Párkapcsolati kurzus 4. – A szexuális vonzalomról
Ha kis túlzással bármely két ember kerülhet olyan helyzetbe, ahol szexuálisan vonzónak élhetik meg egymást, akkor érdemes kizárólag erre alapozni egy tartós párkapcsolatot?
Különböző elméletek születtek arról, miként jön létre a szexuális vonzalom két személy között. Gyakran beszélnek például az ember természetes illatának jelentőségéről. Az emberi szervezet is kibocsát feromonokat, melyek a verejtékkel jutnak a szabadba. Ezek célja a szexuális vonzerő megteremtése a felek között. Persze nem mindenkire hatnak egyformán. Az illat ugyanis beszédes. A párválasztás során fontos, hogy olyan társra találjunk, akinek az immunrendszere eltér a miénktől, mivel ez valószínűsíti a közös utódok egészségességét, ellenállóképességét. Így, hacsak nem társunk parfümje alapján választunk, jó, ha az orrunknál fogva vezetnek bennünket.
A környezet fontos lehet!
Néhány elképzelés szerint, gyakorlatilag bármely két személy között létrejöhet vonzalom, ha megfelelő közegbe kerülnek. Végeztek például olyan kísérleteket, melyek során véletlenszerűen összeterelt fiatalok csoportjában (miután biztosították őket az anonimitásról, és néhányszor már találkoztak) egyszerűen lekapcsolták a villanyt. Észrevették, hogy sötétben radikálisan megnő az érintések száma. Máskor testmozgással, ijesztő helyzetbe hozással fokozták a személyek izgalmi állapotát, majd egy csinos nőt mutattak nekik, mire a férfiak többsége szexuális izgalomról számolt be. Készséggel elhiszem, hogy a szexuális izgalom mesterségesen is felkelthető, és érdemes ebből a célból másokkal például együtt kocogni éjszaka. De abban is biztos vagyok, hogy ennyi egy életre szóló párkapcsolathoz a fizikai vonzódás szintjén sem elég.
Szemkontaktus, mosoly, közelség, érintés
Szexuálisan vonzóbbnak találjuk azokat az embereket, akik a szemünkbe néznek. Ha ehhez még mosolyognak is, sok kisebb hibát elnézünk nekik cserébe. Ugyanígy hat ránk a másik testi közelsége. Érdekes megfigyelés, hogy az intimitás érzése fokozható a közelséggel. Moziban, színházban, konferencián és templomban közel ülni a másikhoz önmagában fokozhatja a vonzerőt. Nem véletlenül különítették el egymástól korábban a nők és férfiak padsorát az istentiszteletek alatt.
Fontoljuk meg!
Ha kis túlzással bármely két ember (legalábbis sok egymástól eltérő immunrendszerű) kerülhet olyan helyzetbe, ahol szexuálisan vonzónak élhetik meg egymást, akkor érdemes kizárólag erre alapozni egy tartós párkapcsolatot?
Géza és Vali folyton veszekszenek egymással. Képtelenek bármit közösen megszervezni. Az életük káosz. Amit az egyik helyesnek ítél, azt a másik a következő cselekedetével már el is vetette. Veszekszenek pénzügyeken, gyereknevelésen, bevásárláson, üdülésen, munkavégzésen, időbeosztáson. Gyakorlatilag mindenen. Szívesen bújnak együtt az ágyba, de a szexen kívül semmi sem működik közöttük. Egészen eltérő értékrenddel bírnak, nem képesek összehangolni látásmódjukat.
A fentiek fényében hogyan tekinthetünk az önmegtartóztatásra?
Mint erényre. Ahogyan évszázadokon keresztül tették korábban, bár a szexuális forradalom e látásmódot elsöpörte. Minden okos lány tudta, hogy az a férfi, aki képes fékezni ösztöneit az első randevúk, majd a jegyesség idején, a későbbiek során is megbízhatóbbnak bizonyul. Mára az okos lányokat és fiúkat – akik szintén nem vették el a rögtön felajánlkozó nőket – ügyesen lenevelték a gondolkodásról. Nem kétséges, mennyire vonzó lehet egy tüzes szerető, aki ellenállhatatlannak lát bennünket, és ezt el is hiteti velünk, valójában azonban csak rövidtávú előnyöket remél (pl. szexuális örömök, a másik közelsége, társasága). Az olyan társ, aki hosszabb ideig is képes fékezni magát a kedvünkért, és az önmegtartóztatásról más, alternatív jelöltek kegyeiért sem mond le, az valószínűbben szeret bennünket.
Más kérdés, mennyire hasznos – itt most pusztán csak emberi szempontokat tekintetbe véve – az önmegtartóztatás egy tartós párkapcsolatban, házasságban. Ha a felek közös megegyezésével történik, esetleg külső kényszer miatt, vagy magasztosabb célok érdekében (családtervezés vagy gyerekvállalás során, gyermekágy idején, a pár tagjainak hosszabb távolléte, betegsége esetén, Istennek felajánlott áldozatként) akkor nincs ezzel sem gond. Ha azonban a szexualitás más okból, hosszú távon nem működik egy házasságban, akkor ez komoly veszélyeket rejt magában a pár intimitására nézve.
A fentiek fényében van-e értelme a féltékenységnek?
Van, egyfajta „ön- és párvédelemnek”. Természetesen ez nem jelenti a másik folytonos ellenőrizgetését. De nem véletlen, hogy megállapodott emberek jellemzően nem járnak éjszakai szórakozóhelyekre őrülten üvöltő zenére önkívületben táncot ropni. Ha valaki azzal teszi próbára társa hűségét, hogy jobbnál jobb nőket / férfiakat mutat be neki az ismerősi köréből, és kettesben hagyja őket intim helyzetekben, úgy érheti meglepetés. Különösen akkor, ha egyébként sincs rendben a pár szexuális élete. Az emberek (főleg a férfiak) hajlamosak a szexuális izgalmat összekeverni a szerelemmel. Egyszóval ne korlátozzuk feleslegesen a társunkat, és bízzunk benne! De azért nem árt az óvatosság.
Akkor hát mi a szerelem?
Biztosan nem csak szexuális vonzódás. Ugyanakkor nélküle elképzelhetetlen.
Zsóka 50 év körüli, csinos, fiatalos asszony. Két éve lépett ki házasságából, miután keresztény szellemben felnevelte gyermekeit, társa volt férjének. Aztán egyszer csak nem bírta tovább. Nem könnyű közösen megélt évtizedek után bevallani önmagunknak, hogy valami kezdettől fogva nem működött. Zsóka soha sem vonzódott igazán fizikailag férjéhez, nem tudott beleszeretni, de egy nagy tekintélyű pap hatására mégis hozzáment feleségül. Mára megértette, rossz kompromisszumot kötött. Sajnos, nem csak a házassága ment tönkre, de az egyház bölcsességébe vetett bizalma is megrendült, hiszen az egyház közelében eddig leélt élete során senkitől sem kapott valós segítséget.
Talán ez az atya ismerte a pszichológia álláspontját a nemi vonzalom mikéntjéről, és arra gondolt, hogy majdcsak megjön az magától. Mondjuk az építkezés alatti fokozott testmozgás, az együtt elköltött gyertyafényes vacsorák, az állandó testközelség, vagy a közös ágyban eltöltött éjszakák hatására. Mégsem így lett. Esetleg az illat nem stimmelt. Valószínűbb azonban, hogy Isten kegyelmében reménykedett, és bízott a fiatal pár boldogulásában. Bizonyos tekintetben az élet őt igazolta. Születtek a házasságból szép, okos gyerekek. Csak a gyerekek kirepülése után maradt két ötvenéves, kétségbeesett ember, akik nem találták a helyüket a megmaradt családjukban, és már az egyházban sem.
Láthatjuk, mennyire szükséges a kielégítő szexuális élet a boldog párkapcsolathoz. De az is világos, mennyivel több a szerelem némi nemi izgatottságnál. Ne keverjük össze!
Szűcs Emese
Képek forrása: 1. kép, 2. kép, 3. kép, 4. kép
Cikksorozat előző részei:
Tweet