Talita

Keresztény női magazin

Mit várhatnak Trumptól a katolikusok? – Szilvay Gergely helyszíni tapasztalatai

trump-mike-pence
Szilvay Gergely újságíró néhány hónapja New Yorkban tartózkodik. Az elnökválasztási kampány utolsó időszaka, a meglepő választási eredmény kapcsán kérdeztük – valamint az amerikai katolikusok politikai hovatartozásáról, Trump elnökségének lehetséges hatásairól a helyi katolikus egyházra.

 

– Milyen hatása van Trump megválasztásának, hogyan látod ezt közelről?

– Csodálkozás, kiábrándultság, sokk – ezek a reakciók érkeznek a hírre, hogy Donald Trump lesz az Egyesült Államok következő elnöke. Még azok sem jósoltak volna ilyen eredményt, akik mindenképp Hillary Clinton ellen szavaztak, és Trump volt számukra a kisebbik rossz.  Rá kell mutatnunk, hogy akik még most is csürhézik Trump szavazóit, azok azok, akik miatt a demokrata Hillary, és a Republikánus Párt időközben elvérzett többi jelöltje elvesztette ezt a választást. Ha demokráciát játszunk, nem csürhézhetjük le a választók jelentős tömegét, jelen esetben az Egyesült Államok középső részét és majdnem az egész vidéket.
A pánik azonban alaptalannak tűnik New Yorkból. Donald Trump egy bejáratott intézményrendszer élére fog kerülni. Nem tud majd akármit megtenni, és talán ha a kemény odaszólások nem is fognak hiányozni a részéről, számos beígért intézkedést csak módjával fog tudni végrehajtani. Remélhetőleg többé-kevésbé hallgatni fog a tanácsadóira – és az alelnökére. Szerintem ugyanis Trump „megmentője” alelnöke, Mike Pence lesz.

– Mire építed ezt a véleményt?

– A New York-i milliárdos, akinek semmiféle kormányzati tapasztalata nincsen, jól választott: az indianai kormányzó jó ember és tapasztalt politikus. Ahogy Pence mondani szokta: ő keresztény, konzervatív és republikánus, ebben a sorrendben. A konzervatívnak és kereszténynek sem igazán mondható, korábban akár a demokratákat is támogató showmannek tehát tapasztalt, a valóban konzervatív és a valóban vallásosabb választókat megszólítani képes alelnöke lesz.
Pence a Kongresszusban a földművelésügyi és a külügyi bizottságok tagja volt, kormányzóként pedig egy nehéz helyzetben lévő államban kezdett rendet csinálni. Ellenzi az LMBT-jogok kiterjesztését, az abortuszt, az őssejtkutatást, adókat csökkentett, hogy a munkahelyteremtő vállalkozások Indianában maradjanak, és gyakran a saját pártja fősodrával is szembement hagyományosabb konzervatív elképzelései keresztülvitele érdekében. Kemény, de jó ember. Vele együtt azt gondolom, hogy a Trump-kormány elsősorban pragmatikus gazdasági kérdésekre fog koncentrálni.

– Van az amerikai katolikusoknak hagyományos pártpreferenciája, hogyan szavazhattak ezen a választáson?

– Charles Chaput philadelphiai püspök elég éles szavakkal kritizálta Trumpot a választási kampány idején. Hallottam egy választásokról szóló templomi prédikációt, amely viszont oda lyukadt ki, hogy ugyan a két jelölt közül egyik sem érdemli meg a katolikus szavazók támogatását, a Republikánus Párt még mindig közelebb áll a katolikus értékrendhez, mint a Demokrata.
Nem gondolja persze ezt mindenki így. A katolikusok többségét a huszadik század első kétharmadában inkább demokrata szavazónak mondhattuk. Ma talán nagyjából fele-fele arányban oszlik meg a 68 milliós katolikus tömb szavazata a két párt között. A katolikus egyház sosem volt annyira kapitalista, mint a Republikánus Párt (és különösen nem annyira, mint Trump), viszont etikai elveit tekintve sokkal közelebb állnak hozzá a republikánusok, mint a baloldali-progresszív Demokrata Párt. A katolikusok egyre nagyobb részét azonban a hispánok teszik ki, akik ugyan kulturálisan konzervatívok, gazdasági és szociális okokból mégis inkább a demokratákra szoktak szavazni. Egyébiránt Amerikában könnyen mérnek mindent a republikánus-demokrata tengelyen, főleg kampányidőszakban. Ez annyira igaz, hogy XVI. Benedek pápa tiszteletbeli republikánusnak, Ferenc pápa tiszteletbeli demokratának számít. Talán mondanunk sem kell, hogy ez a fajta besorolás mennyire torzít.

– Ezek szerint nagyon komoly megosztottság van a katolikus egyházon belül.

– Amerikában gyakorlatilag két katolikus egyház van, egy konzervatív (hangsúlyos tradicionalizmussal, de nem mondanám, hogy tradicionalista fősodorral), és egy liberális-progresszív. A nyugodt, viszonylag egységes magyar katolicizmust inkább konzervatív, de középutas, mérsékelt II. János Pál-i irányvonal jellemzi. Amerika katolikusai kettéosztottak. Minden kérdésben: liturgikusan, gazdaságilag, etikailag. Ha valaki az Egyesült Államokban angolszász katolikus és gitáros misére jár, az valószínűleg abortuszpárti, eutanáziapárti, stb. Talán kicsit élesen fogalmaztam, de ami otthon egyáltalán nem feltétlen jár együtt, az itt többnyire igen. A két szféra pedig nem találkozik egymással, nem nagyon vannak személyes kapcsolataik. És így oszlik meg az is, hogy miként választanak.

– Várhat valamit Trumptól a katolikus egyház mint intézmény?

– Talán pragmatikus együttműködést, illetve azt, hogy békén hagyja az egyházat. Az a fajta ideológiai nyomás, ami a demokrata vezetés, az Obama-adminisztráció részéről nehezedett az amerikai katolikus egyházra, meg fog szűnni. Trump ugyanakkor nem lesz hangos katolikuspárti, és gazdasági ügyekben talán még froclizni is fogja a szabad piac amerikai felfogását hagyományosan kritizáló püspöki kart, nem is beszélve Ferenc pápáról. Bevándorlás-ügyben pedig akár összeütközés is várható, hiszen az egyház egyik jelentős támasza a gyakorló katolikus hispán népesség. Mike Pence leendő alelnök úgyszintén kapitalista álláspontot képvisel gazdasági ügyekben, és ő sem lesz a hispánok pártján a bevándorlást illetően, de minden mást tekintve benne talán támogató csendestársra találhat az amerikai katolikus egyház vezetése. Összességében szerintem a katolikusokra nézve szabadabb idők jönnek, Amerika pedig a korábbinál pragmatikusabb, inkább a gyakorlati, gazdasági, megélhetési kérdésekre koncentráló vezetéssel számolhat.

Kóczián Mária

A cikk forrása: www.parbeszedhaza.hu

Kép


Hozzászólások

  • Vértes László szerint:

    Nagyon helyes, ha a nagy számbéli többségben lévő amerikai keresztény középosztály visszaveszi a saját hazája irányítását az erőszakos szekularistáktól.

    Még jobb lenne folyamatosan ott lenni a közélet élén, mert akkor nem kellene buldózer a rendrakáshoz, hanem elég lenne az okos, művelt és szimpatikus keresztény Ben Carson is. Több Carsont és kevesebb Trumpot szeretnék látni a jövőben, és ez hazai, sőt európai viszonylatban is kívánatos.

Hozzászólás a(z) Vértes László bejegyzéshez Kilépés a válaszból

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Kereső

Alapítványunk

A Fiatalok, a Nők, az Ember Méltóságáért Alapítvány
Számlaszámunk: 10918001-00000120-06900008
Anyagi támogatást szívesen fogadunk. (Adó 1%-ra sajnos nem vagyunk jogosultak.)

Hírlevél

Add meg az email címedet, majd a megjelenő ablakban írd be az ellenőrző kódot.

Nyilvántartási szám: NAIH-105162