Talita

Negyvenes férfiak – ahogy a nők látják

A negyvenes férfiak az egészségügyi mutatók szerint a veszélyeztetett korosztályba tartoznak. A pszichológusok a negyvenedik év környékére teszik az életközépi válság idejét – az életszínvonal növekedésének köszönhetően „kitolódott” a krisztusi kor.
A deresedő homlokú negyvenes ugyanakkor a legvonzóbb korosztály. Milyennek is látják őket a nők?

Típusok – Melyik az igazi?

Az élet delén lévő férfi már nem kereső. Ő már az úton van. Döntött.

Van, aki a pénz és a karrier mellett. Ő a fiatalos, modern,” up to date”, vagyis mindenben kiválóan tájékozott. Kivéve a családjával kapcsolatban. Elvált. Esetleg az üzlet által összekovácsolt érdekházasságban él. Az út, amelyen megy, zsákutca. A pénzmotivált élet nem a valóság. Ha “szerencséje” van, egy baleset, egy betegség kibillentheti. Zuhanás közben – Isten óvó kezét felismerve – még rájöhet az élet értelmére.

Van, aki már látja a behajtani tilos táblákat, de a helyes út még láthatatlan számára. Ők a hobbik megszállottjai. Az élet idegőrlő és unalmas számukra. Energiát nem kímélve tervezik a túrákat, hajszolják az élményeket. Az ilyen férfi kissé zilált, a párkapcsolata infantilis. A gyerekei nem veszik komolyan. Jó fej, de valahogy mégsem.

És vannak, akik Isten rögös, de valóságos útját járják. Negyvenévesen már nem a tanult értékek, hanem tudatos döntések segítségével maradnak a helyes úton. Ez persze nehéz, küzdelmes. Látszik is rajtuk: sugárzó, de már őszülő férfiak ők. Feleségük szerelmei, családjuk példaképei, támaszai. Tudják, hogy ez a csúcs. Nem vágynak arra, hogy összerombolják azt, ami van, hogy újrakezdhessék. A növekedésnek örülnek, mert messzebb látnak. Egészen Istenig. Felkészültek rá, hogy most még lesz egy lejtmenet. de ez a távolság is a Mennyországhoz visz közelebb.

Igen, a férjem egy Isten útját járó negyvenes. Minden nap hálát adok Érte!
(Julcsi)

Már majdnem igazi férfi

Sok negyvenes férfit ismerek. A baráti kör és a család legidősebb fiai most érték el ezt a kort, az én egyik fiam is közéjük tartozik.

A munkájával jól megvan, meg is tud élni a keresetéből. Szükség van erre, mert felesége még a pedagógus életpálya-modell felemelkedésére vár. Addig is gyermekével foglalkozik, aki így remélhetőleg nem lesz olyan aggodalmaskodó, mint férje, akit a gyermeklélektani kézikönyvek szerint minden bizonnyal „hagytak sírni”.

Fiam a legjobb társat kereste meg magának még huszonéves korában, és e döntése hibátlannak bizonyult. Feleségével töltött minden perce azzal az érzéssel ajándékozza meg, hogy elérte a legtöbbet, amit ember egyáltalán elérhet az életben.

A gyermekáldást sokáig nélkülözték. Ám amikor mégis megérkezett a csoda, az apává érés valódi fordulatot hozott életében. Már majdnem olyan, mint egy igazi férfi.

A hobbijára és a pihenésre idáig a kelleténél több ideje volt. Most annak örül, hogy végre, negyvenes évei legelején ő is kialvatlanul járhat munkába. (Erzsébet)

A megállapodott

Legnagyobbrészt kiegyensúlyozott, jól működő házasságok férfitagjait ismerem közelebbről. Nyugodtak, vége a legényes „viháncolásnak”, vadászó tekinteteknek, libbenő szoknyákba feledkező pillantásoknak. Teljesen belenőttek a családjukba. Olyan, mintha egy különleges, sokszínű élőlény (a családjuk) egy testrészével, fejével, nyakával, karjával társalognék.

A párkapcsolataik is jól bevált, kipróbált, működő, megbízható séma szerint működnek, a szerepek rég le vannak osztva.

Tisztában vannak a képességeikkel, lehetőségeikkel és korlátaikkal, már elfogadták azokat. A munkahelyükön sem akarnak bizonyítani, a hozzáértésük evidens, elismert. Azonban önértékelésük nagyot zuhan, ha negyvenes éveikre nem érik el munkájukban és anyagiakban a létrának azt a fokát, amit elfogadhatónak találtak ki valamikor.

Időt szánnak a hobbijukra, különösen, ha abban a család apraja is részt vesz. Ahhoz hogy pihenésre is jusson idejük, már kell az asszonyi ráhatás, de ha egyszer rászánják magukat, nagyon élvezik a kikapcsolódást.

Ugyanakkor kedvenc néptáncos helyünkön megtalálom azokat a kiöregedett vadászokat, mint nyolc évvel ezelőtt, akik fürkészik a lányokat, keresik a kalandot, próbálják a hiányérzetüket csillapítani. Elmondásuk szerint sikertelenül. Valahogy nem az igazi, nem kerek a világ, még ha a legszebb lányt is sikerül megkapniuk. Talán maguk sem tudják, mit keresnek.

Amit vázoltam, két lehetséges véglet, a kettő között és körülötte még sok hely van másoknak, másféléknek.
(Györgyi)

A meglepetések embere

Sok a férfi kollégám, s néha szórakoztat, amikor látom rajtuk a negyvenesek sztereotip tüneteit: a „még fitt vagyok, csak ezt az egy-két kilót kéne valahogy leadni”, vagy a „hajam már nem lobog, mint régen, de ha jól fésülöm, még nem látszik, hogy magasabb a homlokom” tartalmú, könnyen lekódolható üzeneteket. Nem gúnyolódom, ez inkább aranyos. Valamint megerősít abban, hogy ezek az évek nem csak nekünk, nőknek jelentenek kihívást.

A negyvenes férfi, akiről autentikus véleményt tudok alkotni, több mint 25 éve áll közvetlen megfigyelésem alatt. Az utóbbi években bölcsebb, lazább és kicsit különc lett.

Amíg sok éven át a család fenn- és eltartásának gondja emésztette fel idejét, most világmegváltásban gondolkodik, aggódva méregeti sziluettjét a tükörben, majd felfut a Normafához és vissza. Közben teljes gőzzel tanulja a soron következő idegen nyelvet, és egyre gyakrabban veszi át tőlem a fakanalat, hogy kísérleti főztjével elkápráztasson vagy meghökkentsen bennünket.

Igaz, a rigolyák is mutatkoznak: kevés az a könyv, amiben nem talál valami hibát, egyre több, amiben csak azt talál. Ha egy színházi előadás nem üti meg nála a mércét, akár a kellős közepén is otthagyja, az egész sort felállítva (tanulság: sor szélére veszek jegyet).

Anyósával beszélgetve egyre inkább bámulatos önuralomról, gyerekeink szerteágazó dolgaival kapcsolatban pedig hősies koncentrációról tesz nap mint nap tanúbizonyságot.

Ezek után el se tudom képzelni, mit hoz majd az ötödik x!
(Sára)

Kóczián Mária

Nyitókép. Első kép. Második kép. Harmadik kép.