Mit számol a gázszámla, a villanyóra és a banki kamat?
Miben hisz, aki a tudományvallásban hisz? És miben téved? A hétköznapi emberi élet olyan tudománytalan, mintha be lennénk oltva a tankönyvek használata ellen. A tudományvallás áldozata egy sor feltételezésben hisz.
Vegyünk sorra néhány tévhitet!
1. tévhit: az árképzés számításokon alapul. Azt gondolhatnánk, hogy a fogyasztói ár úgy alakul ki, hogy a kereskedelmi lánc résztvevői a beszerzési árra ráteszik a szerény vagy kevésbé szerény százalékos haszonkulcsukat, mi pedig e százalékszámítás eredményét fizetjük (plusz ÁFA).
Ezzel szemben minden sikeres kereskedő tudja, hogy üzletelni csak ösztönös megérzéssel lehet. Fogsz egy kelendő terméket, és annyiért adod, amennyiért megveszik. Ha ez sokkal több, mint amennyiért vetted, akkor jó kereskedő vagy. A matek ahhoz kell, hogy kiszámítsd, mettől kezdve veszítenél az ügyleten, de még ezt sem lényeges tudnod – néha bukni fogsz, hogy megszabadulj egy be nem vált készlettől, ám a következő sikeres termékkel majd behozod. A folyamat egésze ügyeskedés, teljesen mellékes és esetleges benne a számolgatás.
2. tévhit: a bankban tudományos pontosságú kamatot kapsz és fizetsz. Úgy vélhetnénk, a bank kiszámítja, mennyit ér neki a látra szóló vagy a lekötött betét, és annyi kamatot fizet érte. Kiszámítja, mi a kihelyezett hitel (kockázattal súlyozott) kamata, és annyit számít érte.
Tévedés.
A látra szóló kamatból levonja a maga lehető legnagyobb hasznát, mivel akkor sem akarod a párnacihában tartani a pénzedet, ha egy fillér kamatot sem kapsz – és lám, nagyjából ez a helyzet. A lekötött betétből a bank államkötvényt vásárol, és nagylelkűen továbbadja neked a kamat mintegy felét, attól függően, hogy mit kínál a többi bank. (Az időnként meghirdetett akciós kamatok mindig csak új betétre és az első egy-két hónapra vonatkoznak, te viszont nem fogod negyedévente más bankba vinni a pénzed – így a valóságban jóval kevesebb kamatot kapsz.) Hitel esetén a bank beszorozza a betétesnek fizetett kamatot egy szép kerek számmal, és annyit számít a kockázatmentes (ingatlanfedezetű) hitelekért. A kockázattal járó hitelek esetén a szép kerek számot beszorozza a kockázattal, valamint egy „aranyos vagyok, hogy egyáltalán vállalom ezt a kockázatot” nevű tényezővel, amit ösztönös ráérzéssel állapít meg. Ezen kívül gyakori, hogy a betétoldalon 365 napos év alapján számít napi kamatot, hiteloldalon viszont 360 napos évet használ – ez plusz nyereség a számára.
Devizahitelnél nem forgat tényleges devizát, viszont úgy tesz, mintha folyósításkor devizát adna el neked, törlesztéskor pedig devizát venne tőled, zsebre vágva az árfolyamkülönbséget, mert úgy véli, nálad ezt is el lehet sütni, hiszen legfeljebb morogsz, de aláírod a szerződést.
3. tévhit: a gázóra valami számodra is értelmezhető konkrét dolgot mér. Tévedés, mert a gázművek nem köbméter, hanem a folyamatosan változó fűtőérték alapján számláz. A fűtőértéket viszont nem méri az órád, így valójában a szolgáltató kegyeire bízod magad.
4. tévhit: legalább a villanyóra valami megfoghatót mér. Csak annyiban, hogy a mért áramot megfoghatod, és ráz. Az óra nem a tényleges, hanem a névleges teljesítményt méri, ami jelentősen eltérhet a háztartási készülékeid által felhasznált energiától. A különbséget a vezetékek tökéletlenségéből adódó fáziseltolódás határozza meg, amit házilagosan nem tudsz mérni, bonyolult számításokkal határozható meg, és még bonyolultabb számítások alapján beépített kondenzátorral kompenzálható. Nem tudok olyan háztartásról, ahol ezt valaha vizsgálták és kompenzálták volna, így aztán fogalmad sincs, mennyit fogyasztasz valójában.
5. tévhit: a vízóra azért tényleg pontos. Elvben jobbak az esélyek, mert a víznél a köbmétert számlázzák, és nincs fáziseltolódás. Csak épp kis mennyiségekre eléggé pontatlan az óra. Ha poharanként engedsz ki tíz litert, arra kb. húsz litert fog mérni. A vízművek nem is tagadja, hogy így van, a konstrukcióból adódik – szíveskedj nagy mennyiségeket átfolyatni rajta! Különben úgy jársz, mint a benzinkútnál, ahol csak az első kilövésig megbízható a mért érték, ha utána még csepegtetsz, akkor borravalót adsz a cégnek. Pontosabban a kutasoknak, akik egyikétől hallottam, hogy amióta ott van, még nem tankolt pénzért… Persze ezt a cég is tudja, és annyival kevesebbet fizet, így végül mégis a vállalatnak adsz borravalót.
6. tévhit: a fogyasztóvédelem majd segít. A fogyasztóvédelem olyan jogszabályok alapján dolgozik, amelyeket a pontatlanságokkal nagyjából tisztában lévő emberek írtak, ebből következik, hogy a fenti eltérések legálisak, nincs rájuk fogyasztóvédelmi orvosság.
7. tévhit: sebaj, majd jön Sandokan, a Maláj Tigris. Tévedés, semmiféle népi mozgalom nem segít, felesleges Tenkes Kapitánya-frontot gründolni!
Olvasd el újra az 1. pontot: Minden szolgáltató annyit számláz, amennyit a fogyasztó hajlandó fizetni. Ha pontosabbak lesznek a műszerek, akkor kevesebbet fognak mutatni – és annyival emelkedik az egységár, hogy kijöjjön a végösszeg. Az árképzés nem matematikai, hanem opportunista.
Akkor mégis miért alacsonyabbak az árak egyes országokban?
1. Mert tudatosabb a lakosság, és csak a szerényebb kizsákmányolást tűri.
2. Mert jobb a közvélemény érdekérvényesítő képessége.
3. Mert nagyobb az ország, így olcsóbb a beszerzés.
4. Mert erősebb a verseny. Ha majd mi is minden szinten ragaszkodunk bizonyos alapvető normák betartásához, akkor egyszer csak több pénzünk lesz, hogy megvegyük az olcsóbb áron kínált jobb minőségű termékeket. A fentiek kiragadott példák, életünk tele van hasonló fikciókkal. A tudományosság vakbuzgó hívei lebeszélnék a társadalmat a józan ész használatáról, pedig a körülöttünk működő tényezők (pongyolán: a „valóság”) megismeréséhez és kezeléséhez nagy adag józan észre, intuícióra és a közösség iránti érzelmi elkötelezettségre van szükség.
Vértes László
forrás: http://verteslaszlo.blogspot.hu/2013/01/tudomanyos-fikciok.html
Vértes László néhány korábbi cikke:
Ha igazán tenni akarsz a családon belüli erőszak ellen
Létezik vallástalan demokrácia? – 2.
A jövő radikálisai
Tweet