Ökogondok 1. – Hová tűnik az idő?
Átlagos a háztartásunk, ami manapság azt jelenti, hogy van automata mosógépünk, porszívónk – igaz, ezt nem használjuk, mert az allergiásoknak csak árt –, és a luxus: mosogatógépbe rejthetem a koszos edényeket, így nem is látszanak, ráadásul nem is nekem kell mosogatni.
Van hűtőgép és nagy mélyhűtő. És persze vannak kisebb gépeink: botmixerrel pépesítem a krémleveseket, turmixgépben készítjük a turmixokat, elektromos habverővel verem fel a tojáshabot és a tejszínhabot, és zöldségdarabolás közben sokszor gondolok rá, hogy milyen jó is lenne egy szeletelőgép… Vasalóm gőzöli a ruhát, és automatikusan kikapcsol, ha én megfeledkezem erről. Kenyérsütőgépünk időzíthető, reggelre kész benne a finom friss kenyér.
Nem így volt ez szüleim háztartásában. Anyukám forgótárcsás mosógépben mosott, előtte a fürdőkádban áztatta a szennyest, és még centrifuga sem volt eleinte, kézzel csavarta ki a ruhát. A nagyobb darabokat apukámmal együtt, mert egyedül nehéz volt megbirkózni velük. A mosás egy teljes napig tartott. Kész forradalom volt, amikor vásároltak egy centrifugát.
Porszívónk persze volt, szovjet Rakéta, ami mellett csak üvöltve hallottuk meg egymás hangját. És mivel akkoriban még nem is tudtunk arról, hogy valaki allergiás lehet, apukám minden hétvégén akkurátusan végigporszívózta a lakást.
Persze vasalónk is volt, igaz, csak egyszerű ki-bekapcsolós, ami már létezett akkoriban, de azzal bizony anyukám mindent kivasalt, a bugyiktól az ágyneműig. – A vasalás fertőtlenít – mondta mindig.
Anyukám kézzel mosogatott, fakanállal keverte ki a tésztákat és kézi habverővel a tojás- és tejszínhabot, később pedig, szintén forradalmi változás: vásároltak egy kézzel tekerhető habverőt, amivel az előbbiekhez képest kész élvezet volt dolgozni!
Mosogatógépet az amerikai filmekben láttunk, kenyérsütőgép pedig akkoriban csak a kenyérgyárakban működött – ipari méretekben. Turmixot nem készítettünk, mert egészen egyszerűen nem ismerték a szüleim ezt az italt. Ha valami pépeset szerettünk volna enni, akkor üveg almareszelőt használtunk, és jó módszer volt a szitán áttörés – pl. a borsópüré nagyon finom volt így!
Úgy tűnik, minden a kezünkre játszik abban, hogy jóval kevesebb időt töltsünk a konyhában, a háztartási munkákkal, mint 20-30 éve.
És mégis: nincs több időm, mint anyukámnak, apukámnak volt. Úgy emlékszem, hogy sokat dolgoztak, mégis: pihentek, leültek a tévé elé, eljártunk együtt bringázni, moziba.
Hová tűnik az időm? – elmélkedem már rajta évek óta. Miért olyan nyűg a háztartás a sok gépesített és egyéb segítség mellett is? Miért utálok teregetni, és miért üldözöm a családomat azzal, hogy ha lehet, rendesen rázzák ki a ruhát teregetéskor, hogy semmiképpen ne kelljen vasalni – csak az ingeket? Miért részesítem előnyben azokat a süteményeket, amelyeket 10 perc alatt be lehet tolni a sütőbe?
Négyen vagyunk a családban, és ez azt jelenti, hogy legalább négyszer megtömöm a mosógépet hetente, de lehet, hogy ötször is. Nagyon gazdaságosan vásárolunk ruhákat, leárazáskor, és szenvedélyem a turkálás. Így aztán sok ruhánk van. De kell is, hogy annyi legyen, mert a gyerekek mindennap tiszta ruhát vesznek, ez ma elvárás. És amikor sportolnak, természetes, hogy másik ruhát vesznek fel, ha pedig aznap van testnevelésórájuk is, az egy harmadik garnitúra.
Hogy volt ez régen? Fehérneműt váltottunk, de felsőruhát csak akkor, ha valóban piszkos lett. Anyukám minden hét elején kirakta a következő heti ruhát, és azt hordtuk addig, amíg lehetett. Kivételes esetben kaptunk tisztát. Nagyon kevés ruhánk volt. Nem véletlen, hogy manapság nem zavar bennünket, ha a gyerekek összesározzák magukat: megy a gépbe és kész! Anyáink, akik még gyakran kézzel mostak, átélték, hogy mit jelent egy nyakig sáros gyerek az idejük szempontjából. (Tehát nem lettünk annyival toleránsabbak, viszont kényelmesebben élünk, megtehetjük, hogy elnézőek vagyunk – ez egyébként nagy lehetőség!)
A kérdésem szempontjából a lényeg az, hogy amíg régebben egy egész nap ment rá a mosásra, teregetésre, ruhák összeszedésére, addig ma szintén elmegy egy nap ugyanerre – azzal a különbséggel, hogy ötször annyi ruhát mosunk ki az automata mosógépben, teregetünk és leszedünk. Mit nyertünk ezzel? Csinosabban, választékosabban és kétség kívül tisztábban öltözünk. Igaz, sokkal több vizet használunk… És sokkal több mosóport… És sokkal több áramot… És az időnk ugyanúgy elmegy, mint régen… Pedig még csak nem is vasalunk – ha csak lehet.
A nagyobb mennyiségű ruha pedig azt is jelenti, hogy több szekrényre van szükségünk, nagyobb házakra – és ez több pakolás, rakosgatás, odafigyelés. És persze egy nagyobb házat, amelyben elfér a mosógép, mosogatógép, hűtőszekrény, hűtőláda, több szekrény, több idő rendben tartani, nagyobb energia kifűteni.
Nem lehet, hogy a több szabadidővel kecsegtető gépesítés során találtunk magunknak egy másik csapdát? Rést nyitottunk újra az illékony időnek azzal, hogy felszabadult időnk java részét fogyasztással, felhalmozással töltjük?
Úgy érzem, ez történt. Ki lehet-e, és ha lehet, ki tudunk-e ebből a csapdából lépni? Hogyan?
Kóczián Mária
(Folytatjuk)
Kapcsolódó cikkeinkből:
5 újévi elhatározás – javulni vágyó rendetleneknek
Isteni a termés! – Naplójegyzetek I.
Tweet
Hozzászólások
Hááát… ezen már én is nagyon régóta gondolkodom, de még nem jöttem rá, hogyan lehetne másként csinálni.
Kevés ruha ide vagy oda, meg fogyasztás, én nap végére bizony büdi leszek (BKV, metró, reggeli rohanás stb.). Sehogy sem tudnék kevesebb ruhát hordani egy nap egy pulcsi/kardigán/zakó. A férjemnek mániája, hogy két naponta vesz elő új zoknit, alig bírom leszoktatni róla… Szerintem ne próbáljátok ki :).
Nálunk anyukám csinált mindent, neki nem nagyon volt szabadideje.
Nekem pl. napi 2 óra a munkába oda-vissza út, szüleimnek fele ennyi volt. Budapest is nőtt sokat azóta… Meg szüleim meló után nem mentek konditerembe, futni satöbbi. De most meg azt is muszáj, mert min 8 és fél órát ülsz az irodában… Szüleim testvéri közül még sokan fizikai munkát végeztek, két műszakban, kenyérgyár, textilgyár stb. Nem kellett külön időt szánni a testmozgásra munka után…
Kedves Panka! Teljesen igazad van, jövünk-megyünk, pl. Budapesten egyszerűen a levegőszennyezéstől bebüdösödnek a ruhák, még csak meg sem kell izzadni. És valóban: zoknit jó naponta váltani:) (Ráadásul kicsi, nem ettől lesz tele a mosógép!)
És igen, egészen más szokásaink voltak!
Hamarosan folytatom az elmélkedést az eltűnő időről:)