“Csíkos” Csillag vagy fecske
A Csík zenekar és Lovasi András közös művét a You tube-on 2.548.497 alkalommal indították el a mai napig az alatt a négy év alatt, amióta egy felhasználó feltöltötte.
Ez egynegyed Magyarország. És csak egy videó. De ezerszámra találni a neten más feltöltéseket. Siker, vastagon. Ráadásul megérdemelt.
Miért szeretjük a Csillag vagy fecskét? Mert őszinte. Általában is a Kispált ezért szereti a közönség az elmúlt több mint két évtizedben töretlen lelkesedéssel. Ha van zenekar, ha nincs. A fiam, aki most 15 éves, egyik legnagyobb vágya teljesült azzal, hogy elmehetett a búcsú-koncertre a Szigetre két éve. Mi meg vagyunk annyira felelőtlenek, hogy elengedtük. Persze a barátaival volt, két apuka kíséretében. Életem nagy élménye, hogy hetedikes koromban láthattam Nagy Ferót valami kültelki (Kőbánya?) művelődési házban a Katicabogárkát üvölteni. Állat volt! – ahogy mondani szokás. Ezt a tapasztalatot láttam a fiamon is.
Azonosulok
Szóval mert őszinte. Nem kicsit. Nagyon. És ősi a téma: fiú várja lányt, aki nem jön el. Kevesen vannak, akikkel soha nem történt meg, hogy hiába vártak valakire. Könnyű azonosulni a szituval. És a fájdalommal is, ami minden szóból árad. Meg a költészettel, ami megint csak minden szóból árad: csillag vagy fecske. Éjjel csillag, nappal meg fecske. Fényes, ragyogó, messze, magasan, fent szárnyaló. Nem földi. Valaki, aki magasabb rendű. Akit szeretünk, főleg ha reménytelenül szeretjük, égi lény. És ki ne szeretett volna életében reménytelenül?
A bajszos és a szemüveges
Várakozás, egyedül az idővel: magány. Végtelen. Vasúti resti, kosz, mocsok, kékruhás nők (prostik, takarítónők, rendőrnők?), felesek valódi vastag falú feles (0,5 dl) pohárból. Sör – üvegből. Romlás, lecsúszás, dekadencia. Ott van ez már Lovasi András keserűen felhúzott szája sarkában legalább huszonöt éve. És még mindig jól áll neki. Na, ez is fontos: karizmatikus frontember, aki az évtizedek dacára vonzó marad. Valahogy nem használódik el. Honnan ez az erő? E nélkül nem nagyon marad fenn zenekar. A Kispálnak ez megmaradt. Mint Kispál szájában a folyamatosan lógó cigi. Meg nekünk is megmaradtak. Nézem a felvételt, a végén Csík János vokálozik Lovasinak. Egy ironikus mosoly a keserű mellé. Kétféle férfiasság. Egy bajuszos, egy szemüveges. Egy népi, egy urbánus:)
Sztorim
Mi van ezzel a sráccal meg a lánnyal? Nem először vár a lányra, az biztos. Valami volt már itt. Voltak ők már együtt. Azért vár annyira a fiú, hiszen tudja, hogy kit vár. És talán a lány is tudja, hogy kihez nem megy el. Jó oka lehet a távolmaradásra. Pedig menne ő, de már megértette: nincs értelme. Csak fájdalmat okozna magának. Minek újra elkezdeni? Megint ugyanazok a körök, ugyanazok a csalódások, megint ugyanaz a szenvedés. Ha nem mélyebb.
Tartalom és forma
Hat versszak, három refrén: 2-1-2-1-2-1. Kilenc versszak, nagyon jó szám! Megvan a harmóniája, miközben a sztori az ötödik versszakban fordul: „És aztán nem jötté’” A középpontban, hajszálpontosan! Aztán nem marad más, csak a vegetálás, várakozás nélkül. Meg annak bizonygatása, hogy ez nem is fontos: „Végül is mindegy is/ Tudtam, hogy nem is jössz” Persze, ez kell. Nehéz kimondani, ha csalódunk. Jobb úgy tenni, mintha mindegy volna. Különösen a férfiakra jellemző ez az óvatosság. Hiszen nehéz összeérni az érzelmeinkkel. Kapcsolatba lépni velük. Könnyebb okosnak lenni és kioktatni a másikat. Mondjuk egy népi szentenciával. „Minden föld bevetve/ Minden nő rendbe”. Igaz, nekem nem jutott nő, de legalább tudom, hogy nem. Vagy: Minden nőt lerendeztem már, neked nem kellettem, de kit érdekelsz? És különben is: „Maradj otthon”. De onnan is nézz engem, a te igazi életfilmedet. Igaz, nem vagyok nagyon vonzó, totál berúgtam, de csak ebben a pillanatban vagyok ilyen undorító, az előbb még jobban néztem ki, sőt: „Istent dicsértem én” Nahát. Hogy jön ide Isten? Miért dicséri Istent a fiú?
József Attila
Amióta életemben először hallottam ezt a számot, József Attila Eszméletének utolsó versszaka ugrik be minden egyes alkalommal, amikor meghallom.
“Vasútnál lakom. Erre sok
vonat jön-megy és el-elnézem,
hogy’ szállnak fényes ablakok
a lengedező szösz-sötétben.
Igy iramlanak örök éjben
kivilágított nappalok
s én állok minden fülke-fényben,
én könyöklök és hallgatok.”
És nem csak a vonat miatt, a szinte azonos motívumrendszer (vonat jön-megy, száll, fény-sötétség, éj-nappal) miatt. A beszélő ebben a versben ugyanúgy megkettőzött, mint a dalban. Nézi magát. A versben egyedül és segédeszköz nélkül. A dalban a tévében látja magát, és a lány is ott nézheti meg. Vajon élőben? Akár ez is lehetséges. De akkor hogy mondhatja mindezt a lánynak? Hol is van akkor? Átkozódik? Nem. Istent dicséri. Nem hallatszik ironikusan. Még a részeg dicséret is inkább csak szomorú.
Örülök ennek az Istennek. Mert legalább szerepel:)
Minek ide Csík János zenekara?
Mert ettől lesz igazi népdal. Ha még nem mondtam volna, hogy a Csillag vagy fecske az. Városi folklór 21 századi módra, népi bandával. Óriási lett ettől a dal és a szöveg holdudvara. És a rajongótábora is. Például én nem voltam soha Kispál-fan, így ezt a dalt is a Csíktól hallottam először. Nekem így volt befogadható. Sőt, pont így kikerülhetetlen. Egy álló este csak ezt hallgattam. Hihetetlen ziccer ez a szám a Csík hangszerelésével, hangszereivel! Csík Jánosnak pontosan az a nagysága, hogy megérezte, mihez kell nyúlni. Ne is beszéljünk a Most múlik pontosanról… Ráadásul pont akkor, amikor a cross over olyan hihetetlenül népszerű lett. Ja, és a szaxofon… Értitek: népzenészek között szaxofonon kísérni eredetileg pop-rockzenét! Őrület!
Egy szó mint száz
Minek is annyit beszélni! Hallgasd meg a számot először „csíkosan”, aztán „kispálosan”! Vagy, ahogy akarod:) Egy a lényeg: merülj el benne bátran! Garantált katarzis!
Kóczián Mária
Nyitókép: innen. Második kép: innen.
Kapcsolódó cikk:
Különös szilveszter
Tweet