Most jó
Amikor tizenhat vagyok, azt gondolom, előttem az élet. Ha akkor megtudom, hogy nincs előttem az élet, mert hamarosan biztosan meghalok, hát… Bizonyára végigbőgtem volna néhány napot, aztán lehet, hogy arra jutok, amire Tessa, a Most jó című filmben. Összeállítok egy listát, amit meg kell csinálnom, mielőtt végleg elmegyek.
Amikor tizenhat vagyok, és hamarosan meghalok, nekem is biztosan az a legfontosabb, hogy elveszítsem a szüzességem. Az valami egészen más, mint ami most van, azt minden felnőtt csinálja, és filmeken már annyiszor láttam, és a barátnőmnek is van pasija, és folyton arról beszél. Az nem lehet, hogy úgy megyek el, hogy ez velem nem történik meg.
Igen, akkor biztosan én is túl akartam volna lenni ezen az egészen, ahogy Tessa, akinek a barátai keresnek egy srácot, aki hamar beindul, és gyerünk baby, hamm, bekaplak! És valószínűleg én is megfutamodtam volna az utolsó pillanatban. Mert az nem lehet, hogy csak ennyi az egész, gondoltam volna, ahogy Tessa is gondolja, mert rájön, hogy valójában szerelemre vágyik és nem dugásra.
Pszichológus tanonc lányom szerint van szenvedély alapú szerelem és társ alapú szerelem. Tessa és Adam szerelmének alapja a barátság, és ebből fejlődik ki az a szenvedélyes szerelem, ami Rómeót és Júliát idézi. Egy pillanatra be is villan egy jelenet Shakespeare örökbecsű darabjából, éppen az erkély, merthogy itt is, ott is a zord apa nem engedi szeretni azt, akire lánya szíve vágyik.
Ol Parker filmje azonban sokrétűbb. Itt szenved az apa, mert valójában egyedül neveli gyerekeit, gyerekeinek anyja ugyanis az anya-szerephez még nem nőtt fel, és fél attól, hogy elveszíti lányát. Fél a fájdalomtól, de az egyedülléttől is. Egyik legnagyobb rossz, írja 20. századi szentünk, Teréz anya, nem a szegénység, hanem a elhagyatottság. A magány.
Tessa kegyetlenül őszinte öccse magától értetődően beszél Tessa haláláról. „Amikor majd Tessa meghal, elmegyünk az állatkertbe?”
Tessa mosolyog a mondat hallatán, apa és anya azonban kiakad. Pedig az élet megy majd tovább, ha Tessa már nem lesz köztünk, ha én már nem leszek köztetek, ha te nem leszel köztünk.
Ol Parker őszinte filmet készített, ahol minden szereplő kiélheti drámai vénáját, és ezt meg is teszik a színészek – ha tökéletesen nem is, de legalább hitelesen. És ezt se becsüljük le!
Adamnak, Tessa szerelmének a drámája az, hogy tudja, nem sokáig ölelheti, vigasztalhatja, beszélgethet szerelmével. Egy ideig gondolkodik is, hogy vállalja-e, aztán igent mond. Tessát nem lehet nem szeretni. Igent mond az azt követő fájdalomra is, ami lehet egy év, lehet tíz év gyászmunka.
Tessa anyja lánya halálos ágyánál döbben rá, mit jelent anyának lenni. Hogy a felelősség, ami egy gyerekkel jár, örömet is tartogat(ott volna). Nem is keveset.
Tessa barátnője, Zoey elveszíti legjobb barátnőjét, de hála Tessának, megtartja kisbabáját, így mégsem marad egyedül. A film másik legfontosabb szála számomra Zoey drámája, aki méltatlan kapcsolatát összekeveri a szenvedélyes szerelemmel. A lány kilátástalan helyzetében az abortusz mellett dönt. Tessa nem próbálja lebeszélni, nem harcol, csupán felhangosan megjegyzi: „Te nem tudod, mit csinálsz”. Igen, néha elég egy félmondat, egy félig elharapott szó, hogy egy élet megmaradjon. Örülök, hogy Ol Parker észnél van, és az élet mellett dönt, mert mozija kultuszfilm lehet a mai tizenévesek között pergő képeivel, dögös zenéivel és eltalált csendjeivel, vagány, sallangoktól mentes stílusával.
Bakancslistáról már korábban is hallottam lányaimtól, igaz, még egyikük sem vetemedett lopásra, gombázásra, vagy legalábbis nem tudok róla. Viszont a jelenben, a most-ban, a szeretetben úgy élni szent kötelességünk lenne, hogy bármelyik pillanatban eljöhetnek értünk – erről beszél Eckhart Tolle ugyanúgy, mint Anthony de Mello, Loyolai Szent Ignác vagy hát legelőször Jézus Krisztus.
Most jó. Színes, feliratos, angol filmdráma, 103 perc, 2012; rendező:Ol Parker; író:Jenny Downham; forgatókönyvíró:Ol Parker; zeneszerző:Dustin O’Halloran; operatőr:Erik Wilson;producer:Graham Broadbent, Peter Czernin;vágó:Peter Lambert; szereplő(k): Dakota Fanning (Tessa Scott), Kaya Scodelario (Zoey),Olivia Williams (Tessa anyja), Rose Leslie (Fiona), Jeremy Irvine (Adam), Paddy Considine (Tessa apja), Sarah Hadland (Caroline).
Konkoly Edit
Hasonló cikkeink:
Anna Karenina – Színház az élet?
Tweet