Talita

Repülj Bázelbe, a furcsaságok protestáns városába a Táltosparipával!

“Szösszenetek az életről, kapcsolatokról, gyerekekről, a felnőtt világ útvesztőiről… egy meseterapeuta, mentálhigiénés szakember szemével. Szigorúan szubjektíven.” – így ajánlja blogját Végh-Fodor Mónika. A Táltosparipa – a lelki egészség oldala mutatkozik ma be nálunk egy nyári bázeli élménybeszámolóval. Szeretettel ajánljuk Nektek a blog izgalmas írásait, látogassatok el a Táltosparipára!

Hol is kezdjem? A sekrestye, ami kávézó; a hivatalként működő városháza, ami esztétikai csoda; a polgári kávézó, ahol egy csokornyi színes szívószálat kap a hisztiző gyerek; a templom, ahol állatoknak tartanak istentiszteletet, a jellegzetes zöld villamos, a Münster, amelyben a magyar nyelvű protestánsoknak is van külön terme; a színház, ahová vágyakozom; a templomból sebtiben átalakított várostörténeti múzeum, a Rajna két partja, a Bázeli Egyetem… Haladjunk sorjában!

Az első templom, ami szembejött velünk a belvárosban, az Elisabethenkirche. Az ajtón hívogató tábla, de nem istentiszteleti alkalomra, hanem a hajdani sekrestyében való kávézásra. Én ugyan a kávézók és a különleges kávék nagy barátja vagyok, de ezt túlzásnak érzem. Szerencsére hétfő volt, így nem is volt nyitva. Ennek a templomnak amúgy nincs saját gyülekezete, elfogytak belőle a reformátusok. Ennek okát firtatva azt a választ kaptam: “A svájciak sosem hittek annyi mindenben, mióta nem hisznek semmiben…” Alkalmi megmozdulásokat tartanak az épületben, ilyen volt például az állatos istentisztelet, ahová nemcsak az apró házi kedvenceket lehetett bevinni. Elképzelni sem tudom, hogyan zajlott ez az alkalom… Van ötletetek? (A képen a templom/kávézó nyitva tartási ideje.)

A színház modern épülete, háttérben az Elisabethenkirche

Rögtön az Elisabethenkirche mellett a Theater Basel található. A színdarabok mellett opera- és balettelőadások is futnak itt, nekem feltétlenül felkerült a bakancslistámra! Most egy őszi akcióban 3 ember mehet be 2 jegy áráért, ez a svájci színházjegy árak ismeretében megfontolandó ajánlat!

A Basler Münster “must see” volt a listámon. Ez az evangélikus-református templom a 900-as években épült román stílusban, aztán gótikusként épült tovább. A protestánsok a reformáció idején vették birtokba, hála az égnek, az altemplom freskói megmaradtak – ezeket látva csodát látsz!

A Münsterben van Erasmus, a 16. századi humanizmus meghatározó alakjának sírja is, a városban pedig Erasmus évfordulót ünnepelnek. Ennek kapcsán kiadtak egy mobil applikációt, melynek segítségével Bázelben egy sajátos túra tehető: az app mondja a füledbe, mikor merre menj, hogy végigjárd a városban Erasmus nyomát. A belváros utcáin pedig a földre festve Erasmus idézetek olvashatók – ez nekem nagyon tetszett.

Az épületkomplexumban az olasz és a magyar nyelvű protestáns közösségnek külön terme van, illetve a főhajón kívül vannak közösségi terek, élő gyülekezettel. A műemléképület állagmegóvása tengernyi pénzt emészt fel, így sajnos a belső udvar kertészeti költségein spórolnak, ottjártunkkor kissé gazos volt, kár. A Münster falai alól átlátunk a Rajna túlsó partjára, panoráma az egész városra. A várost átívelő híd a túlparton Kleinbaselbe vezet, a polgári Bázelhez képest ez az iparnegyed sok bevándorlóval.

A Basler Münster altemploma

Erasmus aranyköpései városszerte a földre felfestve

Panoráma a Münster magasságából

A belvárosi séta közben nem kerülheted ki a bázeli városháza Marktplatzon álló épületét. A tűzpiros épület kívülről is felhívja magára a figyelmet, de, ha bemész a kapun, akkor fogsz csak szemkápráztatót látni. És ez egy működő hivatal, hivatalnokokkal és ügyes-bajos dolgaikat intéző polgárokkal. A Táltosparipa facebook oldalán mutattam már róla képet, most jöjjön még több kép!

A polgári miliő abszolút példái a kávézók, ezekben érdemes megpihenni városnézés közben. Házigazdánk javaslatára mi a Grand Café Huguenin-t választottuk. Belépsz, és könyvek fogadnak: engem ezzel mindig le lehet venni a lábamról. Mondjuk, mindenmentes sütik nem voltak, de a tradicionális kínálat is finom volt, hát, a kávé pedig csodás! 🙂 És itt történt az is, hogy a hisztibe kezdő kislányunkhoz odajött egy hostesz, színes szívószálakkal kínálta, nekünk elmagyarázta, hogy ez működni szokott – és, amikor az egész tállal odaadta a gyereknek, az tényleg elhallgatott! 🙂

Egy szakrális funkció nélküli templom engem mindig szomorúvá tesz. Ilyen sajnos Bázelban a mezítlábas barátok temploma is, amely várostörténeti múzeummá (Museum der Geschichte) alakult, de már a reformáció idején! A protestánsok ugyanis elfoglalták a templomot a katolikusoktól, akik azonban a legpraktikusabban érték el, hogy ne legyen benne protestáns istentiszteleti hely: funkciót váltott az épület. Azóta működik benne múzeum. Épp a Café Huguenin mellett, így kávé után útba ejthető.

Ha gyerekkel vagy, biztos értékeli, ha egy körre kipróbáljátok a jellegzetes zöld bázeli villamosokat. Mi a gyaloglást választottuk, de a gyerekünk azóta is emlegeti a zöld járműveket, így majd vissza kell térnünk, hogy kipróbáljuk! 🙂

Bázel, a furcsaságok protestáns városa – Táltosparipa blog

A Talita úti beszámolóiból:

Szerelmem, Szarajevó

Családdal Keszthelyen, a Festeticsek ölelésében

Vár, kőhalom, majd ismét vár! – Regéc

Villámtúra Tatán

Souvenir Rómából