Nők pálfordulása
„Saulusból Paulus” – gyakran úgy tűnik, elmarasztalóan használjuk a kifejezést. Pedig Pálnál ez radikálisan pozitív változás volt. István, az első vértanú kivégzésekor “a tanúk pedig felsőruháikat egy Saul nevű ifjú lába elé tették le”. Végül Pál maga is vértanú lesz. A Talita szerkesztőségének volt és jelenlegi tagjait kérdeztem: mi változott az életükben, amióta megtértek?
Lívia: – A világegyetemet, ami körbevesz minket, nem érzem üresnek. Személyes, mindenható, szerető hatalom tölti ki.
– Jézust – aki sokkal több, mint egy ember, mégis nagyon emberi – a barátomnak érzem. Ez nagy biztonságérzetet ad.
– Nem hiszek többé a véletlenben, bár tudom, hogy az emberi cselekedetek és a természet hatásai alól nem vonhatom ki magam.
– Az emberi életet védelemre és megbecsülésre méltónak tartom a fogantatástól a halálig. Sőt, még utána is. A szerelem, a foganás és születés misztérium. A fogyatékkal élőket nem tekintem elfuserált embereknek, hanem ugyanolyan értékűnek tartom őket, mint a látszólag egészséges embereket.
– A halállal fokozatosan barátkozom, egyre kevésbé tartom rémületes ellenségnek.
Edit: – Eltűnt az a mélységes szomorúság, amely sokszor reménytelenséggel párosult, és mellkasi fájdalommal jelentkezett. Derűs lettem, és vidám.
– A férfiakkal való kapcsolatom alapvetően megváltozott. Elkezdtem becsülni magam.
– Megtanultam, sőt megszerettem egyedül is jól érezni magam.
– Felszámoltam azokat a kapcsolataimat, amelyek alapvetően semmiről sem szóltak. Növekszik bennem a bizalom, de ez egy út, amelynek még nincs vége.
– Kevésbé fontos a pénz, pontosabban rá tudok hagyatkozni a gondviselésre, ami működik!
Yvette: – Korábban a családi átokmintát követve hibát hibára halmoztam, majd egy komoly betegség után, megtaláltam e családi átok gyökerét és tudatosan kerestem, s találtam új utat.
– Korábban munkám volt, mára hivatásom lett. A családi minta szerint a munkába bele kellett gebedni, mára a hivatásomban fáradhatatlanul és kreatívan kiteljesedhetek. A legkisebbek és a legelesettebbek ügyét szolgálom a magam módján.
– Korábban némán tűrtem, mára kimondom, ha fáj. Megtanultam kérni. Szeretném a segítségedet kérni, abban hogy…! – ez a varázsmondat, melynek senki sem tud ellenállni. Jézus ezt a kérést hallja meg, s nyomban segít.
– Korábban túlvállaltam magam, mára tudom, hogy hol vannak a határaim. Nemet is tudok mondani.
– Korábban gyenge voltam, s össze is törődtem, mára ott lettem a legerősebb, ahol eltörtem egykor.
Kóczián Mária
Nyitókép. Második kép. Harmadik kép.
Kapcsolódó cikkeinkből:
“Idegesítő” Cseh Tamás-dalok – Líviával a barátságunkról
Tweet