Talita

Keresztény női magazin

Neked milyen apa jutott? – Apa-lánya kapcsolat

father-daughter2014
Az apa és a lánya közötti kapcsolat nagyon nagy hatással van a gyermek életére. Az apa jelenti a kislány számára a szeretetet, a biztonságot, a törődést. A szeretetteljes kapcsolat mintája lehet egy jó párkapcsolatnak. Sajnos a rossz viszony is belénk ég, később újra és újra “reinkarnálódhat” kapcsolatainkban.

Bár az anyai érzések nagyon erősek, amikor a leánygyermek megszületik, az apában is megmozdul valami: halkabban, magához ölelve, ígéretekkel, s bókokkal halmozza el az újszülöttet. Majd minden alkalommal, hogy kislánya ránéz, vagy a kezében tartja őt, látni az arcán, hogy bármit megtenne érte. Már ekkor tervezgeti, hogyan fogja felnevelni az ő szeme fényét.

Ilyen kapcsolat volt/van a tizenhét éves Ida és az apukája között. “Szeretem az apámat, mert egyenrangúan kezel. Azt hiszem, mindent szeretek benne, a humorát, és azt, hogy biztonságot sugároz. Jó, hogy sok mindenről tudok vele beszélgetni, mert tájékozott, és művelt mind irodalmilag mind zeneileg. Szinte nincsenek titkaink egymás előtt. Bensőséges a viszonyunk.” Ida nemcsak önmagában, de a világban is bízik.

Jó esetben az apák ragaszkodnak a lányukhoz, talán azért is, mert a lányok sokkal könnyebben mutatják ki a támogatásukat és az érzéseiket irántuk, mint a fiúk. Sokszor úgy tűnik, hogy egy krízis még jobban megerősíti a kapcsolatukat. Apa: egy hős, aki mindenre képes, ezt árulja el lánya csillogó szeme, amikor apja hazajön a munkából.

„Neveld a gyermeket a neki megfelelő módon, még ha megöregszik, akkor sem tér el attól.” Példabeszédek 22:6

Aztán ott vannak a születésnapok! A kislány első szülinapját hosszas tervezgetés és készülődés előzi meg, bár ő maga nem fog rá emlékezni, s a legnagyobb öröme a torta szétkenése és a csomagolópapír zörgése lesz, mégis a fotók és filmek évtizedekig magukba zárják ezeket a pillanatokat. A tizennyolcadik szülinapon az apa már látja, hogy véget ért valami. Gyermeke szabad szeretne lenni a szülői kötelékektől, bár még nem áll arra készen, hogy teljesen szabadon repülhessen. Hát maradnak az imák és fohászok. És a bizalom abban, hogy nem rontott el semmit végzetesen.

A tinédzserkorban a lány sok mindent szeretne kipróbálni, miközben az elvárásoknak is meg szeretne felelni. A szülők legszívesebben mindentől óvnák gyermeküket. A bulizás ás randizás szabályainak a betartása/betartatása sok nehéz helyzetet szül. Az a jó, ha a lány megosztja félelmeit, s kétségeit az apjával. A férfiak sokkal praktikusabb gondolkodásúak, gyakran mutatnak ösvényt, amelyen gyermekük magától el tudja érni a célt, s még tanul is belőle.

Bár nem mindenkinek jut ilyen apa. “Az apuban csak azt szeretem, hogy az apám. Nem nagyon van jó emlékem róla, most sem él velünk. Bánt, hogy anyunak nem segít anyagilag. Beszélgetni nem igazán szoktunk, inkább csak a tanulásban segít, de abban is túl szigorú. Diplomája van, és azt hiszi magáról, hogy okos, de mindent túlmagyaráz. Az is előfordul, hogy apu megüt, de megértem, mert állandóan visszabeszélek. Nem hagyom már magam! Nem is tudom, milyen apát szeretnék, nincsenek jó tapasztalataim. Mikor anyu elköltözött aputól egy másik férfihez, az is megvert.” – meséli Anna, aki tizenöt múlt. Az ő világa távol esik attól a másiktól, amelyben Ida nevelkedik. Sajnos egyre többen kénytelenek megtapasztalni Anna világát. Ida osztálytársainak szülei is nagyrészt elváltak. Enikőék hatan vannak testvérek. Édesapja meghalt, anyja három gyerekkel ment újra férjhez. Enikő, bár apának szólítja nevelőapját, meg van arról győződve, hogy a férfi már megbánta ezt a sok gyereket. „Úgy érzem, nem szeret bennünket”.

Barbara édesapja Kanadában él. A tizenéves lánynak nagyon hiányzik az apja, igaz, évente egyszer meglátogatja, de az egy hónap kevés. Az édesanyja férjhez ment újra, de már attól az apukától is elvált. Onnan két fiú született. Az asszony most három gyereket próbál eltartani. A lány sokszor visszabeszél, és a tanulmányi eredménye sem a legjobb. Fiúbarátait, akik legtöbbször jóval idősebbek, mint ő, gyakran váltogatja.

E sorok egyik írója egy fiatal nőre emlékszik. Pszichológus volt, talán harmincöt lehetett, amikor egy drog-rehabilitációs intézetben találkoztak. Beszélgetés közben egyszer csak sírva fakadt. “Tudod, engem az apám soha nem ölelt meg. Mikor elvégeztem az egyetemet, levelet írtam neki. El is mehettem volna hozzá, de nem volt bátorságom. Megírtam, hogy mennyire fáj, hogy soha nem simogatta meg a fejem, soha nem ölelt, érintett meg. Mintha leprás lennék, vagy nem tudom. Aztán néhány nappal a levél után felhívott, hogy látogassam meg. Beléptem az ajtón, és akkor megtörtént a csoda. Percekig ölelt az apám.”

 

Kisgyörgy Eszter-Konkoly Edit

Nyitókép


Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Kereső

Alapítványunk

A Fiatalok, a Nők, az Ember Méltóságáért Alapítvány
Számlaszámunk: 10918001-00000120-06900008
Anyagi támogatást szívesen fogadunk. (Adó 1%-ra sajnos nem vagyunk jogosultak.)

Hírlevél

Add meg az email címedet, majd a megjelenő ablakban írd be az ellenőrző kódot.

Nyilvántartási szám: NAIH-105162