„Ne szánjam Ninivét?”
Babits Mihály halhatatlan bibliai parafrázisának kényszerű prófétája, Jónás bosszúra éhesen várja, hogy az Úr megbüntesse Ninivét, s ezzel beigazolódjon a szava, amivel a város pusztulását hirdette, ha annak lakosai nem térnek meg. Az Úr azonban nem emberi mértékkel mér – mindannyiunk üdvösségére.
„És monda akkor az Isten: »Te szánod
a tököt amely egy éjszaka támadt
s egy másik éjszaka elhervadott;
amelyért kezed nem munkálkodott;
amelyet nem ápoltál, nem neveltél,
lombja alatt csak lustán elhevertél.
És én ne szánjam Ninivét, amely
évszázak folytán épült vala fel?
melynek tornyai vetekedve kelnek?
mely mint egy győztes harci tábor terjed
a sivatagban, és utcái mint
képeskönyv amit a történet irt,
nyilnak elém? Ne szánjam Ninivének
ormát mely lépcsőt emel a jövőnek?
A várost amely mint egy fáklya égett
nagy korszakokon át, és nemzedékek
éltek fényénél, s nem birt meg vele
a sivatagnak annyi vad szele?
Melyben lakott sok százszor ezer ember
s rakta fészkét munkálva türelemmel:
ő sem tudta, és ki választja széllyel,
mit rakott jobb-, s mit rakott balkezével?
Bizd azt reám, majd szétválasztom én.
A szó tiéd, a fegyver az enyém.
Te csak prédikálj, Jónás, én cselekszem.”
Babits Mihály: Jónás könyve (megjelent: 1938), negyedik rész, részlet.
Nyitókép: innen.
Tweet