Talita

Pál Feri új helyen

Új helyszíne van a Pál Feri-előadásoknak, ahogy az oda járók nevezik: „alkalmaknak”. A Millenáris Teátruma ad helyet mostantól Feri atya népszerű előadásainak. A kezdés változatlan: kedd, negyed kilenc.

Pál Ferenc 1966. június 29-én született Budapesten. Fiatalkorában aktív, később főállású sportoló a Budapesti Vasasnál. Volt válogatott kerettag, 1987-ben felnőtt magyar magasugró bajnok. Néhány ifjúsági-korosztályos országos csúcsa még ma is áll (!), de „feladta” a sportkarriert, vagyis a dobogó legfelső fokát, ahonnan élő ember számára csak akkor van följebb, ha a lelki, a spirituális világ felé törekszik.
1996. június 15-én szentelték pappá Esztergomban. Ezután előbb káplánként szolgált Terézvárosban, majd Rákoskeresztúron, 2002-től plébános Óbudán. Plébániája, a kis Kövi Szűz Mária templommal egy szocialista lakótelep szélén, a Szentendrei út zajos forgalmában működik, miséin a padsorok között, a földön is ülnek a fiatalok.
A SOTE posztgraduális képzésén mind a „lelki gondozói”, mind pedig „mentálhigiénés és szervezetfejlesztő” szakon diplomát szerzett. 2005-től a SOTE Mentálhigiéné Intézet munkatársa.
A közelmúltban jelent meg a második önálló könyve: „A függőségtől az intimitásig – Vágy, élmény, kapcsolat”, készült vele egy interjúkötet, s több antológiában, neves tudósok mellett társszerző.
Pál Ferenc papi pályafutásának kezdetétől tart heti rendszerességgel hittanórákat, előadásokat fiataloknak a pszichológia, teológia, mentálhigiéné témakörében. Az előadások tematikája meglehetősen tág, érinti a spiritualitást és a társadalomtudományokat is. A közösségi és családi konfliktusok, a személyes lelki egyensúly kérdései és a párkapcsolati, házassági problémák, a transzcendenciához fűződő kapcsolat problematikája is szerepel az előadásokon. Pál Ferenc szerint katolikus pap léte ellenére fontos, hogy az előadások világnézetileg semlegesek legyenek: bárki részt vehet rajtuk, nem kell semmi elvárásnak megfelelni, elég a hallgató nyitottsága.

Gyarapodó hallgatóság

A Terézvárosi Plébánián (ahol káplánként kezdte) előbb csak néhányan, majd több tucatnyian, végül az alagsori teremben már több mint százan voltak az előadásain. Rákoskeresztúri állomáshelyére közel ötvenen követték, s még többen csatlakoztak a hallgatósághoz.

A következő helyszínre, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem jogi karának legnagyobb előadójába, tíz-tizenegy éve már legalább hatszáz ember zsúfolódott be a hittanóraszerű kedd esti (20:15-21:30) alkalmakra, és az elmúlt években még nyolcvan-száz érdeklődő hallgatta a folyosóra kihangosított előadásokat a földön ülve hétről-hétre.

Előadásait közvetíti a Mária Rádió (hogy ott hányan hallgatják, nem tudni), s letölthetők az internetről. Azonban a zsúfoltság, az előzetes helyfoglalások okozta anomáliák már-már kezelhetetlenek voltak, s nagyobb terem után „kiáltottak”.

A Teátrumban

Pál Feri bejelentése szerint egészen biztos, hogy idén áprilisban, májusban és a következő évben is (értsd 2011/12-es tanév) itt lesznek az előadások. A kapunyitás fél 8-kor van.

Az előzetes híresztelésekkel ellentétben az „alkalmak” ingyenesek maradnak (gyengébbek kedvéért: nem kell semmilyen jelképes hozzájárulást sem fizetni, így egy-, kettő- illetve ötszáz forintot sem!). A terembérleti költséget, a „fedezetet” a fogyasztás jelenti; amint el is hangzott: a résztvevők minél többet esznek, isznak, annál inkább támogatják az előadásokat, illetve azok hosszú távú működését. „Ez egy hihetetlenül jó konstrukció” – mondta Pál Feri a Teátrum-béli első alkalommal, értékelve az „alkalmaknak” helyt adók, és a szervezők közötti tárgyalások eredményét. S valóban, a látogatók számából következően a büfé tisztes bevételre tehet szert, ami fedezi/fedezheti a költségeket; másfelől aki „anyagilag nem engedhetné meg magának a belépőt”, így az is meghallgathatja az előadásokat. Legalább tizenegyig (amikor e sorok írója eljött) a büfé is hangos volt. Bár egyre fogyatkozva, úgy százan-százötvenen maradtunk benn az előtérben, s kígyóztak a sorok a büfépult előtt. Barátok, barátnők, régi ismerősök üdvözölték egymást, s osztatlan volt az öröm az új hely okán, és ezen még sokat lendített a sörök és a szendvicsek széles választéka is. Magam a körözöttes és a húskrémes kenyerekig, illetve egy Dreher, egy Amstel sörig jutottam egy régi haverommal, akivel egy 1994-es félegyházi konferencia óta nem láttuk egymást.

A hangulat másoknál is emelkedett volt, s úgy tűnik, az új helyszín sokat segít majd abban, hogy a Pál Feri „alkalmaira” járók ne csak hallgatóság legyen, hanem közösség – vagy legalább laza halmaza kisebb közösségeknek.

Kovács Nándor

A fotó és a cikk forrása: Nyitott Akadémia

http://www.nyitottakademia.hu/index.html?link=eloado&eid=72