Paradicsomi állapotok: lecsó, saláta, mártás
Napok óta tervezem a lecsófőzést. Két napja várakozik a pincében az öt kiló paprika meg a két kiló hagyma. A három kiló paradicsomot akkor szedem le hozzá, ha a hagyma már a befőző nagylábasban pirul.
Évek óta van veteményeskertünk, ami elsősorban férjem munkáját dicséri. Ültet hagymát, salátát, egy kevés zöldséget, petrezselymet, kaprot, sóskát, spenótot, cukkinit, tököt, és persze a család kedvencét: paradicsomot. Paprikával nem nagyon kísérletezik, mert ahhoz nálunk nincs elég napsütés.
Idén annyi fejes és jégsalátánk volt, hogy alig tudtuk megenni, osztogattuk, akinek csak tudtuk. A sóskát már háromszor megszedtem, és most már időszerű, hogy újra ledinszteljek egy adagot a mélyhűtőbe, az ott sorakozó spenótos dobozok, legyalult tök mellé.
A paradicsompalánták jó részét apukámtól kaptam, aki már februárban gondosan elvetette a magot tejfölös dobozokba, hogy a kis növénykék májusra megerősödjenek. Ablakban, napon tartotta, öntözte, óvta őket. A nálunk elültetett 15 tő mostanra igencsak megerősödött, sőt, óriásira nőtt. Férjemnek egyre hosszabb karókat kellett melléjük tenni, hogy ne törjenek el.
Paradicsomot augusztus első napjai óta egyáltalán nem kellett vennünk, csak hátrasétálunk a veteményeshez, és szedünk, amennyi éppen kell. Nem mértem, de biztosan leszedtünk naponta egy-két kilót. Folyamatosan darabolom az újrafelhasznált fastfoodos dobozokba és be a jégre! De érdemes más módon is tartósítani.
Lecsóra fel!
Piacon járva örömmel láttam, hogy olcsó a paprika, 100-200 forint között már szép lecsónak valót lehet kapni. Nosza, lecsóra fel! Anyósomtól tanultam az arányokat: öt kiló paprika, három kiló paradicsom, két kiló hagyma.
A lecsófőzést persze nem írom le, mert egyrészt annyira ismert az elkészítése, másrészt meg mindenkinek megvannak a fortélyai. Van, aki paradicsom nélkül készíti, mások pirospaprika nélkül. Egyesek csak a bogyiszlói paprikából készült embertelenül erős változatot tekintik igazi lecsónak. Nálunk a „soft” változat a kedvelt ráütött tojással vagy belekevert tejföllel. Tudom, hogy elkötelezett lecsófogyasztók utóbbi ötleteket szentségtörésnek tekintik!
A mi lecsónk titka, hogy teszek bele egy kis kanál cukrot, hogy a paprika kicsit talán barátságtalan ízét elvegye. Ez apukám tippje, és haszonnal alkalmazom pl. a zöldbab vagy a tök esetében is. A 10 kiló zöldségbe két-három evőkanálnyi kerül majd.
Ha csak átlagos mennyiségű lecsót készítek, mindig teszek bele pirospaprikát, de az eltettbe nem, mert attól tartok, megkeseredne.
Sokan a befőzött lecsót úgy készítik, hogy nem pirítanak alá hagymát, csak a paradicsomot, paprikát dinsztelik össze, és csak amikor előveszik, akkor teszik hagymára. Az a tapasztalatom, hogy az így eltett lecsó nem olyan ízes, mint a hagymás változat, túlságosan dominál benne a paradicsom és a paprika íze.
Ha esetleg sok lecsót készítek, a maradékot úgy, ahogy van leturmixolom: kiváló kenőke lesz belőle pirítósra vagy akár virslihez, sült, főtt kolbászhoz is nagyszerű, és természetesen tartósítható!
„Mindent bele” paradicsomsaláta
Köztudott, hogy az ember kevésbé becsüli meg azt, amiből sok van. Egy idő után a paradicsom is lehet sok. Meg a paradicsomsaláta is. Ezért érdemes variálni.
Az alap a paradicsom és a hagyma, egy kis sóval, olivával összekeverve, amihez teszek esetleg: uborkát; fejes/jég/római salátát; konzerv főtt kukoricát; olivabogyót; fetasajtot, vagy akár az összeset egyszerre. Ízesítem citrommal vagy balzsamecettel, fehérborecettel.
Készítek salátát hagyományos cukros-sós-ecetes öntettel is, amikor az összetevők: hagyma, paprika, paradicsom. Ez gyermekkorom egyik sztenderd salátája volt, pörkölthöz, magyaros ételekhez a legfinomabb!
Mártás, leves, kechup
Nagyon sajnálom azokat az olvasóinkat, akik csak olyan paradicsomot esznek, amit valamilyen áruházlánc boltjában vásároltak, és piacra sem jutnak ki, ahol elvétve bár, de lehet kapni „igazi” paradicsomot. Vagyis olyat, aminek paradicsom íze van. Mert az „igazi” paradicsomból készült levest és mártást egyáltalán nem szükséges fűszerezni! Sőt, semmit nem kell vele csinálni, azon túl, hogy úgy ahogy van, héjastól feldarabolni, felfőzni, leturmixolni! Ha levest készítek, egy nagyon sovány rántásra szoktam tenni a paradicsomlevet és egy kis vizet, sózom, teszek bele (egy literhez) egy közepes fej vöröshagymát, és addig főzöm, amíg a hagyma megpuhul. Reszelt sajttal tálalom. A család kedvence! (Még szerencse, mert minimum hetente kerül az asztalra!)
A mártásnál leveszek egy kicsit a felfőzött paradicsom levéből és úgy turmixolom össze, majd a pépet nagy szeletekre vágott pirított hagymára teszem, egy kis sóval, egy evőkanál cukorral ízesítem. Ha jó sűrűre főzöm, tökéletes ketchup helyett is! Természetesen ezt is lehet télre eltenni!
Ez az, amit nem lehet megunni!
A férjem szerint a vajas kenyeret paradicsommal. Így aztán bízhatok benne, hogy jövőre is vállalja a családi kertész szerepét!
Kóczián Mária
A fotók a szerző felvételei
Kóczián Mari korábbi receptjei:
Dalmáciai menü – Mit főzzek utazás alatt?
A spenótos tészta nem elég fotogén!
Tweet