Talita

Nagypéntek csendje

Csend van.
A bűn csendje.
Az árulás csendje.
A tagadás csendje.
A halál csendje.
A reményvesztettség csendje.

A magasban a szégyen fája már üresen áll, az esti fényben csak a vérfoltok sötétlenek rajta.
A szeretett anya és a szeretett tanítvány már visszahúzódtak a magányukba. A többi tíz szertefutott. A tizenkettedik önkezével lógatta fel magát valahol.
Minden elveszett! Minden elveszett?
Aki valamikor az éjszaka leple alatt jött el Őhozzá, hogy az életről, az újjászületésről hallgassa tanítását, most Őáltala a halálról szerezhet tapasztalatot.
Fájdalmak Férfia!
Gyermekként barlangban pihentél pólyába takarva, most halotti gyolcsokba tekerve barlangban nyugszol.
Bevégeztetett?! Nem!
Et resurrexit tertia die!
Harmadnapra a sír mélye megnyílt!

Gedai György