Talita

Mit lehet tenni a Leánynevelő Intézet lakóiért?

Rákospalota-Kertváros legismertebb és számomra legtitokzatosabb épülete a Leánynevelő Intézet. A környéken élő, rideg nevelési elveket valló anyukák 1899 óta azzal riogathatják lányaikat, hogy „ha rossz leszel, oda kerülsz!” Az ERGO sajtótájékoztatóján végre lehetőségem nyílt rá, hogy belépjek a kívülről erődre emlékeztető, belülről azonban kastélyparkra hasonlító intézménybe.

Gyerekként mindig borzongással ültem a buszon, amikor a Leánynevelő nagy kőkerítése mellett haladtunk: a kerítés teteje üvegszilánkokkal volt kirakva, és szöges dróttal volt biztosítva. Ma már sokkal szelídebb külsejű a kerítés, a főkapu mellett betekintve pedig kisebb kastélyhoz hasonló épületeket láthatnak a kíváncsi szemek.

„A Leánynevelő Intézetet 1890-ben alapították Rákospalotán, amely akkor még önálló település volt, nem tartozott Budapesthez. Az intézmény 1899-ben költözött mai területére. A kertben álló romantikus jellegű épületet Sommariva gróf építette az 1850-60-as években, később Horváth Mihály püspök, történetíró nyaralója volt, végül a környék földesura, Károlyi István gróf tulajdonába került, az ő családjától vásárolták meg a területet.
A telek keleti és nyugati oldalára kétszázhuszonöt méter hosszú, két és fél méter magas téglafalat emeltek. Az intézet területének kialakítása 1899-től 1904-ig tartott, a legtöbb épületet ez idő alatt építették. Építészeti szempontból kiemelkedő a neoromán jellegű kápolna, amelyet római katolikus szertartásokra rendeztek be, de az épületben helyet kapott a közös protestáns és izraelita imaterem is.
A növendékek elhelyezésére négy egyemeletes épületet emeltek, amelyekben épületenként két-két család lakott. A növendékcsaládok körülbelül húsz főből álltak. Családfőknek csak okleveles elemi iskolai tanítónőket alkalmaztak, és komoly protekcióra volt szükség az állás elnyeréséhez. Gyakorlatilag szülőszerepet töltöttek be a növendékek életében úgy, mint egy családban az anya.”
Olvassák el az intézmény további történetét is, érdekes!

Az épület külseje ma már jobban tükrözi azt a szellemiséget, hogy itt a büntetés helyett a nevelésen, a bűnelkövetéshez vezető hiányosságok pótlásán van a hangsúly. Ebben próbál segíteni az Európai Regionális Szervezet (ERGO) „Nyitott szemmel az ifjúság védelmében” projektje.

A gyermekbántalmazás, az erőszak, az emberkereskedelem, a prostitúció és a reménytelenség ördögi körét mutatja be az ERGO megbízásából készült figyelemfelhívó rövidfilm, amelyet a Rákospalotai Leánynevelő Intézetben mutattak be a sajtó munkatársainak. A kifejezetten felnőtteknek készült spot célja a társadalom érzékenyítése. A rövidfilm felhívja a figyelmet arra, hogy a gyermekbántalmazás milyen következményekkel járhat. Az áldozat ördögi körbe kerül, melyet nagyon nehéz megszakítani, kikerülni belőle. Szükség van a nyitott szemű és szívű családtagokra, szomszédokra, pedagógusokra, védőnőkre, orvosokra, lelkészekre, akik segítenek kikerülni ebből a borzalomból. Fontos, hogy ne maradjon feltáratlanul, kivizsgálatlanul, rejtve gyermekek, fiatalok bántalmazása. „Ha nem csukott szemmel megyünk el a problémák mellett, hanem teszünk valamit, akkor elkezdődhet a gyógyulás” – mondta el a sajtóbemutatón Ékes Ilona, az ERGO elnöke, aki kiemelte, hogy sok esetben a bántalmazók is olyan bántalmazottként kezdték, akik nem kaptak segítséget.

Milyen hiányosságokat is kell(ene) pótolni a lányok életében? Az intézetben zajló életbe dr. Hatvani Erzsébet igazgatóhelyettes vezette be a hallgatóságot.

Általános tapasztalata a nevelőknek, hogy a bűncselekmények elkövetésében nagy szerepet játszik a „szociális deficit”: a normális családról, a szerető emberi kapcsolatokról szerzett tapasztalat hiánya, a gyenge problémamegoldó- és döntéshozó-képesség, az agresszió kezelésének és más szociális készségeknek a hiánya. A bíróság által elítélt vagy előzetes letartóztatásba helyezett kiskorú lányok mellett – 2006 óta – gyermekvédelmi okokból is kerülhetnek ide olyan lányok, akik pszichés tüneteik vagy kábítószer-függőségük miatt speciális gyermekotthoni elhelyezésre szorulnak.

A bűnelkövető lányok jelentős része egyben áldozat is, tehát feldolgozatlan traumákat hordoznak (elhanyagolták, bántalmazták vagy szexuálisan kihasználták őket). Alapélményük, hogy az őket elhagyó vagy bántalmazó felnőttek semmilyen büntetésben nem részesültek a tettükért. Az agresszió átélése vagy agressziót szül, vagy tartósan áldozati státuszba süllyed a szenvedő alany.

„Társadalmi szintű elfojtás alatt volt ez a téma” – mondta Kugler Gyöngyi, pszichológus és igazságügyi szakértő, aki egy évtizede foglalkozik szexuális abúzust elszenvedett gyermekekkel. „Az érintett gyermekek nagy része óvodáskorú, és a bűncselekmény a családon belül történik, gyakran titokban, játéknak álcázva, „a szeretet jegyében”, ami sokszorosan megnehezíti a probléma észlelését.” Kulcsfontosságúnak tartja az óvodás korú gyermekek saját szintjükön történő felvilágosítását és a szülők tájékoztatását arról, miről ismerhetik fel, ha gyermeküket szexuális atrocitás érte, és mit tegyenek ebben az esetben.

A nevelők feladatának ellátása, a kísérlet, hogy a lányok helyzetén javítsanak, szinte emberfeletti erőt igényel. A lányok részéről is küzdelmet igényel, hogy életük a társadalmi átlag irányában folytatódhasson felnőtt korukban. A nevelők kapnak kívülről támogatást, ugyanakkor külső veszélyek is leselkednek a neveltekre.
Simonné dr. Berta Krisztina helyettes államtitkár elmondta, hogy segítséget jelent például a legutóbbi BTK-változás, amely a „kizsákmányolás” fogalma alá rendelte a különféle „bántalmazós-kihasználós” bűncselekményeket (pl. a családon belüli erőszak formáit, a prostitúcióra kényszerítés bizonyos formáit, köztük az emberkereskedelmet). Ma már a hatóságok hozzáállása is pozitívan változik, egyre inkább háttérbe szorul az áldozatok hibáztatása („úgy kell annak a nőnek, minek provokálta a férfit!”) – ehhez azonban érzékenyítő tréningek sorára van szükség, hogy a rendőrök együtt tudjanak érezni az áldozatokkal. A hatósági áldozatirányítási rendszer is összehangoltabban működik ma már – ők azok, akik segíteni próbálnak azoknak, akik felismerik, hogy ők áldozatok, és ki akarnak szabadulni helyzetükből. Nagyon kevés az állam által fenntartott áldozatsegítő intézmény, ezért nagy szükség van a civil és egyházi segítségre ezen a téren is. A Leánynevelő Intézet számára külső segítséget jelentenek például azok a gyülekezetek, amelyeknek néhány tagja vállalja, hogy egy-egy jó magaviseletű lányt időnként elvisz magához, hogy a lányok normálisan működő családokat is láthassanak. Nem könnyű és komoly mentális felkészítést igénylő gesztus ez: a lányok ugyanis többnyire nem ismerik a hála érzését, és hangulatuk is nagyon ingadozó, amivel a fogadóknak jó tisztában lenniük.

A gyermekprostitúció elleni küzdelem a leánynevelő intézetekben különösen fontos, mert a külső veszély ott támad, ahol a lányok a legsebezhetőbbek: a szeretet- és kapcsolódás-éhség, a magánytól való félelem helyén. A stricik, a futtatók éppen az ilyen labilis lelki világú, szilárd kapcsolatokkal nem rendelkező lányokat várják, hogy kezdetben talán szerelmet hazudva, később már csak kényszerrel vagy az anyagi jólét csábításával prostitúcióra kényszerítsék őket. A lányok pedig többnyire el is hiszik, hogy csak ez az egy lehetőség nyitott számukra. Az is előfordulhat, hogy a bekerülésük előtt a prostitúciót már megismert nagyobb lányok beszélik rá a kisebbeket, hogy ők is erre az útra lépjenek. De a nevelők nem adják fel, és próbálják egyénre szabottan is fejleszteni a gyerekek műveltségét, gondolkodásmódját, erkölcsi érzékét, társas viselkedését. Megpróbálják pótolni a gyerekkorukból kimaradt sikerélményeket, ötleteket adnak a szabadidő hasznos eltöltéséhez, a kreativitást ébresztgetik bennük, tanítják nekik a hétköznapi élethez szükséges praktikus tudnivalókat is.

A tartalmas sajtótájékoztató után részt vehettem még egy csodálatos előadáson a Láthatatlan Színház rendezésében. Előadásaikkal ők is részt vesznek majd a Leánynevelőben élő lányok önismeretének és bizalmának mélyítésében. Mindenki maga volt a főszereplője ennek a 15 perces bemutatónak. Bekötött szemmel mentem végig egy virtuális életszakaszon, a születésemtől a világba való kilépésemig, felnőttkorom küszöbéig. Az életút hangokból, zenéből és suttogva kiejtett szavakból, érintésekből, szagokból, tapintó érzékelésből tevődött össze. Az élmény – különösen ebben a környezetben – megerősítette azt, amit már tudtam: olyan hatalmas gazdagsággal érkeztem meg felnőttként ebbe a világba, amelyből bőven lenne mit adakoznom azoknak, akiknek mindebből alig jutott.

A Leánynevelőről készített fotók a szerző felvételei.
A csoportképen: Kugler Gyöngyi pszichológus, Simonné Berta Krisztina h. államtitkár, Ékes Ilona, az  ERGO elnöke, Hatvani Erzsébet igazgatóhelyettes, Szim András igazgató.

Kölnei Lívia

Hasonló témájú cikkeinkből:

Meg tudjuk védeni gyermekeinket?

A prostitúció nem munkavállalás! – egy ERGO program margójára

Ha igazán tenni akarsz a családon belüli erőszak ellen