Talita

Keresztény női magazin

Nagypéntek misztériuma: a Fiú magánya

Jezus arc
Jézus utolsó percei nemcsak fizikai fájdalomban és sötétségben, hanem teljes lelki, szellemi magányban teltek.
Haldoklott bűnösen és istentelenül.

 

 

 

 

 

„Figyeljetek rám! Hamarosan eljön az idő, sőt, már itt is van, amikor mindannyian szétszóródtok, ki-ki hazatér az otthonába, és engem egyedül hagytok. De mégsem leszek egyedül, mert Atyám velem van.” (János 16:32)

János evangéliumának utolsó fele (a 13. fejezettől) végig a kereszt árnyékában játszódik. Jézus már nem a tömegek felé szolgál, hanem a hozzá legközelebb állókhoz, a tanítványokhoz szól. Ők voltak azok, akik mindenüket feladva az egész életüket rábízták erre a názáreti rabbira, akiről hitték a maguk zavarodott módján, hogy ő Izráel reménysége, aki helyreállítja Dávid trónját, megalapítja királyságát, és vele együtt uralkodnak majd. Három éve követték és próbálták megérteni személyét és üzenetét – több-kevesebb sikerrel. Azokban a napokban viszont egyre többször mondott furcsákat: elmegy valahova, ahova nem követhetik, egy kis ideig még látják, aztán egy kis ideig nem, szomorúak lesznek, de bánatuk örömre fordul. Ami ennél is fájóbb volt, megkérdőjelezte hűségüket és elkötelezettségüket: árulásról beszélt és arról, hogy megtagadják őt. Egy kicsit paranoiásnak tűnt azokban a napokban.
Ha tudták volna…

Jézus azonban tudta, hogy egész életében hűségesen és engedelmesen követte Atyja minden utasítását, ezért igazából soha nem lesz egyedül, még ha a leghűségesebb követői hátat is fordítanak neki. Semmit sem tett, és semmit sem mondott, amit ne az Atyától látott és hallott volna, élete nem a sajátja volt: teljesen és tökéletesen alárendelte magát az Atyának. Hű volt mindhalálig, addig a bizonyos kereszthalálig. Élete utolsó óráiban azzal a bizonyossággal tekintett az elkövetkezőkre, hogy soha nem lesz egyedül, az Atya mindig vele van.
Ha tudta volna…

Három óra tájban Jézus hangosan felkiáltott: „Éli, éli, lamá sabaktáni!” azaz: „Én Istenem, én Istenem, miért hagytál el engemet?” (Máté 27:46)
Jézus a kereszten függött, az Atyának való engedelmessége csúcspontján, azon a helyen, ahova egész életén át készült: ahol dicsőséget szerezhet az Atyának. Mindenki hátat fordított neki, elárulta és megtagadta őt, a világ kimondta felette ítéletét. Az övéihez jött, de az övéi nem fogadták be őt: a leggyalázatosabb módon kivégezték, bűnözőkkel, gyilkosokkal osztozott azon a napon a keresztek egyikén. Meggyalázva, meztelenül, megverve, megkorbácsolva függött a keresztre szegezve, ártatlanul, érdemtelenül, mert ennyire szeretett minket és az Atyát, aki a mindene volt.

És ekkor, a legnagyobb fájdalmak és szenvedések között, amikor leginkább szüksége lett volna arra, hogy az Atya közelségét érezze, Ő nem volt sehol. Elhagyta őt. Jézus felkiáltása nem színjáték volt, nem a betanult szöveg felmondása – valóban megdöbbent, hogy az Atya elhagyta. A lelke legmélyéből szakadt fel ez a kiáltás, mert még soha, semmi miatt nem kellett átélnie az Atyától való elszakítottságot, örök időktől fogva egyek voltak, a szeretet, a kölcsönös engedelmesség és az öröm örökös körforgásában. Most azonban az Atya hátat fordított neki, mert beszennyezte magát: a mi mocskunkat, lázadásunkat, bűneinket és bűzeinket vette magára. Ez volt az engedelmesség poharának utolsó cseppje, az Istentől elszakadt emberiséggel való azonosulás utolsó lépése: Isten Fia elszakította magát bűneink által szerető és szeretett Atyjától. Emberfia lett, annak minden átkával és magányával. Végképp olyanná vált, mint mi: elhagyatottá, megtörtté, torzzá, egy pokolra tartó halandóvá. Jézus utolsó percei nemcsak fizikai fájdalomban és sötétségben, hanem teljes lelki, szellemi magányban teltek. Haldoklott bűnösen és istentelenül. Valóban átkozottá lett, valóban a pokol lángjaival nézett szembe, csakúgy, mint mindenki, akit bűnei elszakítanak Istentől.

Nem maradt semmije, csak egy halvány remény egy oly távolinak tűnő ígéretben – egy harmadik napról.

 

Balogh Attila
Forrás: Re: valve blog

Kép

Hasonló cikkeinkből:

Halál, hol a te fullánkod?

A bűn mint betegség?

Csaba testvér húsvétja


Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Kereső

Alapítványunk

A Fiatalok, a Nők, az Ember Méltóságáért Alapítvány
Számlaszámunk: 10918001-00000120-06900008
Anyagi támogatást szívesen fogadunk. (Adó 1%-ra sajnos nem vagyunk jogosultak.)

Hírlevél

Add meg az email címedet, majd a megjelenő ablakban írd be az ellenőrző kódot.

Nyilvántartási szám: NAIH-105162