Ove, a konzervatív
Az idei nyári mozifilmek között eddig alig találtam olyat, amilyet szívesen támogattam volna egy mozijegy árával. „Az ember, akit Ovénak hívnak” című svéd film az egyik üdítő kivétel.
Az alig hatvanéves Ove (Rolf Lassgard) nem hős, még csak nem is vonzó személyiség. Kissé lassú felfogású, gondolatai egy vágányon haladnak, a változásokat nem kedveli, a gyerekkora óta jónak tartott elvek szerint él, rendmániájával lazább életvitelű szomszédai agyára megy, velük szemben könnyen indulatossá válik. Időnként kicsinyes is: barátsága a hozzá hasonlóan rendmániás szomszédjával látszólag azon bukik meg, hogy míg ő kizárólag a Saab gépkocsikat tartja emberhez (és svédhez) méltónak, barátja Volvót és más márkákat vásárol. A mélyben persze sokkal bonyolultabb lelki indítékok hatnak a barátságukra… Szemünk előtt pereg a múlt, és pereg a jelen is. Fiatalabb korában a felesége, Sonja iránti szerelme megszelídítette, hajlékonyabbá tette a jellemét – az asszony halála után azonban tüskés páncél mögé rejtette a szívét. Éppen kiteszik az állásából, ahol kora fiatalságától dolgozott. Elkeseredésében úgy határoz: követi feleségét a másvilágra. Öngyilkosnak lenni azonban nem könnyű, ha az ember szomszédságába fiatal, kétgyerekes család költözik, és az iráni származású anyuka számára az a természetes, hogy minden szomszéd életéről tudni akar.
Miért szeretem ezt a filmet? Mert a besorolásával ellentétben nem fekete komédia, hanem nagyon is színes. Mert a film szeretettel ábrázolja Ovét, aki maga a Konzervatív Ember. Egy keményfejű, de lágyszívű konzervatív. Az a fajta, aki mindennél többre becsüli a nyugalmat, a békét és az ezt megalapozó rendet. Utálja a felfordulást. Nem szívesen hagyja el a már bevált, járt utat a járatlanért. Nehezen szeret meg embereket, de szeretetében hűséges. Minden embertársa iránt felelősséget érez, dolgozik értük, és ügyel arra, hogy a környezetükben minden rendben menjen. A „másságokat” gyanakvóan fogadja, de az emberi esendőségre együttérzéssel válaszol. Nagy becsben tartja a régi értékeket, de azért az újakat is felismeri.
A nem hétköznapi nyugdíjas magatartása annyira elüt kaotikus, az értékeket viszonylagosnak tekintő környezetétől, hogy emiatt egyedi és lebilincselően érdekes figurává válik. A film végére megértjük: kellenek az ilyen Ovék a mi életünkben is, hogy ne forduljon fel fenekestül minden, hanem ha munka után hazatérünk a lakónegyedünkbe, legyen hol megpihennünk. A kalandjait végig kell nevetnünk és meg kell könnyeznünk. Érdemes.
Az ember, akit Ovénak hívnak. Svéd film, 116 perc. Rendező és forgatókönyv-író: Hannes Holm. Ove: Rolf Lassgard, a fiatal Ove: Filip Berg, Parvaneh: Bahar Pars, Sonja: Ida Engvoll.
Filmajánlóinkból:
Görbe gerinccel is lehetsz hős?
Katona, bűnös, szent – film Szent Ignácról
Tweet