Talita

Keresztény női magazin

Öt ok, amiért nem vonulunk fel a Pride-on

Nem az a kérdés, hogy kedveljük-e a másféle nemi identitású vagy szexuális vonzalmú embereket, hanem az, hogy mely törekvéseikkel értünk egyet, melyekkel pedig nem. A jelenlét egy demonstráción nem csupán a szeretet és együttérzés kifejezése, hanem az ott képviselt értékek és törekvések felvállalása is.

1. Nem a homoházasságra
Egyetértünk a Pride-nak azzal a törekvésével, hogy elvárja a társadalomtól: ne bélyegezze meg az átlagostól eltérő nemi identitású vagy szexuális vonzalmú embereket, és próbálja orvosolni hátrányos helyzetüket. Azzal viszont nem értünk egyet, hogy azonos neműek együttélését házasságként ismertesse el, illetve, hogy azonos nemű párok is szülőként fogadhassanak örökbe gyereket, mivel ezek a törekvések hosszú távon veszélyeztetik a hagyományos családi közösségeket. Ez azért baj, mert – bármennyire is próbálják a jól megalapozott társadalmi tapasztalatot súlytalan statisztikai felmérésekkel cáfolni – a hagyományos, egy férfi és egy nő házasságán alapuló család a legideálisabb a gyerekek pszichés és testi épségének megőrzésére. A homoszexuális emberi kapcsolatok „házasságosítása” elfedi azt a tényt, hogy ezek a kapcsolatok szexuális viselkedészavaron alapulnak. A különféle emberi közösségek „családosítása” pedig a család hagyományos fogalmának kitágítását, határainak feloldását, így az eredeti fogalom jelentésének szétesését idézi elő. Az egyenjogúsítás elősegíti ezeknek az új együttélési formáknak a respektnövelését, ajánlását, vagyis reklámozását, így terjedését is. A társadalomnak nem érdeke, hogy olyan életközösségek létrejöttét támogassa, amelyek eredendően reprodukcióra képtelenek és a hagyományosnál még illékonyabbak, a gyerekek felnevelése szempontjából kevésbé biztonságosak. Ebben az esetben tehát kevesek egyéni érdekei ütköznek a közérdekkel.

2. Kusza politikai háttérérdekek
A Budapest Pride mára (de talán már a kezdetektől) nem csak a homoszexuális, transzszexuális, stb, tehát a többségitől eltérő szexuális orientációjú vagy nemi identitással rendelkező emberek érdekeire figyelmet felhívó felvonulás. Markánsan megjelennek ott – támogatás címén – liberális és baloldali politikai pártok, különféle filozófiákat és ideológiákat képviselő mozgalmak. Ez önmagában nem baj, de így sokkal nehezebb elválasztani a valódi szándékot a rárakódott érdekektől, ami az azonosulást is megnehezíti. Tehát hiába lennénk megértőek az LMBTQ-emberek törekvéseivel, ha nem tudunk azonosulni sok mással, ami ennek égisze alatt még megjelenik (pl. az abortusz liberalizálása, egy párt kormányra juttatása, egy érdekeinkkel ellentétes világnézet propagálása, stb.)

3. Keresztények a Pride-on
Különösen együttérzünk azokkal a többségitől eltérő nemi identitású vagy szexuális irányultságú emberekkel, akikkel összeköt a közös keresztény hit. Az ő helyzetük nehezebb, mint nem hívő társaiké, mert a Biblia nem támogatja, sőt, kimondottan rossznak nevezi az ilyen irányultságú ösztönök fizikai megélését – mint ahogy károsnak tartja a hagyományos házasságon kívüli bármilyen nemi kapcsolatot is. Abban tudunk melléjük állni szeretettel, hogy nézzenek ezekkel szembe, és – Istenhez tartozásukat még mélyebben megélve – vállalják önként az önmegtartóztató életet. Úgy tapasztaljuk, a Pride-on rendszeresen megjelenő keresztény csoport úgy vállal közösséget az ottani törekvésekkel, hogy a Biblia szövegét nem veszi figyelembe (aj, hát olyan régi és idejétmúlt az!), vagy erőltetetten másképp magyarázza – hamis illúzióval áltatva azokat a keresztény homoszexuálisokat és transzszexuálisokat, akik életformájuk egyházon belüli elfogadtatását remélik.

4. Keresztényellenesség a Pride-on
Az elmúlt évek Pride-jain mindig feltűnt kisebb-nagyobb mértékben keresztényellenesség és harcos ateizmus. Ezek többnyire bosszantó célzatú „happeningekben” és feliratokban nyilvánultak meg, de ha nem többségi hozzáállást tükröznek, akkor nem képezhetnek visszatartó erőt a felvonulástól. A fenti három pontban megfogalmazottakhoz társulva azonban felerősítik azok hatását, és azt az érzést, hogy a magunkfajta nem homofób, de nem is homoházasság-párti keresztényeknek nincs ott helyük.

5. Tömegfóbia
Végül valami szubjektív: nem szeretünk tömegben lenni, nem kedveljük a mesterségesen szított karneváli hangulatot politikai felhangokkal. A többségi társadalmat érintő nagy és értékes törekvések érdekében, sorsfordító helyzetben mi is felvonulunk.

A Szerkesztők


Hozzászólások

  • Rea szerint:

    Már a legelső ponttal lőttél egy hatalmas öngólt. A “próbálja orvosolni hátrányos helyzetüket”-be igenis beletartozik a házasság és a gyermekvállalás engedélyezése. Az önmegtartóztatástól pedig pont elégszer kaptam agybajt ahhoz, hogy inkább hozzá se szóljak…

    • alced szerint:

      Kedves Rea, le tudnád írni, hogy szerinted a házasság és a gyermekvállalás hogyan orvosolná a homoszexuálisok hátrányos helyzetét? Mi az a hátrány, amiből előnybe kerülne valaki attól, hogy azonos neművel házasságot köthet és gyereket vállalhat? Társadalmi, gazdasági vagy érzelmi előnye származna belőle? Az emberi elfogadása, önértékelése változna tőle?
      Van elképzelésem, de kíváncsi vagyok más válaszokra is :).

  • kesztió szerint:

    „A társadalomnak nem érdeke, hogy olyan életközösségek létrejöttét támogassa, amelyek eredendően reprodukcióra képtelenek”

    Már elnézést, de ezek szerint a társadalomnak érdeke, hogy például egyedülálló (vagy valamilyen okból egyedül maradt) menopauzás korba jutott nők egyedül éljék le a az életüket? Vagy az is érdeke, hogy egy meddő személy is egyedül maradjon, csak azért, mert „reprodukcióra képtelen”?! És a homoszexuálisok, akik AMÚGY sem reprodukálnák magukat, hacsak erőnek erejével nem kényszerítik rá (de ez azért gondolom, még önök számra is gyomorforgató opció) is maradjanak magányosak?

    Nézzék, mindenkinek joga van kifejteni a véleményét, legyen az bár sarkított is. De egy újságírótól azért elvárandó, hogy erőltesse meg az agyát és gondolkozzon, mielőtt valamit leír.

    • Chaerea szerint:

      Elég idétlen a hozzászólásod. Az egy férfiből és egy nőből álló kapcsolat az egyetlen mód, amely eredendően alkalmas az élet továbbadására. Ez akkor is igaz elvi szinten, ha valamilyen szerencsétlen oknál fogva az egyik fél alkalmatlan a nemzésre.
      Senki nem mondja, hogy a normálistól eltérő szexuális identitásúak maradjanak egyedül, hiszen ott van nekik az élettársi kapcsolat. Ezek után mégis mi a problémád? Az agy erőltetésére vonatkozó javaslatodat kezdhetnéd magadon.

  • Faragó Csaba szerint:

    Szerintem ez elírás: “egy érdekeinkkel ellentétes világnézet propagálása”; gondolom ezt akartátok írni: “egy értékeinkkel ellentétes világnézet propagálása”.

  • tolerancia szerint:

    Ez az egész magyarázkodás téves elképzelésen alapul. Azon, hogy a homoszexualitás egy döntés. Nem az. Ha valaki homoszexuális, az eldöntheti, hogy titokban tartja, és megpróbál heteroszexuális életet élni, eldöntheti, hogy csak a legközelebbi barátainak mondja el, és a többieknek semmi köze hozzá, vagy hogy harcosan hirdeti és kiáll mások jogaiért is. Ezek döntések kérdése. De azt, hogy szíve legmélyén hogy érez, azt nem döntheti el, mert az nem rajta múlik. Ahogy egy heteroszexuális nem vonzódik saját neméhez, és nem tehet semmit eziránt, úgy a homoszexuális sem tehet semmit természetes vonzalma iránt.
    Ami meg a többi érvet illeti:
    1. A hagyományos házasság is lehet romboló egy gyerek számára, mint pl. mikor az apa veri őt, vagy az anyát, ami elég gyakori még manapság is. És egy hagyományos házasságban sem szokta a gyerek a szüleit nemi közösülés közben nézni, miért zavarná akkor az, ha a homoszexuális szülei szexelnek? Mi köze egyáltalán a szülők szexuális viselkedésének a gyerekhez? És miért jobb egy árva gyereknek intézetben nőni fel, mint egy szerető azonos nemű családban? Ami meg a társadalom érdekeit illeti, sokáig az sem volt érdeke, hogy a nők dolgozzanak, ezért a szerencsésebbek “kiélhették” magukat az anyaságban és az otthoni ingyen munkában, másokat pedig belekényszerített a szükség. S ha már az aktuális érdekekről beszélünk, sajnos a világnak pont az nem az érdeke, hogy továbbra is így szaporodjunk, úgyhogy tudományosan pont téves a kijelentésed.
    2. Csak azért, mert valaki, akit utálok, vagy legtöbb elvével nem értek egyet, valamit ugyanúgy csinál, mint én, azért nem fogok lemondani a saját elveimről, csak hogy nehogy véletlenül hasonlóan viselkedjünk. Ez kissé gyerekes lenne.
    3. A Bibliát vagy szó szerint értelmezzük, s akkor a paráznaság miatti megkövezést stb. is el kell fogadjuk, vagy átvitt értelemben, és akkor a tolerancia mint krisztusi elv szerint más bőrszínű, gondolkodásmódú és szexuális beállítottságú felebarátainkat sem ítélhetjük el, legalább is nem emiatt.
    4. Pont azért keresztényellenes sok homoszexuális, mert sok keresztény viszont homoszexualitásellenes. Szemet szemért, nemde? És ha a kereszténység hírnevét szeretnétek fellendíteni, pont itt lenne egy jó alkalom rá, hogy a Pride-on hirdessétek a testvéri szeretetet, és hogy Isten előtt mind egyenlőek vagyunk.
    5. Miért csak a többségi társadalmat érintő kérdések érdemlik meg a figyelmeteket? A kereszténység is kicsiny szektaként indult. Ha mindig csak azokat a véleményeket hangoztatjuk, amelyekkel mindenki egyetért, amelyek mindenki szerint úgy vannak, soha semmi új gondolat nem fog elterjedni. Ha mindig minden jó lett volna úgy, ahogy van, akkor még mindig a barlangban lennénk. Fejlődni a világgal nem bűn, elismerni, hogy ha valami nem működik és emberek boldogságát gátolja, azt meg kell változtatni, alapvető emberi kötelességünk. Hiszen az Újszövetség is mert ellent mondani az Ószövetségnek, s ebből alakult ki egy új világvallás. Amely az elfogadásra és a toleranciára hirdetett. Ne mondjunk ellent a krisztusi tanácsnak. A homoszexuálisok is ugyanúgy emberek, ahogy te meg én, és ahogy minket nem ítélnek el a hálószoba intimitásában történő viselkedésünk miatt, mi sem ez alapján kellene megítéljük embertársainkat. Sőt, harcoljunk azok ellen, akik ezt teszik.

    • alced szerint:

      Ezen a témán még nagyon-nagyon sok átbeszélni és újragondolni való van keresztény és nem keresztény körökben is, és érdekes szempontokat vetettél fel a cikk továbbgondolásához.
      Ugyanakkor én egyáltalán nem azt olvastam ki a cikkből, hogy a szerzők szerint a homoszexuális identitás döntés, erről szó sincs az egész írásban. A döntés itt arról szól, hogy valaki részt vesz-e a Pride rendezvényen, vagy sem.
      A mostani alkalom után nagy kérdés bennem, hogy ez a rendezvény tulajdonképpen most mit képvisel? Mert már rég nem csak az LMBTQ közösség jelenlétére és értékeire akarja felhívni a figyelmet, hanem tényleg sok olyan szervezet is jelen van különféle, szélsőséges jelszavakkal, amivel nem könnyű azonosulni, és ez elhomályosítja az összképet (meg persze nagyon sok, nagyon szimpatikus szervezet is másképp szélsőséges jelszavakkal). Miért is vonulnak fel az emberek, akik ott vannak? Jó persze, #loveislove #erzsiforpresident és #tolerancia, de például visszás, hogy a tolerancia jegyében megfér a rendezvényen a gyűlölködés. Nyilván nem ez a szervezők célja, hanem a párbeszéd, de jelen van. Valahogy, mintha a liberális gondolkodásmódban a tolerancia egy korlátnélküliséget jelentene, egyirányú toleranciát vár el, miközben ő maga nem toleráns a hagyományos gondolkodásmóddal. De lehet, hogy ez csak a szélsőségesen liberális, nagyhangúak miatt tűnik így, egy átlag liberális valószínűleg nyitott a konzervatív értékekre. Szóval ez a rendezvény pillanatnyilag valóban kissé átláthatatlan, nem egyértelmű, mi mellett áll ki, mert a résztvevők számos, egymástól nagyon távol álló értéket visznek oda, amik nagyrészt nem hagyományos értékek, és ezek alapján megértem, hogy egy keresztény ember nem tartja hitelesnek, hogy részt vegyen a Pride-on, mert nem azt látja benne, hogy ez elősegítené az elfogadó, szeretetteljes kommunikációt. Senki nem áll ki számára idegen, nem egyértelmű jelszavak mellett, hiába van jóban és elfogadó mondjuk egy leszbikus ismerősével. De talán pár év múlva letisztul a dolog, most még nagyon új mindez, és nagyon új az is, hogy keresztény körökben aktív kommunikáció zajlik a homoszexualitásról. De már legalább van :).
      Ha te esetleg jobban látod, vagy meg tudnád nekem egy tömör mondatban fogalmazni, hogy ennek a 2017 júliusi Pride hétnek konkrétan mi az üzenete, akkor nagyon kíváncsi vagyok vagyok a véleményedre!

  • Nem tudom ki írta a cikket, de a Keresztények a melegekért mozgalom aktivistájaként azt mondhatom, hogy nagyon rosszul esik, hogy a szerző a megkérdezésünk helyett megpróbálta kitalálni, hogy mit gondolunk olyan fontos kérdésekről, mint a Biblia relevanciája napjainkban, vagy a saját Istenhitünk és a meleg barátaink összeegyeztethetősége. 🙁
    A fentiekkel kapcsolatos álláspontokat nem fejteném itt ki, csak röviden jelezném, mint a torpedó társasjátékban, hogy “nem talált”. Viszont a fenti kérdésekről nagyon szívesen beszélgetnék el akár vele, akár a Talita bármely újságírójával, hogy tisztázzuk a félreértéseket, ha van a lap szerkesztőiben is nyitottság és kíváncsiság erre.

  • Szissz szerint:

    Kedves Hozzászólók!

    A Pride kapcsán sokan posztolták Vekerdy Tamás üzenetét: “El tud-e tölteni valamiféle örömmel, csodálattal hogy a másik ember más?”

    Az én kérdésem: el tud Titeket tölteni csodálattal az, ha valaki a katolikus tanítás szerint él, és ebben más, mint Ti? A szerzők – a katolikus tanításnak megfelelően – így gondolkoznak a Pride-ról, az LMBTQ emberekről. Kész. Ha elvárjátok, h mindenki csodálattal adózzon a Pride céljai és résztvevői között, lehet őket is csodálni!

  • Szissz szerint:

    *elírás: “…résztvevői előtt”

  • Kölnei Lívia szerint:

    Bálint, nem próbáltuk meg kitalálni, hogy mit gondolnak kereszténységről és homoszexualitásról, mert az egyértelmű a honlapjuk alapján és a Facebook-megnyilatkozásaikból. Érdekel minket a téma, ezért szinte megalakulásuk óta követjük tevékenységüket (ismerőseink is vannak a támogatóik között). Teljesen egyértelmű, hogy nem csupán párbeszédet folytatnak, hanem támogatják a homoszexuális testi kapcsolat és együttélés egyházi elfogadását. Mi másképp gondoljuk a hiteles keresztény hozzáállást, erről ma felesleges lenne vitáznunk, bár a személyes, (nem sajtó-)beszélgetéstől természetesen nem zárkózunk el.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Kereső

Alapítványunk

A Fiatalok, a Nők, az Ember Méltóságáért Alapítvány
Számlaszámunk: 10918001-00000120-06900008
Anyagi támogatást szívesen fogadunk. (Adó 1%-ra sajnos nem vagyunk jogosultak.)

Hírlevél

Add meg az email címedet, majd a megjelenő ablakban írd be az ellenőrző kódot.

Nyilvántartási szám: NAIH-105162