Talita

Keresztény női magazin

Mit olvassunk a szabadidőnkben? – Könyvajánló

„Ragyogjanak a karácsonyfa gyertyái! Zengjenek a karácsonyi énekek! De ne áltassátok magatokat, ne elégedjetek meg újra és újra azzal a szánalmas, érzelgős, silány érzéssel, amellyel ünnepeiteket ünneplitek! Többet követeljetek magatoktól! Mert a szeretet és az öröm, az a rejtélyes valami, amelyet ‘boldogságnak’ nevezünk, nem itt van, és nem amott van, hanem kizárólag ‘mi bennünk’ van.” (Hermann Hesse)



Hermann Hesse Karácsonya

Tavaly a férjemtől kaptam meg Hermann Hesse Karácsony című, elmélkedésekből és költeményekből álló kötetét. Most ezt ajánlom tovább én is ünnepi olvasmánynak.

E kötetben az első és az utolsó írás közt több mint félévszázad telik el úgy az író életében, mint a történelemben is. A két világháborút is magába foglaló időszakban lehettek csak igazán aktuálisak ezek a karácsonyi témájú, önmegismerésre, szeretetre, békére és bölcsességre intő elbeszélések és versek.

Hermann Hesse (1877–1962) Nobel-díjas német költő és prózaíró, a XX. század világirodalmának egyik legismertebb alakja, a Grimm-testvérek után világszerte a legolvasottabb német szerző. Protestáns misszionárius családjában szigorú nevelést kapott, amiből kitörni vágyott, de a családi karácsonyok feledhetetlen élmények maradtak számára mindvégig. Saját tapasztalata volt az is, hogy miután a gyermek kilép az ártatlanság korából, belecsöppenve a jó és rossz, a megengedett és tiltott dolgok világába, magára marad, s már nincs visszaútja az egykori béke honába. Ettől kezdve az ember már csak előre tekinthet, és kellő önismerettel és küzdelmek árán, önerőből juthat újra a béke és a szeretet állapotába. Ez a fajta önismeret – Hesse szerint – minden vallás, művészet és bölcsesség alapja.
(Antalffy Yvette)


Nyolc év az őserdőben, pigmeusok között

Anne Eisler, a New York-i festőnő 1945-ben megismerkedett Patrick Putnam antropológussal, aki akkor már sok éve Belga-Kongóban élt. Vele tért vissza afrikai, őserdei táborukba, ahol Patrick az őslakos pigmeusok számára kórházat, Anne pedig az átutazó fehér emberek számára szállót működtetett. Nyolc év krónikája a könyv, amelyben a kényelmes életet élt asszony alkalmazkodik az afrikai létforma kihívásaihoz: megszereti a kis termetű, de nagylelkű pigmeusokat, megismeri szokásaikat, legyőzi iszonyodását olyan bogaraktól és férgektől, amelyek Amerikában ismeretlenek voltak, megtanul együtt élni Kongó lenyűgöző, ám veszélyes állat- és növényvilágával, míg végül otthonául fogadja új életterét. Lenyűgözően érdekes könyv, amely 1953-as megjelenése után méltán lett bestseller, még magyar nyelven is megjelent 1957-ben, és ott volt már nagypapám polcán is. Érdemes volt elolvasnom!
(Kölnei Lívia)


Így is szólhat hozzánk Isten?

A japán keresztény Suszaku Endo Némaság (1966) című regényét néhány éve kaptam ajándékba – Líviától – karácsonyra. Akkor nem éreztem magam elég erősnek ahhoz, hogy elolvassak egy könyvet, amely a 17. század elején játszódik Japánban, s amelyben egy fiatal portugál szerzetes – a keresztényeket brutálisan üldöző hatalom kényszerítésére – megtagadja a hitét, kereszténységét.

Nemeshegyi Péterrel készítettem régebben egy interjút, amelyben a több mint négy évtizedet Japánban szolgáló idős jezsuita nagy szeretettel beszélt a japán keresztényekről, az ottani szokásokról, élményeiről. Valójában akkor éltem át először, hogy Japánban – az össznépességhez képest elenyésző, de – nagy, kb. egymilliós keresztény közösség él. Közöttük 50-60 ezer keresztényről tudunk, akik azoknak a Nagaszaki környéki szigetvilágban élő hívőknek a leszármazottai, akik közel három évszázadon keresztül hitüket titokban gyakorolták.

Néhány hete mutatták be először – a Vatikánban – Martin Scorsese Silence (Csend) című filmjét, amelyet Endo regénye alapján rendezett. A világpremier felhívta a figyelmemet a regényre, s egy életem, egy halálom, nekikezdtem. Nagy élmény volt, ahogy a regény testközelbe hozta a 17. század első felében élő japán keresztények és buddhisták világát, azt a korszakot, amikor a Távol-Keleten még csak éppen hogy megjelentek az első európai emberek . A gyötrő kérdésre: előfordulhat-e, hogy valaki – minden elhatározása és elkötelezettsége mellett is – megtagadja a hitét, nem várt választ kaptam. S hogy kellően felcsigázzam az érdeklődést a mű iránt, egy kérdéssel fejezem be: Felismerjük-e, mikor és hogyan szól hozzánk Isten?
(Kóczián Mari)

1. kép: jelenet a Silence c. filmből
2. kép
3. kép
4. kép


Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Kereső

Alapítványunk

A Fiatalok, a Nők, az Ember Méltóságáért Alapítvány
Számlaszámunk: 10918001-00000120-06900008
Anyagi támogatást szívesen fogadunk. (Adó 1%-ra sajnos nem vagyunk jogosultak.)

Hírlevél

Add meg az email címedet, majd a megjelenő ablakban írd be az ellenőrző kódot.

Nyilvántartási szám: NAIH-105162