Női egészségünk védelme, avagy – „mi-(j)ó-ma”egy nőnek?
Gyógyulok. Közben mit is lehet tenni: könyv, újság, rádió,Tv. Ömlik rám a „törődj magaddal”.
A valóság pedig mindig a napi rohanás volt: reggel kelni, legkésőbb hatkor, indulás oviba, suliba, munka, délután különórák, este rohanás haza. Telnek az évek, a család létszáma örömtelien növekszik, már négyen vannak a gyerekek. Egyszer csak azt veszem észre, hogy a legkisebb is lassan kinő az általánosból, a legnagyobb saját jogot szerzett a felcseperedő nemzedék tanítására.
Folynak az évek, kicsit már ráncosodom – lehet, hogy váltani kellene egy új anti-aging krémcsaládra? Ha még csak a ráncok lennének, de női testi működéseim is változnak! No persze negyven felett minden nőre rakódnak ide-oda nem kívánatos kilók, egyre nagyobb a hasam, éjszaka egyre többször kell felkelnem folyó ügyeim miatt, ráhajrázva minden öreg prosztatára. A barátnőm csak nevet: „Banyakorban vagyunk, drágám – mit akarsz? Karnyújtásnyira az ötven. Száz évvel ezelőtt már hat unoka szaladt volna körülötted.”
Igaza van, de biztos, ami biztos, beugrom a nőgyógyászatra. Jól ismert hely, igen rég jártam itt, furdal is a lelkiismeret. Orvosom sok-sok év után is örömmel fogad. A vizsgálat utáni hír mélyen érint: a baj nem életveszélyes ugyan, de ezt már csak műtéttel lehet megoldani. Hogy miért nem jöttem előbb? – erre a kérdésre valahol mélyen csak egy belső monológ a válasz.
A modern képalkotó technikák igen nagy segítséget adnak a diagnosztizálásban, előkészítésben. Választott kórházam e téren is kiválóan felszerelt. Az ultrahangot végző orvos a vizsgálat után pontosan lerajzolja és elmagyarázza az eltérések mibenlétét. Miközben intézem a befekvéshez szükséges adminisztratív teendőket, a professzor úr megnyugtató szavai csengenek a fülemben.
A bonyolult és nehéz műtét három órája számomra felfoghatatlanul repült el, az intenzíven gondos kezek a műtét másnapjára annyira rendbe hoznak, hogy saját lábamon sétálhatok át nővéri kísérettel a szobámba. Még egy hét kórház, és indulhatok haza. Igen! Túl vagyok rajta! Testileg és lelkileg egyaránt. Köszönhetően a Baross utcai I. sz. Szülészeti és Nőgyógyászati Klinikán dr Rigó János professzor úrnak és munkatársainak. Kiváló szakemberek és a szó legnemesebb értemében kiváló emberek!
Hogy is mondta a jó öreg Maslow? A biztonság alapfeltétel az élet minden területén, így a gyógyuláshoz is. Köszönöm nekik, hogy ezt a biztonságot megkaphattam, megkaphatom tőlük női mivoltom megőrzéséhez.
Bízom abban, hogy írásom figyelemfelkeltő lesz hasonló korú asszonytársaim számára, és kicsit gyakrabban látogatják majd a nőgyógyászukat!
Molnár Zsuzsa
Egészségügyről és testi tünetekről szóló cikkeinkből:
Egészségesebb egészségügyet 3. – Ha megég a gyerek…
Pszicho-thriller a mammográfián
Babát várni: áldás és teher
Tweet