“Ki szavatol a lady biztonságáért?”
A hét országgyűlési botránya – eddig, hiszen ez még csak az ülésszak első napja volt – Varga István fideszes képviselő hétfő éjjeli felszólalása. Népi kezdeményezés keretében önkéntesek százezer aláírást gyűjtöttek annak érdekében, hogy a Btk-ban külön önálló bűnügyi tényállásként szankcionálják a családon belüli erőszakot, s a parlament ezt tárgyalja. A kezdeményezésről jövő héten döntenek.
Ki szavatol a lady biztonságáért? Cinikusan azt mondhatom: senki.
Polcz Alaine az Asszony a fronton című megrendítő könyvében (1991) megírja, hogy szovjet katonák hosszú időn át, sorozatosan, megszámlálhatatlanul sokszor megerőszakolták. Azt írja, hogy ennek semmi köze nem volt a szexualitáshoz, egészen egyszerűen erőszak volt.
Átlagos esetben a férfi erősebb, mint a nő. Az agresszivitás alapvető állati-emberi tulajdonság. Bizonyos társadalmi-lelki helyzetekben a férfi elkezdi működtetni az erőfölényét. Normális esetben az agresszió nem működik a közösségen belül. Nem normális esetben: működik. És ilyen helyzetek, úgy tűnik – mindig voltak a világtörténelemben. A férfi verte a nőt. Volt időszak, amikor ez fel sem tűnt: „az asszony verve jó.” Nem is vagyunk olyan messze ettől az időszaktól. Öreg, néhány éve elhunyt szomszédasszonyom, Erzsi néni egyszer elmesélte, hogy neki azóta jó az élete, amióta meghalt a férje, aki egész életében verte – amikor részegen hazajött a kocsmából. Csak úgy menekült meg az ütésektől, ha kiugrott az ablakon, és sokszor a sufniban aludt – egy szál ingben.
Ma eljutottunk odáig, nagy örömömre, hogy nem tartozik a normához a gyengébbek, vagyis a nők és gyermekek fizikai bántalmazása. Örömöm azonban csak a szép eszmének szólhat, mert a gyakorlatban bizony azt tapasztalom, nem is ritkán, hogy a családon belüli erőszaknak rengeteg áldozata van. Nem pc, de a férfi áldozatokat most kihagyom, pedig léteznek, de jelentősen kevesebben, mint nők.
Nem túlzás az, hogy a családon belüli erőszak kb. egymillió nőt és gyermeket érint ma Magyarországon. Embertömegről van szó, akikkel foglalkozni kell.
A hét országgyűlési botránya – eddig, hiszen ez még csak az ülésszak első napja volt – Varga István fideszes képviselő hétfő éjjeli felszólalása.
Mielőtt ennek vezérgondolatára kitérek, szeretném azért jelezni, hogy magán a vitán kb. 10 képviselő lézengett… A Fideszből nem volt ott egyetlen nő sem. Megírtam én már, hogy a parlament nem elég családbarát munkahely, hiszen a nőnek éjjel kevesebb esélye van részt venni az üléseken, na de hogy egy sem?! Nagyon szomorú. Akkor tényleg mindegy, hogy hány nő ül a parlamentben, felesleges itt kvótákért harcolni.
Amikor reggel elolvastam Varga István felszólalásában és a vitában elhangzott mondatatait, először az jutott eszembe, hogy micsoda kiváló kommunikáció újra a kormánypárt részéről! Tanítani lehetne, ha lenne ilyen tantárgy: „hogyan járassuk le a konzervatív értékrendet?”, vagy: „hogyan érhetjük el, hogy a fiatalok viszketőkórt kapjanak a konzervatív családpolitikától?” Persze, Varga képviselő urat tulajdonképpen köszönet illeti, hiszen ő legalább ott volt. „Százezer ember aláírta azt a népi kezdeményezést, tiszteljük meg őket, fiúk, vazze, maradjon már itt valaki, csak kibírjátok, úgysem akarunk tárgyalni róla!” Szóval tényleg, köszönjük. Bár, szerintem óriási hozadéka lett volna, ha Varga csak ott van, de nem beszél.
De beszélt. Ami rendkívül fájó volt a beszédében, hogy a családon belül a nők ellen irányuló erőszak indítóokát visszautalta magukra az áldozatokra. Elhangzottak olyan értelmű mondatok, hogy ha a nők sok gyereket szülnének, és visszatérnének egy hagyományosabb női szerephez a családban, akkor nem lenne erőszak a férfiak részéről.
Erzsi néni négy gyereket szült a Józsi bácsinak, és elég hagyományos női szerepet töltött be az egy-szoba konyhájukban: főzés (sparhelton), takarítás (söprűvel, ronggyal), mosás (patakban), gyereknevelés (fakanállal), házi állatok ellátása (disznóólban, baromfiudvarban). Nahát, a Józsi bácsi mégis nekiment! Nem hiszem, hogy egy orosházi ügyvéd, mint Varga István nem látott ilyen vidéki életképet.
Az erőszak felelősségét ráterhelni az áldozatra ugyanaz a méltatlan érvelés, mint a nemi erőszak esetében. Vagyis, „ő is akarta”, „kihívó volt”, „kint volt szinte a melle” stb. Mélyen reménykedem, hogy ezt az érvelést hamarosan elfelejti a férfitársadalom. Addig is nagyszerűen lehet ezzel a szemlélettel növelni a radikális feministák számát!
Manapság sok gyereket nevelni olyan kemény társadalmi-lelki terheket ró a családokra, hogy az a gyanúm, megfelelő számú gyerekszülés nem ment meg egy nőt sem az erőszaktól.
Meggyőződésem, szükség lenne arra, hogy a Btk. a családon belüli erőszakot önálló bűnügyi tényállásként szankcionálja. Varga István hivatkozott arra, hogy ez nehezen bizonyítható és visszaélésekre ad lehetőséget. Hát tessék, kedves jogászok, itt a lehetőség kidolgozni egy olyan törvényt, amely ezeket az eseteket a minimumra csökkentheti! Kezdődhetne a munka, ha lenne törvény. De így marad, ami most van: zaklatás, bántalmazás stb. a neve a családon belüli erőszaknak, ha van olyan nő, akinek van elég bátorsága, segítsége, hogy kiálljon magáért, gyerekeiért, és feljelentést mer tenni.
Ha van elég bátorsága: könnyű ezt leírni, de kivitelezni nehéz. Facebookos vitába is keveredtem ebben a témában. Mert azt is könnyű most mondani – politikai tőkét kovácsolva Varga István szerencsétlen és elfogadhatatlan felszólalásából –, hogy a polgári keresztény-konzervatív kormány nem védi meg a nőket.
A helyzet az, hogy az áldozatokat nem menti meg semelyik kormány és semmilyen törvény, merthogy nem lehet megmenteni senkit a saját tevékeny részvétele nélkül. Sem a jelenlegi törvényi keretek között, sem akkor, ha lenne speciális törvény a családon belüli erőszakról. Senkit nem lehet megmenteni kívülről. Hány és hány olyan beszámolót hallunk segítők részéről, hogy a nő, aki brutalitás áldozata, és kimentik ebből a helyzetből, visszamegy a férfihoz…
Szóval, ki szavatol a lady biztonságáért?
Mindenki maga, ez van. Ehhez segítség kell. Több, a nőket segítő világi és egyházi szervezethez lehet fordulni. Önismereti munkát kell kezdeni: „hol van az én szerepem ebben a helyzetben, hogyan tudok ebből kilépni, hogyan tudom a társamat szaksegítséghez juttatni?” A gyerekeket nem szabad az erőszakos környezetben tartani, meg kell oldani az elhelyezésüket. Rendőrséghez, ügyvédhez, orvoshoz kell fordulni, igenis feljelentést kell tenni. Hogy ez veszélyes? Igen, az. A verés is az! Hogy gyakran ütközöl részvétlenségbe, közönybe, képmutatásba? Igen, így van. De tűrni és hallgatni nem kevésbé veszélyes, és ráadásul perspektívája sincs. A törvényt pedig egyszer, nem is olyan sokára, megszavazza majd egy parlament. Addig viszont menteni kell a menthetőt. A segítség sohasem kívülről jön, hanem vagy Felülről, vagy belülről. És a kettő talán ugyanaz.
A kedves fideszes és KDNP-s honatyáknak és honanyáknak pedig sok sikert kívánok, hogy visszaszerezhessék az – ezzel az afférral ismét igen jelentősen megfogyatkozott – hitelüket. Mert azt hiszem, az elhatárolódás itt kevés.
Kóczián Mária
Korábbi publicisztikáinkból:
Botrányos dolog ma a melegekről írni?
Manipuláció közelről – Vízy Dorottya, a reklámok és a gyerekek
Tweet