“Ő szeret minket, és mi szeretetreméltók vagyunk”
“Ha nem engedélyezzük magunknak, hogy élvezzük azoknak az embereknek szeretetét, akiket látunk, hogyan engedélyezzük azt, hogy Isten szeretetét élvezzük, akit nem látunk?” – teszi fel a kérdést Anthony de Mello. Egy imagyakorlatot javasol, amelynek segítségével megváltoztathatjuk ezt a helyzetet:
Mindnyájan hordunk szívünkben egy értékes képekkel telt albumot: életünk boldog pillanatainknak emlékeit. Most nyissuk ki ezt az albumot és idézzük fel emlékezetünkben ezeket az eseményeket.
Ha még soha nem végeztük el ezt a gyakorlatot, kezdetben alig találunk ilyen eseményt. Aztán fokozatosan egyre több, emlékezetünkben eltemetett emléket fedezünk fel, örömmel ássuk ki ezeket, és éljük át újra. Emlékezetünk hatalmas kincseskamrává tágul, amelybe bármikor belemerülhetünk, hogy életünkbe új örömöt és erőt hozzunk.
Azt hiszem, ezt tette Mária is, amikor szívében híven megőrizte Jézus gyermekségének emlékeit, azt a gazdagságot, amelyhez később szeretettel visszatérhetett.
Térjünk vissza egy olyan jelenethez, élményhez, amikor pl. valaki nagyon szeretett minket… Hogyan nyilvánul meg ez a szeretet: szóban, tekintetben, érintésben; talán valami szolgálat volt vagy egy levél…? Maradjunk ennél a jelenetnél oly hosszan, hogy újból megtapasztaljuk az akkori örömet.
Most éljünk át újból egy olyan jelenetet, amikor örömet éreztünk… Mi váltotta ki ezt az örömet? Valami váratlan jó hír?… Valamilyen vágyunk beteljesedése?… A természet szépsége?… Éljük át az eredeti jelenetet és az azt kísérő érzelmeket… Maradjunk meg ezekben az érzésekben, ameddig csak tudunk…
Pszichológiai egészségünk egyik legkiválóbb gyakorlata, amikor felidézzük a múltnak olyan mozzanatait, amelyekben szeretetet és örömet éreztünk. Sokan élik át azt, amit egy pszichológus Csúcs-tapasztalatnak nevez. Csak az a baj, hogy amikor ez az élmény valóban bekövetkezik, kevés ember képes arra, hogy ennek alárendelje magát. Így aztán nagyon kevés vagy semmi hasznot nem húz ebből a tapasztalatból. Szükség van tehát arra, hogy képzeletben visszatérjen ezekhez az élményekhez, és hagyja, hogy azok teljesen átitassák. Aki megteszi ezt, a lélek táplálásának soha ki nem apadó forrását fedezi fel ezekben a gyakorlatokban. Örökké tartó örömöt
Bizonyosodjunk meg azonban arról, hogy visszatérve ezekhez a jelenetekhez, nemcsak kívülről szemléljük az eseményeket. Nem megfigyelnünk kell azokat, hanem újraélnünk. Éljük meg ismét, és vegyünk részt bennük. Hagyjuk, hogy fantáziánk olyan elevenen működjék, mintha mindent most tapasztalnánk meg.
/…/
Miben áll tehát ennek a gyakorlatnak lelki jelentősége? Elsősorban letöri azt az ösztönös ellenállást, amelyet a szeretettel és örömmel szemben a legtöbb ember kiépített magában. Növeli képességüket arra, hogy befogadják életükbe ezeket az érzelmeket, ezáltal megtapasztalják istent, és megnyíljanak az Isten-élménnyel együtt járó szeretetnek, boldogságnak. Ha nem engedélyezzük magunknak, hogy élvezzük azoknak az embereknek szeretetét, akiket látunk, hogyan engedélyezzük azt, hogy Isten szeretetét élvezzük, akit nem látunk?
Másodsorban abban is segít ez a gyakorlat, hogy legyőzzük a méltatlanságnak és bűnnek azt a bennünk rejlő érzését, amely egyike az isteni kegyelem útjába állított legfőbb akadályoknak. Isten szívünkbe beáradó kegyelmének első hatása ugyanis az, hogy megérezteti velünk: Ő szeret minket és mi szeretetreméltók vagyunk. Ez a gyakorlat felkészít minket erre a kegyelemre.
Íme, egy másik módja annak, hogy lelki hasznunk legyen ebből a gyakorlatból:
Térjünk vissza egy pillanathoz, amikor szeretetet vagy örömet éreztünk… Éljük újra ezt a jelenetet… Kutassuk e jelenetben Isten jelenlétét… Hogyan van jelen?
Íme, ez egyik módja annak, hogyan találjuk meg Istent elmúlt és jelen életünk eseményeiben.
In: Anthony de Mello: Úton Isten felé. A test és a lélek gyakorlatai. Korda Kiadó, Kecskemét 2008. Fordította: Puskely Mária. 96-99.o.
Fotó: Pixabay
Imáról szóló írásainkból:
Mit szeretnék mondani valójában Istennek?
Széchenyi István imája: A mindennapi cselekvés
Te hogyan imádkozol? 1. Az examen
Mire jók a hullámvölgyek az imaéletben?
Tánccal belépni Krisztus valóságába
Tweet