Talita

Mit tehetek? – Válasz Kertész Ákos nyilatkozatára

Amióta megtudtam, hogy Kertész Ákos író engem és velem együtt minden magyart kizárólagos felelőssé tett a holokausztért, azóta szeretném, ha beperelhetném jó hírnevünk rontásáért. Amikor pedig kézhez kapja az idézést, mindent megtenne, hogy elkerülje a pereskedést, és ország-világ előtt bocsánatot kérne a magyar néptől, utána pedig rögtön történelemórákat venne, hogy pótolja igencsak hiányos ismereteit a témában.

Bárcsak befolyásos, nagyhatalmú üzletasszony lehetnék, aki keresztül-kasul utazza a világot, akit mindenhol fontos embereknek kijáró tisztelettel fogadnak, akivel senki sem szeretné összeakasztani a bajszát. Gyerekes álom? Lehet. De amióta megtudtam, hogy Kertész Ákos író engem és velem együtt minden magyart kizárólagos felelőssé tett a holokausztért, azóta szeretném, ha a drága és nagyon jó ügyvédem útján beperelhetném jó hírnevünk rontásáért. Amikor pedig kézhez kapja az idézést, és megpillantja a nevem, mindent megtenne, hogy elkerülje a pereskedést, és ország-világ előtt bocsánatot kérne a magyar néptől, utána pedig rögtön történelemórákat venne, hogy pótolja igencsak hiányos ismereteit a témában.

Nagy bánatomra elmúltak már azok az idők, amikor az embereknek felelősséget kellett vállalniuk a szavaikért, és becsületsértés esetén akár még párbajra is sor kerülhetett. Félre ne értsen senki, én nem akarom, hogy egy idős íróembert kardélre hányjanak vagy dutyiba küldjenek! Csak azt szeretném, ha bocsánatot kérne, vagy legalább elgondolkodna azon, milyen következményei vannak a szavaknak, amelyeket egy amerikai újságnak nyilatkozott rólam, rólunk és tulajdonképpen önmagáról is. Mert hiába zsidó, egyben ennek a népnek a fia is.
Álljon itt pár sor, mit is mondott rólunk a távoli Amerikában: „A magyar genetikusan alattvaló (…) a magyar (…) boldogan dagonyázik a diktatúra pocsolyájában, röfög és zabálja a moslékot (…) se tanulni, se dolgozni nem tud, és nem akar, csak irigykedni, és ha módja van, legyilkolni azt, aki munkával, tanulással, innovációval viszi valamire. Ma már a második világháború borzalmaiért, a Holocaustért egyedül a magyar a felelős, mert a magyar nép az (a német néppel ellentétben), amelyik se be nem vallotta, meg nem gyónta bűneit…” (Kertész Ákos)
Amikor túljutottam a mérges bosszúságon, szembenéztem a valósággal, hogy nem vagyok nagy ember, csak egy hétköznapi lány, aki Budapesten él a családjával, dolgozik egy irodában, miközben a történelem diplomája ott porosodik a fiókban. Mégis tehetek valamit! Szabad ember vagyok, aki elmondhatja, mi a baj ezekkel a szavakkal.

Először is, ugyanazon a hibás gondolkodási sémán alapul a véleménye, ami elvezetett a holokauszthoz és a népirtáshoz, hiszen a második világháború alatt nem csak zsidókat öltek szisztematikusan. Ez pedig a kollektivizmus.

A teljesség igénye nélkül: haláltáborokban pusztították el az európai zsidóság 60%-át (kb. 6 millió), mellettük homoszexuálisokat és cigányokat is megsemmisítettek (kb. 3 millió). Továbbá több mint százezer olyan németet és lengyelt, akik szellemileg vagy fizikailag fogyatékosok voltak, 3 millió nem zsidó lengyel polgári személyt, 1 millió szerbet, 4 millió szovjet hadifoglyot.

Amennyiben a magyar „genetikusan alattvaló”, annak már akkor nyomát kellett volna látnunk, amikor ideérkeztünk a Kárpát-medencébe. Valóban voltak olyan éveink, amikor a széthúzás, a testvérharc vagy az elnyomás jutott osztályrészül, de mutasson egy olyan népet, amelynek nem! A polgárháborúban az amerikaiak egymást gyilkolták, a francia királyok a középkorban minden riválist eltettek láb alól, vagy kolostorba kényszerítették, az angolok a gyarmatosítás során nem éppen civilizált emberi oldalukat mutatták az őslakosoknak, és még folytathatnám a sort. A tudomány pedig már régen bebizonyította, hogy az embert legalább ugyanannyira meghatározza a szocializációja, ha nem jobban, mint a genetikai állománya.
A diktatúrában dagonyázó és ott magukat jól érző magyarokat az 1956-os forradalom kapcsán az egész világ a szabadság népének tekinti, és talán még ennél is beszédesebb adat, hogy a háború utáni első szabad választásokon, 1945-ben az emberek 92%-a ment el szavazni, és egyértelműen többpártrendszert akart. A kommunista diktatúra kiépítéséhez nemcsak törvénytelenségek sorára volt szükség, hanem több százezer ember munkatáborokba és börtönökbe hurcolására, valamint a szovjet katonai megszállásra. A háború alatti Szálasi-diktatúra pedig egy a német hadsereg által támogatott puccs eredménye, vagyis nem a magyarok választása volt.
Ha se tanulni, se dolgozni nem tudunk, hogy sikerülhetett mindenféle segítség nélkül újjáépíteni az országot a második világháború után? Ugyanis Moszkva utasítására mi egy fillért nem láttunk a Marshall-segélyből, amely nemzetközi pénzalapot az újjáépítésre hoztak létre, ellentétben például a nyugat-németekkel. A lakosság számarányához viszonyítva mi adtuk a legtöbb nemzetközi hírű tudóst a világnak, nem beszélve arról, hogy számos tudósunk dolgozik mai napig is a világ különböző kutatóközpontjaiban.

A “Világ Igazai” magyar tagjainak emlékműve Budapest XII. kerületében

Végül álljon itt egy rövid és tömör történelemlecke mindazoknak, akik szerint csak mi vagyunk felelősek a második világháború borzalmaiért, és szégyenkezve kellene járnunk a világban. Amikor Hitler lerohanta Lengyelországot (1939. szeptember 1. – a háború kezdete), a lengyel menekültáradat előtt egyedül hazánk nyitotta meg a határait, teljes hosszában, és népkonyhákat, valamint szállásokat hoztunk létre a menekültek számára. A háború már javában folyt, mire hazánk egyáltalán hadba lépett (1941). A környező országok ekkor már mind a náci Németország befolyása alatt voltak, míg mi próbáltunk, amennyire lehetett, távolságot tartani az egyre erősebb Hitlertől. Mivel a magyarok nem voltak annyira készségesek, mint a nácik szerették volna, 1944. március 19-én a német haderő megszállta az országot. A zsidó származású magyarok deportálása pedig csak májusban indult meg, mert Horthy kormányzó addig fel tudta tartóztatni a nácikat, egy olyan országban, amelyet egy idegen haderő megszállt, sőt, a budapesti zsidók nagyobb részét is sikerült megmentenie. Sok emberről tudunk név szerint, akik zsidókat mentettek, köztük három nemrég boldoggá avatott: Salkaházi Sára, Apor Vilmos, Bogdánffy Szilárd. Sok keresztény vállalta a veszélyt: Slachta Margit, Sztehlo Gábor, Zsindely Ferenc és felesége, Tüdős Klára. Zsidókat mentett id. Antall József, Szalai Pál, Almásy László („az angol beteg”), Horthy Miklós menye, Edelsheim Gyulai Ilona.

Rajtuk kívül is sokan kockáztatták az életüket, mert felismerték, hogy embert ölni, akár gyenge, akár erős, bűn, és a túlélés záloga nem a genetikában vagy a kollektivizmusban keresendő. A Jad Vashem Intézetben több mint hétszáz nem zsidó magyarról emlékeznek meg a Világ Igazaként.

A számontartott “Világ Igazai” felsorolása országok szerint a Yad Vashem Intézet honlapján:

http://www1.yadvashem.org/yv/en/righteous/virtual_wall.asp

Ódor Mónika