Talita

“Bűnnek a hazugságot tartom” – Házasságtörés 1.

A Teremtés könyve szerint Isten egymás számára, egymás boldogítására alkotta meg a férfit és a nőt. Kettejük kapcsolata, amelyet házasságnak nevezünk, egész életre szóló szeretetközösséget jelent. Ha megbomlik, vagy végső esetben felbomlik ez a szeretetközösség, annak az ember az oka. Házasságtörés című cikksorozatunk első darabja pontosan megmutatja, miért. Interjúalanyunk – közismert személy – névtelenül vállalja a beszélgetést.

–Mi a házasság?

A házasság, csakúgy, mint általában a társas kapcsolatok, fontos dolog az ember életében. Pszicho-fiziológiai és mentálhigiéniai szempontból is igazolt, hogy pozitív hatással van az életünkre. A házasságban rengeteg dolog hat együtt, a szolidaritás, a szex, a gyerekek összetartása, vagyoni elrendeződés. Nem akarok annyira cinikus lenni, mint Brecht, aki azt mondta, hogy a házasság közös vagyon és nemi szerv használat.

– Hasonló véleményeket kapok a férfiaktól. Főképp gazdasági szövetségként aposztrofálják.

Én nem így gondolom. Ha idealisztikusan akarnék definiálni, akkor belevenném az emberi kapcsolatot mint alapélményt, egymás támogatását, az erotikát, a gyerekek létrejöttének csodálatos történeteit, és a közösen gondozott ‘vagyon’ építgetését. A házasságnak vannak világnézeti aspektusai is, amelyek a legkülönbözőbb szakrális forrásokból határozódnak meg.

– Az Ön számára mit jelent?

Egy ideális állapot, amit én nem tudtam elérni.

– A tökéletes harmóniát?

Valószínűleg olyan nincs is, de sajnos, még a tökéletlen harmóniát sem tudtam mindig elérni. Házasságban élek immár 44 éve, nagyon sok minden összetart bennünket, a gyerekeink, az ízlésünk, az emberi viszonyulásunk a világhoz és másokhoz való fordulásban; ahogy gondolkodunk az elesettekről, a világ külsőségeiről, a közös születések mellett a közös gyászok megélése, egymás közvetlen hozzátartozói elvesztésének a feldolgozása. Bár többet vártam a házasságtól, mint amit megkaptam, mégsem váltam el.

– Mit várt?

Teljes őszinteséget. Annak a felszínre hozatalát, rezonáló kinyilvánítását, hogy a másiktól kapjak választ arra, hogy mi az, ami nem jó. Jó lett volna, ha nem bagatellizálunk el olyan dolgokat, amelyek az egyiknek fontosak, a másiknak nem. A lehető legmélyebben kellett volna beszélnünk róla. Egy kényelmes, kompromisszummal átitatott világban élek. A feleségem becsületes, rendes, jószívű ember, sok mindenben egyezik a véleményünk, hasonlóak a döntéseink, mégis akkor vagyunk igazán jóban, mikor jelen vannak a gyerekek és az unokáink. Mikor egyedül maradunk, akkor csend van. Volt idő, amikor nem volt csend. Amikor egy évre elköltöztem. Aztán visszamentem.

– Ezek szerint Ön nem a társát vette el feleségül. Az alapkérdés az, hogy egy ember a társát vagy a szerelmét veszi-e el?

Igen, így van. Az egyetemen évfolyamtársak voltunk. Ha a társ olyan személy, akiből csak egy van, akkor ő nem az, habár én még nem találkoztam olyan emberrel, aki „a Társ” lenne. Kifejezetten boldog fiatal házasként indultam, bár a körülményeink nehezek voltak. Azonban hamar elkezdett valami hiányozni. Nemcsak a gyerekek jöttek sorra, de a konfliktusok is, amit az én kilépéseim okoztak, nem fizikai értelemben. Igen gyorsan rájöttem, hogy vonzódom másokhoz is. Ennek az lehet az oka, hogy a szüleimnek nem volt jó a házassága. Tudtam, hogy anyámnak van egy állandó kapcsolata, apámnak meg sok mellékes, lehet, hogy hatott ez a minta is.

– A hiány miben mutatkozott meg?

Például, hogy eltérő igényeink voltak a szexben, és ez kibeszélhetetlen maradt. Ha két ember szereti egymást, akkor mindent meg kellene tudniuk beszélni, visszajelzéseket kellett volna adnunk… Elbagatellizáltuk a dolgot: “annyi minden jó, mondd már, egy-két dolog nem tökéletes”. Ebből ki lehet jönni úgy is, hogy az ember mindent megpróbál és megdolgozik a kapcsolatáért. Én az első utat választottam, de nem szeretném a szexre leszűkíteni a beszélgetést. Egyébként, a gyerekeink hatására egyszerre lettünk hívők.

– Azt hittem, hogy mindig is hívők voltak.

Felnőtt megtért vagyok, ha megtértnek lehet mondani. Néha a saját hitemet is kétségbe vonom. Fantasztikus élmény az Istennel létrejött kapcsolatom, tele vagyok kérdésekkel, amelyeket fel is teszek neki, időnként majdnem pimasz a viszonyom vele. Nincs félelem bennem.

Visszatérve a házasságomra, idővel jelentkeztek olyan problémák is, amelyek az emberekhez való viszonyunkban is megmutatkoztak. A szó szexuális értelmében nincs köztünk házastársi kapcsolat. Néha van valami kedvesség, simogatás, puszi, a másikra a maximális odafigyelés, féltés. Nagyon sok külső kapcsolatom volt, de olyan, aki miatt megváltam volna a házasságomtól, talán kettő akadt. Az egyik miatt költöztem el, aztán a másik fél részéről visszahúzódott a szenvedély, majd mikor visszamentem, újra szerette volna kezdeni, de én akkor nem mentem már bele. Most is van egy konstans, erős és jó kapcsolatom, ami nemcsak erotikából áll.

– Azt a szövetséget, amire vágyott, érezte valakivel?

Talán csak elemeiben, igen, felvillanásokban. Ezek nem a házasságomban történtek, ezért jobban felfigyeltem rájuk. Egy-két hónap múlva azonban észrevettem azokat a gesztusokat is, amelyek nem tetszettek. A mostani kapcsolatomban is vannak olyan dolgok, amiket nem szeretek. Iszonyú kritikus vagyok magammal, de másokkal is.

– És a konszenzus? Ha nem kötünk konszenzusokat, nem megy előre a dolog, stagnál.

A feleségemmel általában meg tudunk egyezni a nagy döntésekben. Lehet, hogy kergetek valamit, ami nincs is? Még nem mondtam le az álmaimról.

– A be nem teljesült álom szerencsétlenné tesz. Hívőként hogy illeszti össze a dolgokat?

Sehogy. Nem tudom összerakni, bűnnek tartom.

– Nem menti fel magát?

Nem. Mindig megkérdezem az Istent, hogy mit csináljak, és kérem a bocsánatát. Szerintem, Isten sokkal többet megért ebből a döntésből, mint amit feltételezek róla, de én magam nem adok felmentést magamnak. Bűnös vagyok, és akkor is annak tartanám magam, ha lenyelném a dolgokat és magamba fordulnék. Így se vagyok teljesen boldog, de néha mégis. Most teljes a béke a feleségemmel, és remélem, ez így is marad.

– Mi a boldogság feltétele?

A belső béke. Valamint megérteni azt, hogy mi a dolgod. Én hiszem, hogy ez fölülről jön. Nem vagyok Jób, tudom, hogy bűnös vagyok, nemcsak ebben, másban is. Hiú vagyok, és bizonyos dolgokban sznob is.

– Nemrég valaki azt mondta, hogy Istenben sokkal több szeretetnek kell lennie, mintsem az ember ellentmondásra épülő létét megítélje.

Tudjuk, a szabad választás működik. Alternatív kapcsolataim nem pornográfiából állnak. Voltam prostituáltakkal is, érdekelt, hogy milyenek. Jó akartam velük lenni, kedves, egyiküknek még orvost is szereztem, mert krónikus beteg volt, végül nem is feküdtünk le. Érdekeseket beszélgettünk. Hogy mi is a szex, arról Feldmár András A barna tehén fia című könyvében rengeteget lehet olvasni. Isten látja, hogy valami hiányzik az életemből. Amikor óriási tűz volt, azaz elköltöztem, és a szerelmem lelépett, jártam egy pszichológushoz. Ettől független is feszültségek voltak és vannak is bennem, amelyek egy ideig jók, hajtó erejűek, aztán már nem. Leblokkolnak.

– A leblokkolt, nem használt feszültség azonnal gátakat épít.

Hajjaj! A pszichológusnő azt mondta, hogy azonnal el kell jönnöm otthonról, akkor is, ha egyedül leszek, de ne menjek vissza a kompromisszumba. Én visszamentem, nem tudtam a feleségemet megbántani. Nagyon szeretem, s bár különböző ritmusban élünk, bennem még mindig rengeteg újdonságkeresés van.

– A házasságtörést bűnnek éli meg, miért?

A történetben bűnnek a hazugságot tartom. Nem azt, hogy szex van, hanem a szövetség megtörését. Azt, hogy nem mondom el a dolgokat, hova megyek, mit csinálok, kivel vagyok. Persze lehet, hogy nem is kéne elmondani, de ha valaki rákérdezne, letagadnám, érti? Ez az, amivel nem tudok elszámolni.

– Az, ahogy az ember önmagát érzékeli, a belső gondolatait megéli, megosztható az önélmény?

Hát… Istennel megosztható.

– Mi a szerelem? Nádas Péter írja, hogy a szerelem életidegen dolog.

Igen, életidegen. Mi tartozik az élethez? Az evés, a meleg, az utódnemzés, a másikkal való kommunikáció… a szerelem…? A szerelem olyan, mint egy varázsbuborék. Ezzel a fontos kapcsolatommal is így kezdődött, álltunk a lépcsőn, néztük egymást, és nem lehetett elmenni onnan…

„Egy alkalommal Jézus útra kelt Kafarnaumból, és Júdea határába ment, a Jordán túlsó partjára. Ott ismét nagy tömeg sereglett köréje, ő pedig szokása szerint tanította őket. Akkor a farizeusok odamentek Jézushoz és megkérdezték: “Szabad-e a férjnek elbocsátania a feleségét?” Próbára akarták ugyanis tenni. Ő azonban kérdéssel válaszolt: “Mit parancsolt nektek Mózes?” Azt felelték: “Mózes megengedte, hogy váltólevelet írjunk és elváljunk.” Jézus folytatta: “A ti szívetek keménysége miatt írta nektek ezt a parancsot. Isten azonban a teremtés kezdetén férfit és nőt alkotott. Az ember ezért elhagyja apját, anyját, a feleségéhez csatlakozik, és ketten egy test lesznek. Ettől kezdve többé már nem két test, hanem csak egy. Amit tehát Isten egybekötött, azt ember ne válassza szét.” Otthon tanítványai ismét megkérdezték őt ezzel kapcsolatban. Ezt válaszolta: “Aki elbocsátja feleségét, és mást vesz el, házasságtörést követ el ellene. Ha pedig a feleség hagyja el férjét, és máshoz megy, házasságtörést követ el.” (Mk 10,1-12)

Gyimesi Ágnes Andrea