Pirított tökmag
Megint egy ilyen semmi különös étel, de egyszerűen szeretem az egyszerű dolgokat. Nem arról van persze szó, hogy veszünk a boltban pirított tökmagot, és úgy nézzük a meccset, hogy közben mindenki ropogtat. Az is klassz lenne.
Hanem arról, hogy leszedjük a kertben az érett tököket, berakjuk a kamrába, és várunk, míg megérik a magja. Néha megnézzük, hogy elég dagi-e már. Szépen meghíztak-e már a magocskák a tököcskénkben, és csak akkor szedjük ki belőle, ha már jó kövérek. Aztán belesimítjuk egy nagy tepsibe, és pici tűzön lassan megpirítjuk.
A hosszan készülő ételekben az a jó, hogy finom illatot varázsolnak a lakásba, és egyre nő az izgalom, mikor lesz már kész. És persze lehet a magot bontogatni egyedül a gép előtt, netezgetve, de a legjobb, amikor sokan körbeüljük az asztalt, és bontogatunk, bontogatunk, és jó sokáig beszélgetünk. Úgy sem lakunk jól vele soha, és akkor legalább tovább tart a beszélgetés, és még kiderülhet az is, hogyan sikerült a nyelvtan doga, és mennyi időbe telt a rajztanárnőnek egy PowerPoint elkészítése.
fodorévi
Tweet