiai, hanem szellemi: az Atyának való engedelmesség, a Tőle függésre igent mondás, ennek megélése.

    Érdekes, hogy mikor a kánai mennyegzőn Jézus látszólag elutasította édesanyját, végülis megtette, amit kért. Számomra ez azt jelenti, hogy Mária az Atya akaratával egyezően kért, hisz Jézusnak mégis eljött az Ő órája, vagyis az Atya a Mária által kért segítésre indította Őt.

    Nekem az is nagyon fontos Máriában,hogy nem hivalkodott a Fiát körülvevők közt, hogy “én vagyok ám az édesanyja!”, nem követelt figyelmet, elismerést magának; akkor ment Fiához, amikor baj volt, vagy annak látszatát keltették: “elment az esze”, és a kereszt alatt.
    És Pünkösdkor az apostolokkal együtt részesült a Szentlélek kiáradásában.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Kereső

Alapítványunk

A Fiatalok, a Nők, az Ember Méltóságáért Alapítvány
Számlaszámunk: 10918001-00000120-06900008
Anyagi támogatást szívesen fogadunk. (Adó 1%-ra sajnos nem vagyunk jogosultak.)

Hírlevél

Add meg az email címedet, majd a megjelenő ablakban írd be az ellenőrző kódot.

Nyilvántartási szám: NAIH-105162