Nazarénus fegyvertelen vértanúk az első világháborúban
A „Villámlik messziről” címmel megjelent naplóregény, Niamessnyné Manaszy Margit műve, a magántörténelem szemszögéből állít emléket az első világháború idején a hátországban segítő asszonyoknak. Egyik naplójegyzetében kitér egy fegyvert nem fogó, emiatt a katonai parancsot megtagadó nazarénus testvérpár tragédiájára.
A katonai sorozás mámoros, hazaszeretettől túlfűtött hangulatban zajlott, minden népcsoportból és más nemzetiségekből is özönlöttek férfiak a magyar hadseregbe. Ebben a hazafias indulatoktól felfokozott helyzetben többszörös figyelem és ellenszenv áradt azok felé, akik nem akartak revansot venni a meggyilkolt trónörökös miatt, akik nem lelkesedtek kellőképpen az „igazságos, nemzetvédő” háború iránt, sőt, megtagadták a fegyverviselést.
Temesvár, 1914. augusztus 1.
„A nagy akácallén keresztül jöttünk ketten haza. Hordágyon katonát vittek el mellettünk, alig volt letakarva. A kísérő altiszt halkan elmondta: nazarénus volt az istenadta, a kapitánya lőtte le, mikor megtagadta az engedelmességet: mivel a vallása tiltja, nem akart fegyvert fogni.
Imponáló ez a fanatizmus. Délután a testvérét állították elő, ismét az akácallé mellett, a mi szép, árnyas teniszpályánkon, ahol még tegnap a kislányaim futkostak, nevettek. Őt is felszólították háromszor: vegye fel a fegyvert, de háromszor rázta meg tagadóan a fejét. Egy hadnagy, aki tegnap még játszott, felemelte rá revolverét. Akkor egy kis kadét rohant ki a sorból, közbevetette magát, és átölelte a nazarénus katonát.
– Testvér – mondta felzokogva, mint egy gyermek –, testvér, ha megtámadnák az anyádat… mondd, őt se védenéd? Ez a megtámadott haza a mi édesanyánk!
És erre a nazarénus katona kinyújtotta a kezét, megragadta a fegyvert, és aztán odarogyott ájultan a kis kadét lába elé.”Részlet Niamessnyné Manaszy Margit “Villámlik messziről…” címmel megjelent naplójából. (Kossuth Kiadó, 2017.)
Ma már ismerjük a 20. század háborúinak történetét, a mindenkor alantas háttérindítékokat, amelyek a háborúk kirobbantását okozták, és tudunk a rettenetes következményekről – ezért egészen más színben tűnik fel ma előttünk a „Ne ölj!” parancsát komolyan vevő, fegyvert nem fogó emberek példája. Mintha ők képviselték volna minden oldalon az egyetlen értelmes és emberséges hozzáállást, szemben az értelmetlen hősiességtől vezérelt, önmagukat önként vágóhídra juttató tömegekkel szemben, akik csak táplálták és támogatták az értelmetlen pusztítást. A nazarénusok és a hozzájuk hasonlóan gondolkodó vallási kisebbségek tagjai a háborúk idején gyakran szenvedtek hitükért vértanúságot, és éppen a magát kereszténynek valló többség által. Példamutatásuk azonban annyi hatást váltott csak ki akkor és ott, mintha valaki a sínekre fekve próbálna megállítani egy teljes sebességgel rohanó vonatot.
Hasonló témát érintő cikkünk:
Istenre hangolni a lelkünket – Bajnok Dániel a Bokor Közösségről
Tweet