Talita

Pornó – Visky András darabja a Nemzetiben

Színházba ment a Talita szerkesztősége. „És mi lenne, ha hárman egymástól függetlenül írnánk egy rövid kritikát az előadásról?” „Jó, de akkor egy szót se beszélünk róla a végén!” Nem volt könnyű magunkba fojtani az élményeket, de sikerült. Itt az eredmény!

A Nemzeti Színház 2008-ban pályázattal csatlakozott a történelmi keresztény egyházak által meghirdetett Biblia évéhez. Tíz írót kértek fel, hogy írjanak drámát a Tízparancsolat egyes parancsaira, nyolcan el is készültek. Visky András műve a „Ne lopj!” passzusra íródott „Pornó”. A művet olvasószínházi előadásban láthattuk május 17-én.

Lívia: Nagy kíváncsisággal figyeltem az előadást: vajon hogyan közelíti meg a szerző a „Ne lopj!” parancsolat nagyon is hétköznapi témáját, amiről minden embernek van tapasztalata és véleménye. A kíváncsiságom hamarosan nyugtalansággá változott, mert a „Ne lopj!” motívumát sokáig nem leltem. Megpróbáltam elfeledkezni a várakozásomról, ami már-már a műélvezetet is zavarta, helyette csak az előadásra figyeltem. Megérte.

Egy bájos, légiesen könnyűnek tűnő, ugyanakkor tragédiák súlyát hordozó lányt elevenített meg Radnay Csilla színésznő. A lány Romániában él, az önkényuralom utolsó évében, 1989-ben. Szegény gyerekeket gyűjt maga köré, utcaszínházat szervez nekik. Az állami belső elhárítás ezt rendszerellenes lázadásként értékeli, ezért besúgókkal figyelteti. A hivatalos iratokban „Pornó” fedőnévvel emlegetett lány meg meri mutatni lelke mélységeit, önzetlenül osztja az érzéseit. Férjét öngyilkosságba kergetik, magzatát elveszíti. A besúgókkal, megfélemlítőkkel dacoló fiatal nő ezeket a megpróbáltatásokat már nem viseli el, szerettei után hal.

Sorsát két nézőpontból is követhettük a színpadon: Radnay Csilla elénk élte-érezte a lány lobogó lelkesedését és gyötrődéseit, ugyanakkor szenvtelen hangon felolvasta a besúgó jelentéseit is. Kétféle előadásában ütközött a két kibékíthetetlen világ.

Szép, erőteljes, megható sorsot élhettünk át egy órában a színésznő nagyszerű előadásában. Egy élet fokozatos ellopásának lehettünk tanúi. Az önkényuralmat nem a színei vagy a jelszói jellemzik, hanem az emberi sorsok erőszakos vagy éppen alattomos elrablása. „Ne lopj!” – hangzik az időtlenül érvényes intés, de az önkény fenntartói minden korban értetlenül fogadják.

Edit: Már néhány nap eltelt Visky András Pornó című darabjának bemutatója óta, és még mindig bennem él a szöveg. Mint József Attila egy-egy sora. Van-e közös a két íróban? Ha csak a gyerekkorukat nézzük, kiderül, szenvedés mindkettőnek jutott. József Attila három éves volt, amikor apja eltűnt: Romániába ment. Az erdélyi Visky András kétévesen veszti el egy időre apját, és tölti az igazán fogékony gyermekéveit egy internálótáborban. Bár nyolcévesen újra együtt a család, a tábor mély nyomot hagy a későbbi íróban.

A Pornó című dráma sem az, aminek első ránézésre látszik. Nincs benne pornó. „Pornó” egy lány fedőneve, akiről jelentéseket ír egy „Kispap” nevű ügynök. „Pornó” színházi előadásokat tart utcagyerekeknek, a „kis koszosoknak”, és akibe beleszeret egy ezredes fia. A jelentések, amelyeket Visky felhasznált, dokumentumok, két hónapot ölelnek fel, annyi idő alatt Pornó megfogan, az ügynökök poloskákat helyeznek el a lakásában. Megismerkedünk a Görény nevű szomszéddal, akivel a fürdőszobában történnek titokzatos diskurzusok a csobogó víz ütötte zajban. Megtudjuk, hogy a lány szerelmét elfogták, bezárták szülei lakásába, ahonnan a fiú kétségbeesve menekült. Mivel le, a kijárat felé nem tudott, fel a magasba. Végül a tízedikről leugrott. Közben a megfogant kicsi lény lelke talán „méz-, fahéj-, narancs- és dió illat” kíséretében elillan Pornó testéből. A lány hullamérgezést kap, és míg vacillálnak az orvosok, hogy szabad-e abortuszt csinálni ebben az esetben – akkoriban szigorú abortusztilalom volt Romániában – kitör az a forradalom, amelyért ’89-ben szegedi barátaim is harcolni mentek.

Mindez egy színésznő előadásában hangzik el, aki néha nagy alakú füzetet lapozgat a színen, lévén felolvasószínházban vagyunk. Radnay Csilla a fiatal lány, aki elhiteti velünk, mindez megtörtént. Nagy Mari, a rendező segített neki. Vagy fordítva. Egy lány, egy spirálfüzet és fények. Ennyitől is él a szín, mert az ember él benne, hála a sűrű szövegnek is, amely néha Szilágyi Domokost, néha Pilinszky szigorú és rövid sorait juttatja eszembe. Szóval szívszorító, írhatnám. De nem írom. (Pedig tényleg az.)

Mari: Az olvasószínház olyan, mint amikor az ember nem csak megeszi az ebédet, hanem részt vesz a főzésben is. Mi kéne még bele? Egy kis só? Bors? Netán hiányzik a drámai konfliktus?

Visky András műve nem dráma. Inkább kisregény. De attól még jó. Átélhető. Ráadásul a rendszerváltó téma ritkaság az irodalmunkban, művészetünkben. Igaz, nem anyaországi, hanem határon túli történet. Erdély és csatolt részek 1989 vége.

Emlékszem azokra a napokra. Az őszt Moszkvában töltöttem részképzésen, aztán december közepén jöttem haza. A romániai forradalom hírére. Felemelő volt és félelmetes. A fiú, akivel akkor jártam, csaknem a tettlegességig ideges lett, amikor azt mondtam neki, hogy szerintem a magyarok és románok összekapaszkodása csak időleges, csakhamar minden a régi lesz.

A Pornó hőse egy fiatal nő. A nőknek mindig nehéz, de diktatúrákban különösen. Nem véletlen, hogy a méltán magasztalt „Négy hónap, három hét, két nap” című román film kiszolgáltatottjai is fiatal nők. Ez a mozi jutott eszembe a Pornóról. Nő, aki egyedül van, önálló, bátor, érzékeny. A címszereplő ráadásul színésznő. A megidézett drámai hősnők, Nyina a Sirályból és Antigoné is önállóságuk áldozatai. „Pornó” terhessége miatt még inkább alkalmas az áldozati szerepre. A várandósság erő és gyengeség egyszerre. Kiválasztottság és kiszolgáltatottság.

Radnay Csilla nagyon rokonszenves színésznő. Érzékeny és kedves. A szerepet nehezen találta meg – ez talán nem csak az ő hibája volt. A mű kb. egynegyedéig nehezen eldönthető, hogy miről is van szó tulajdonképpen. Kicsit féltem, hogy semmi nem bontakozik majd ki, de szerencsére tévedtem. Kialakult a történet. A kisregény története, amit szívesen meghallgattam. Az előadásnak az egyharmada környékén kezdett Radnay Csilla igazán jelen lenni a színpadon. Onnantól kezdve játéka-felolvasása már átélt és átélhető volt. Nagy Marinak, aki a rendező volt, ez biztosan előbb sikerült volna. De szurkolunk Csillának, szerintem nem hiába!

Hogy miért a „Ne lopj!” parancsolatára készült a mű, nem tudom eldönteni. Talán: ellopni valakinek a magánéletét, szerelmét, magzatát, életét? Ahogy ez egy diktatúrában gyakran megtörténik.

Visky szövege szép és megindító. Hiányzik belőle minden felesleges modernkedés. Emberi. Magamutogatás nélküli. Szikár és költői. Érdemes lenne belőle írni egy színdarabot!

Radnay Csilla fotójának forrása: http://www.origo.hu/filmklub/blog/portre/20110411